Büntethetőséget kizáró ok

Bűncselekményt akkor tud valaki elkövetni, ha az, amit csinál, teljes egészében kimeríti valamelyik büntető törvényi tényállást. Vagyis? Vagyis arról van szó, hogy a büntető törvény felsorolja az összes bűncselekményt, leírja, hogy azokat hogyan lehet elkövetni, és aki az egyik ilyet megvalósítja… na az követ el bűncselekményt. Vagyis nap mint nap rengeteg mindent csinálunk pl. mákot darálunk, zenét hallgatunk, főzünk, bemegyünk dolgozni, de ezek egyike sem bűncselekmény. Csak akkor követünk el bűncselekményt, ha azzal, amit csinálunk, teljes egészében kimerítjük valamelyik Btk. tényállást.

Vagy mégsem?

Mi van akkor, ha valaki megöl valakit, de mondjuk azért, mert a saját életét védi?  Ezt hívják jogos védelemnek, és ez egy büntethetőséget kizáró ok. De több ilyen ok is van a Btk. szerint (pl. a gyermekkor, a kóros elmeállapot stb.) Előfordulhat, hogy valami nem zárja ki teljesen a büntethetőséget, csak korlátozza azt.

A büntethetőséget kizáró okok létezése azt jelenti, hogy ténylegesen kimeríti valaki a büntetőtörvény tényállását, de mégsem követ el bűncselekményt. Egyszerűen valamilyen fennálló oknál fogva nem tud létrejönni bűncselekmény. És nem azért, mert az illető Bruce Willis a Die Hard-ban, hanem ennél sokkal komplexebb társadalmi okai vannak. Például hiába lop el egy négyéves gyerek a boltból egy csokit, nem követhet el bűncselekményt, mivel koránál fogva nem büntethető. A lopás tényállása megvalósult ugyan, de olyan személy követte el, aki nem képes bűncselekményt elkövetni. Ugyanez a logikája annak is, ha egy kóros elmeállapotú személy a tettes.

Nézzük konkrétan, hány büntethetőséget kizáró, vagy korlátozó ok van? Nem sok, de azok teljesen helyénvaló, hogy léteznek. A büntethetőséget kizárja, vagy korlátozza a gyermekkor, a kóros elmeállapot, a kényszer és a fenyegetés, a tévedés, a jogos védelem, a végszükség, a jogszabály engedélye, a törvényben meghatározott egyéb ok.

Vegyük szépen sorra ezeket.

A gyermekkor talán legkevésbé szorul magyarázatra, nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve néhány nagyon súlyos bűncselekményt. Ilyenek az emberölés, terrorcselekmény, rablás stb. amelyekről már egy 12-13 éves gyermek is tudhatja, hogy nem szabad. Ezeknél a bűncselekményeknél tizenkét év fölött büntethető az, aki az elkövetéskor rendelkezett a szükséges belátási képességgel. Ennek hiányában ő sem.

A kóros elmeállapot megítélése nehezebb. A filmekben sokan hivatkoznak rá, de csak az nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, akit az elmeállapota korlátoz a bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

A nemrégiben elkövetett rendőrgyilkosság kapcsán felmerült, hogy az elkövető kóros elmeállapotú lehet. Természetesen, ha egy kóros elmeállapotú személy ilyen veszélyes és agresszív, akkor nem fogják visszaereszteni a társadalomba, hanem el lehet rendelni a kényszergyógykezelését, és korlátlan időre el lehet zárni a társadalomtól.  Sokan nem tudják, de a kényszergyógykezelés akármeddig fenntartható. Tehát attól, mert valaki nem képes felismerni a tettének következményeit, és nem büntethető, még nem fogják visszaengedni közénk, ha fennáll annak a veszélye, hogy újra el fog követni hasonló bűncselekményeket.

Mit jelent a kényszer és a fenyegetés? Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra.

Példa:

fegyvert fognak a fejemhez, hogy öljek meg valakit és megteszem, akkor ezért a cselekményért nem vonnak felelősségre. Fontos, hogy a kényszer akaratot megtörő legyen, a fenyegetés pedig olyan súlyos, amely alappal sarkallhat arra, hogy annak hatására elkövessek egy bűncselekményt. Pl. valakit azzal fenyegetnek, hogy megölik a családját, ha nem tesz meg valamit. A fenyegetésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a megfenyegetettben félelmet keltsen, és valamilyen súlyos hátrányt kell kilátásba helyeznie. Nem mindegy tehát, hogy kitől származik a fenyegetés, mert ha a maffia fenyeget meg, érthető a félelmem, míg, ha a szomszéd Náncsi néni mondja azt, hogy agyonver a botjával, ha nem rabolom ki a bankot… nos akkor ne számítsak felmentésre.

A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés a bűncselekmény elkövetőjét korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban.

A tévedés,

már keményebb dió. Bárki mondhatja, hogy „bocs azt hittem az enyém az a Ferrari azért mentem haza vele. Fel se tűnt, hogy nekem egy kispolszkim van. amíg most a rendőrség meg nem keresett.” Nyilván nem erről van szó. Először is: Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. Példa: Valaki ellop egy kocsit, és később veszi észre, hogy a hátsó ülésen be volt kötve egy kisbaba. Emberrablásért nem fogják felelősségre vonni, bár gyakorlatilag elkövette, de tudtán kívül.

Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. Bizony nem elég azt mondani, hogy „bocs főtörzs, azt hittem ezt szabad” hanem erre alapos oknak kell lennie. Példaként erre azt tudnám felhozni, ha pl. egy barátom megkér, hogy hozzam el a kocsiját a parkolóból, még oda is adja a kulcsot, de mikor a rendőrség megállít, kiderül, hogy az nem is a barátom autója. Nem zárja ki a büntethetőséget a tévedés, ha azt gondatlanság okozza, és e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli.

A legtöbb vitát kiváltó büntethetőséget kizáró ok a jogos védelem. Ezzel kapcsolatban merül fel a legtöbb tévhit, egészen attól, hogy „bárkit lelőhetek, aki a kertembe téved” odáig, hogy „vendégül kell látnom a rablógyilkost, különben engem visznek el bilincsben”. Egyik véglet sem igaz, és ezzel részletesen alábbi cikkünk foglalkozik: https://www.legitimo.hu/jogi-esetek-es-hirek/jogos-vedelem-tamadas-eseten/

A jogos védelem lényege, hogy nem büntethető,

aki a jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.

Szintén nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

A végszükség ehhez hasonló, ugyanis itt arról van szó, hogy elkövetünk egy bűncselekményt, de azért, hogy másokat mentsünk. Nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett. Nem büntethető, aki azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát.

Nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály megenged, vagy büntetlennek nyilvánít. Erre példa, hogy egy műtét során az orvos tokától bokáig felvághat, akkor sem lesz bűncselekmény, amit csinál. (Persze, ha nem Hannibal Lecterről van szó).