Munkavállalói bosszú – a kétélű fegyver?

„Az igazság békét hoz, a bosszú csak önös megelégedés.” hangzik el a sokat emlegetett mondat a Batman című filmben. Páran azonban pont, hogy nem a béke érdekében, hanem kizárólag az önös megelégedést hajszolva keresik, hogyan lehetne bosszút állni a munkáltatón egy-egy nem túl baráti módon lezárt munkaviszony után. Számtalan olyan megkeresés érkezik hozzánk, melyben a munkavállaló a kenyértörést követően különböző ötletekkel áll ellő, miként lehetne a volt munkáltatóját a létező összes hatósági eljárás alá vonni, mert „így utólag visszatekintve, van egy csomó szabálytalanság”.

NAV és az adócsalás problémája

A legtöbbet felvetett gondolat a fekete és a szürke foglalkoztatáson belül érkezik.

Ennek kapcsán a munkavállaló vagy egyáltalán nincsen bejelentve, vagy ha be is van jelentve, a munkabére egy részét a borítékos módszerrel oldják meg. Sajnos a mai napig az álláshirdetések jó részénél kvázi előnyként tüntetik fel a munkáltatók, ha bejelentett foglalkoztatást kínálnak. Azt, hogy a munkavállalót a jogszabályok szerint bejelentik, olyan előnyként kínálják fel a munkáltatók, mintha legalábbis heti egy „home office” napot adnának a munkavállalónak.

A munkavállaló bejelentésének olyan evidenciának kellene lennie, mint hogy a munkáltató az elvégzett munkáért munkabért fizet. Mókás álláshirdetés lenne, ahol a cég azzal akarná magához csábítani a munkaerőt, hogy a munkájáért fizetést ad. Sajnos azonban a bejelentett munka, mind a mai napig relevanciával rendelkezik az álláshirdetések során, amiből arra lehet következtetni, hogy sajnos a gyakorlatban nem is annyira egyértelmű, hogy a munkavállalót bejelentik.

Az esetek jelentős többségében ezzel a munkavállaló nagyon is tisztában van. Nehéz lenne azt kimagyarázni, hogy nem tudtuk, hogy a hónap végén készpénzben átadott összeg adózatlan és valójában semmilyen hivatalos platformon nem megjelenő jövedelem.

Annál is inkább mivel az adóbevallás, még ha azt nem is feltétlenül a munkavállaló készíti, a munkavállaló ellenőrzését követően kerül benyújtásra a NAV-hoz. Ha pedig ebben a munkavállaló nem észleli, hogy a munkabére egy szemmel látható része adózatlan, akkor ez a munkavállaló terhére is esik.

És itt kanyarodjunk vissza az alapproblémához.

A költségvetési csalást ugyanis nemcsak a munkáltató követi el a borítékozással, hanem a munkavállaló is, aki a borítékot átveszi.

Innentől, ha a bosszúvágy hajtottan, a munkaviszony megszűnése után, nagy mellénnyel kopogtatunk a NAV ajtaján, akkor nem feltétlenül csak a munkáltató üti meg a bokáját, hanem mi is, akik szerves részei voltunk a költségvetési csalásnak.

Ezért van az, hogy ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnésekor, az utolsó hónapban mégsem kap borítékot, akkor nem célszerű a bírósághoz fordulni az összeg követeléséért, mivel a bíróságnak ugyanúgy bejelentési kötelezettsége van, ha a fekete foglalkoztatást észlel.

Célszerű hát átgondolni, hogy mibe szeretnénk bevonni hatóságokat, mert könnyen a munkáltató mellett találhatjuk magunkat az eljárás során.

Ezt nyilvánvalóan úgy a legcélszerűbb elkerülni, ha nem veszünk részt sem fekete, sem szürke foglalkoztatásban és kizárólag olyan munkáltatónak végzünk munkát, aki a jövedelmünket rendesen leadózza.

Munkavédelem és egészségkárosító hatások

A bosszúállás másik közkedvelt útja, amikor a foglalkoztatás körülményei nem megfelelőek a munkáltatónál.

