Alapelvek a polgári jogban

A polgári jog alapjait tartalmazó Ptk. olyan, mint a gravitáció. Akkor is hat ránk, ha nem tudunk a létezéséről. Na persze ez nem egy fizikai szükségszerűség, sokkal inkább a társadalmi interakciókat szabályozó iromány, amit emberek alkottak, így szükségszerűen tökéletlen. Viszont azt elmondhatjuk, hogy a polgári jogi jogszabályok abból indulnak ki, hogy a mindennapjaink során milyen helyeztek adódnak, és ezekben hogyan kellene korrekt módon együttműködnünk másokkal.

A polgári jog szabályai szerint rendelünk a netről, vásárolunk a cipőboltban, vagy az újságosnál, eszerint megyünk fodrászhoz, autószerelőhöz és ezen szabályok alapján kötünk bérleti szerződést, vagy bízunk meg egy vállalkozót valamilyen felújítási munkával. De hat ránk akkor is, amikor a szeretteink meghalnak, vagy mi magunk akarunk végrendeletet írni. Szintén a polgári jog szabályait kell vizsgálnunk, ha a szomszédunkkal támad vita, vagy ha házastársunkkal alakul ki konfliktusunk, céget alapítunk, részvényeket veszünk, biztosítást kötünk, kölcsönt veszünk fel, vagy bankba megyünk. Ha nem csak a Ptk.-t, hanem a sok-sok kiegészítő törvényt és rendeletet vesszük alapul, akkor a szerzői jogtól egészen a cégnyilvántartásig, a csődeljáráson át a végrehajtásig rengeteg területtel találkozhatunk.

Tehát a polgári jog és annak szabályait tartalmazó jogszabályok (főleg, de nem kizárólag a Ptk.) azt igyekeznek szabályozni, hogy egyes szituációkban hogyan kellene a feleknek viselkedni. Gyakorlatilag alapvetően erre a két kérdésre ad választ: Milyen kötelezettség terheli a feleket egy jogviszonyban? Milyen jogaik vannak, egy adott helyzetben? Ez a lényege.

Miért nem elég egy két alapelvet lefektetni (pl. méltányos és tisztességes joggyakorlás) és egy bölcs tanács eldöntené, ki járt el méltányosan? Szép lenne, de amint valaki számára kedvezőtlenül alakulna egy élethelyzet jogi értelmezése, egyből joghézagokra mutogatna. Éppen ezért a jogalkotó két véglet között feszeng, amikor jogszabályt ír:

1. Ne legyen túl általános a megfogalmazás, mert az értelmezési gondokat fog okozni, és csak gumiszabályok jönnek létre. Ha egy jogszabály túl általánosan fogalmaz, akkor sajnos az egyes helyzetekre nem jól alkalmazható, túl „puha” túl hajlékony lesz, és ha innen nézem ló, ha onnan nézem körtefa. A jogvitákat önkényesen, szubjektív módon tudná csak eldönteni a bíróság.
2. Ne legyen túl részletes sem, mert akkor a jogrendszer olyan merev lesz, hogy lehetetlen igazságosan alkalmazni. Hiszen az élet olyan sokszínű, hogy ha minden egyes élethelyzetre szabályt akarnánk írni, már másnap előállna egy olyan szituáció, amire senki sem gondolt. Tehát amellett, hogy konkrét és részletes szabályokat alkotunk, hagyjunk teret a jogértelmezésnek, ne szorítsuk be túlságosan a bírót, mert igazságtalan ítéletekhez vezethet. A túlzottan részletes szabályozás szinte biztosan kellemetlen joghézagokat fog okozni.

Mint látható e között a két véglet között próbál a jogalkotó egyensúlyozni.

Megtalálni a középutat a túlszabályozott merev, és a túlságosan rugalmas, gumiszabályok között.