Ennek számos változatával találkoztam már munkám során, a következő példák visszatérő jelleggel jelennek meg, így elsőkörben ezekre helyezném a hangsúlyt.

Nem megfelelő, elavult eszközök használata a munkahelyen

A munkáltató az eszközök tekintetében nem köteles korszerűsítésre. Tehát ha a munkahelyen régi számítógépeken kell dolgozni, ritkán karbantartott irodaeszközökkel, az még nem ad alapot semmilyen igényérvényesítésre.

A munkavállaló a munkáltatói utasítást akkor köteles megtagadni, ha az utasítás teljesítése, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét, egészségét, vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

A munkavállaló választása szerint megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha az utasítás végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetni.

Tehát míg mások veszélyeztetése tekintetében a munkavállaló kötelessége az utasítás megtagadása, addig saját maga tekintetében döntési jogköre van.

Ha tehát látom, hogy szikrázik az irodai számítógép, amikor bedugom, akkor rajtam áll, hogy a munkát folytatom-e.

A munkáltató feladata a biztonságos és egészséget nem károsító munkahelyi körülmények kialakítása.

Ettől függetlenül, ha mi észleljük a problémát, akkor azt jeleznünk szükséges, hogy a munkáltató is tudjon róla. Ezt lehetőleg írásban tegyük meg, hogy utóbb igazolható legyen.

Ha a munkakörnyezet nem biztonságos és ezt jelezzük a munkáltató felé, majd erre tekintettel a munkavégzést beszüntetjük, akkor a munkáltató nem szüntetheti meg a munkaviszonyt az utasítás megtagadására tekintettel. Ez nem azt jelenti, hogy ha az irodai számítógép szikrázik, akkor hazamehetünk, amíg a munkáltató újat nem vesz, hanem rendelkezésre kell állni a munkahelyen, csak a veszélyes eszközt nem vagyunk kötelesek használni.

Egészségkárosító hatások

Ha már alapvetően rendelkezünk valamilyen egészségügyi problémával, amely a munkavégzésünket megnehezíti, akkor ezt mindenképpen jeleznünk szükséges a munkáltatónak. A munkáltatónak kötelessége olyan munkát adni és olyan környezetet teremteni, amely az egészségi állapotunknak megfelelő.

Ha viszont a munkáltató nem tud róla, hogy speciális igényeink vannak, akkor tenni sem tud az ügy érdekében.

Ezeket a gondokat utóbb nehéz kezelni és nehéz rájuk megoldást találni, ha már megszűnt a munkaviszony, bár sokan vannak, akik a munkaviszony megszűnését követően rohanják le egyszemélyes gerillahadseregként a volt munkáltatójukat, a munkakörülményeinek megreformálása érdekében. Általában ez nem szokott segíteni helyzet megoldásán, a munkavállaló megromlott egészségi állapotán pedig pláne nem.

Mit tehetünk akkor?

Az a fontos, hogy ne akkor akarjuk a munkakörülményeket jobbá tenni, amikor már nem dolgozunk az adott helyen. Sokan félnek bármit is jelezni a munkáltató felé, mert attól tartanak, hogy ezzel a saját munkaviszonyukat, előremenetelüket kockáztatják.

Munkajogászként azt kellene mondanom, hogy ez nem így van, mivel emiatt a munkáltató senkit nem helyezhetne hátrányba. Gyakorló jogászként viszont azt mondom, hogy óvatosan bánjunk a munkáltató kritizálásával.

Az igényeket érdemes objektívan megfogalmazni, nem indulatból. Célszerű a munkáltató elé tárni, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha nem változtat a munkahelyi környezeten és célszerű arra helyezni a hangsúlyt, hogy az észrevételek nem támadó jellegűek, pusztán a konstruktív együttműködést hivatottak elősegíteni.

Jó módszer lehet, ha a kéréseket és észrevételeket a munkavállalók kollektívan közlik, megkerülve ezzel, az esetleges egy főre zúduló retorziót.

Akkor akarjunk változtatni a helyzeten, amikor még az adott helyen dolgozunk, mert hosszútávon magunknak teszünk jót.