Ezt az ellentmondást azzal szokták feloldani a jogalkotás során, hogy a törvény elején lefektetnek pár alapelvet, és a jogszabály többi részében pedig részletes, egy-egy területre kiterjedő szabályokat alkotnak. Ezzel igazodási pontot adnak a jogalkalmazónak, hogy ha a későbbi részletes szabályok alapján nem tud dönteni, akkor az alapelvekre támaszkodva hozza meg döntését. Ezek az alapelvek segítik megérteni egy társadalom működését, mert jól kiemelik, hogy az adott társadalomban, adott időszakban a jogalkotó milyen szabályokat tart létfontosságúnak.

Mint sok jogszabály esetében, a polgári jog alapját jelentő Ptk. esetében is vannak alapelvek.

A Ptk. ezzel a mondattal kezdődik:

E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.

Vagyis a Ptk. egymással nem hierarchikus viszonyban lévő személyek közti jogviszonyokat szabályoz. Ez nem azt jelenti, amit elsőre gondolnánk, nem egy teljesen elvont „minden ember egyenlő” típusú szöveg. Gondoljunk csak bele, hogy pl. a Munka törvénykönyve olyan személyek jogait és kötelességeit szabályozza, akik nem mellérendelt, hanem alá-fölé rendelt viszonyban vannak (pl. főnök-beosztott). ezzel szemben egy vállalkozó és megrendelő között nincs alá-fölé rendeltségi viszony, ahogy a szomszédok, a házastársak, vagy az örökösök között sem.

Házastársak esetén persze hozzátehetjük, hogy kis dolgokban a feleségem dönt, nagyobb ügyekben én, de nagyobb ügyek nincsenek.

Nézzük az alapelveket szépen sorban.

E törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni.

A polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat e törvénnyel összhangban kell értelmezni.

Tiszta beszéd, nyilván a Ptk. nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, és számtalan olyan törvény, rendelet, vagy egyéb részletszabály van, amely kiegészíti az abban foglaltakat. (pl. fogyasztóvédelmi törvény, csődtörvény, hagyatéki eljárásról szóló törvény stb.)

A következő a jóhiszeműség és tisztesség elve.  A Ptk. így fogalmaz:

A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni.

Ez nem azt jelenti, hogy szeretni kell egymást, és bíznunk kell egymásban, hanem azt, hogy a törvény nem csak a rosszhiszeműséget tiltja, hanem elő is írja, hogy kötelesek vagyunk jóhiszeműen, tisztességesen eljárni.

A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.

Ez egész gyakorlatias rendelkezés az alapelvekhez képest. Képzeljük el, hogy egy tartós jogviszony során az egyik fél mindig elvégzett egy adott részfeladatot anélkül, hogy erre a szerződés konkrétan kitért volna, és egy alkalommal nem végezte el, ebből pedig kár keletkezett. Ilyenkor a másik fél hivatkozhat arra, miszerint alappal bízott abban, hogy a másik fél ezt elvégzi.

Ezt követi az elvárható magatartás elve, illetve a felróhatóság.

Ha e törvény eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.

A másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el.

Az egyik legfontosabb a joggal való visszaélés tilalma:

 A törvény tiltja a joggal való visszaélést.

Ez elég egyértelmű. Lehet, hogy jogom van valamit megtenni, de ezen jogommal vissza is tudok élni. Példa: jogom van valakit beperelni, de ezen jogommal visszaélek, ha a szomszédomat havonta valamilyen eljárás alá vonom, mindenféle valós, vagy vélt sérelmekért.

Nem csak úgy lehet visszaélni a jogunkkal, hogy valamit megteszünk, hanem úgy is, hogy valamit nem teszünk meg. Éppen ezért, ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.

Alapelv még a bírói út.

Az e törvényben biztosított jogok érvényesítése – ha törvény eltérően nem rendelkezik – bírói útra tartozik.

Miért kell ezt külön kiemelni? Nos azért, mert a konfliktusok rendezésének nem lehet az a módja, hogy átmegyek a szomszédba, és jól megverem… Ez egyébként is önbíráskodás lenne, ami pedig átvezet minket a büntetőjog világába.