Rokkantsági ellátás

Bár a közbeszédben még rokkant nyugdíj megnevezéssel emlegetik gyakran, mind a rokkantsági ellátást, mind pedig a rehabilitációs ellátást, azonban a foglalkoztatás szempontjából lényeges eltérések mutatkoznak az egyes ellátási jogosultságok tekintetében.

A magyar rendszer célul tűzte ki

a megváltozott munkaképességű személyek megmaradt, fejleszthető képességeire épülő foglalkoztatás központú rehabilitációját, társadalmi reintegrációját, foglalkoztatásuk elősegítését, továbbá a kieső jövedelem miatti keresetpótlás.

De mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy ha valamely munkavállaló bármely oknál fogva megváltozott munkaképességűvé válna, az állam, az adott személy anyagi támogatása mellett igyekszik a munkavállaló képességéhez mérten biztosítani a foglalkoztatását.

Megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira az jogosult, aki a kérelem benyújtásakor betöltötte a 15. életévét, továbbá akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű, és aki  a kérelem benyújtása előtt a törvényben meghatározott időn keresztül biztosított volt. Fontos, hogy emellett az igénybevevő keresőtevékenységet nem végezhet és rendszeres pénzbeli ellátásban sem részesülhet.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásai a rehabilitációs hatóság komplex minősítése keretében megállapított rehabilitációs javaslattól függően rehabilitációs ellátás, vagy rokkantsági ellátás.

A rehabilitációs hatóság a komplex minősítés során megállapítja, hogy a megváltozott munkaképességű személy rehabilitálható vagy a rehabilitációja nem javasolt. A rehabilitálható megváltozott munkaképességű személy rehabilitációs ellátásra jogosult. A megváltozott munkaképességű személy rokkantsági ellátásra jogosult, ha a rehabilitációja nem javasolt.

Mit jelent az, hogy valaki rehabilitálható?

A rehabilitáció az orvosi, szociális, képzési, foglalkoztatási és egyéb tevékenységek komplex rendszere, amelynek célja a megváltozott munkaképességű személy munkaerő-piaci integrációja, megfelelő munkahelyen történő foglalkoztatásra való felkészítése, továbbá a munkaképességének megfelelő munkahelyen történő elhelyezés biztosítása.

Röviden tehát az a folyamat, hogy egy keresőképtelen személy visszailleszthető-e a munkaerőpiacra.

Jelen cikkünkben azt vizsgáljuk meg, mi alapján kerül megállapításra, hogy miként jut el egy igénylő odáig, hogy az állam megváltozott munkaképességű személyként tartsa nyilván és biztosítsa az ezzel járó juttatásokat.

Rokkantsági ellátás – komplex-vizsgálat

Ahhoz, hogy bárki rehabilitációs ellátásra vagy rokkantsági ellátásra jogosult lehessen, szükséges egy meghatározott mértékű egészségromlás, amelyhez a jogszabály azt a vélelmet társítja, hogy az adott személy a munkáját nem, vagy csak jelentős többletenergia befektetésével képes ugyanúgy elvégezni, mint egy egészséges munkavállaló.

Ahhoz, hogy az egészségkárosodás mértéke megállapítható legyen, a személynek át kell esnie egy komplex minősítésen. Ahhoz, hogy egy ilyen vizsgálatra sor kerüljön, nyilván először a munkavállalónak kell úgy éreznie, hogy az egészségi állapota miatt a munkaképessége romlott. Ekkor elsőkörben a háziorvost szükséges felkeresni és elmondani a panaszokat.

A háziorvos ekkor beutalja a foglalkoztatottat a szükséges vizsgálatokra, hogy a komplex minősítéshez már rendelkezésre álljanak azok a dokumentumok, amelyek a megváltozott munkaképesség megállapításához szükségesek lesznek.

A minősítést viszont nem a háziorvos fogja elvégezni, hanem a fővárosi és megyei kormányhivatalok rehabilitációs szakigazgatási szervei, tehát az ellátást igénylő személynek a lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti szakigazgatási szervnél kell megjelennie.

Ekkor fog megtörténni a személyes vizsgálat, melyre nagyon fontos, hogy az igénylő magával vigye az összes egészségügyi dokumentációját, különös tekintettel a korábban be nem küldött vagy időközben készült zárójelentéseket, szakorvosi leleteket, illetve a személyazonosításra szolgáló okmányait, a TAJ-kártyát.

A vizsgálat során nemcsak az egyén fizikai egészségi állapotát vizsgálják, hanem komplexen az önellátási képességét, szociális beilleszkedését, érzelmi-hangulati szabályozását, személyiségfejlődését, valamint akár a munkához való motivációját.

A vizsgálat magában foglalja a korábbi orvosi dokumentumok áttanulmányozását, az orvosi vizsgálatot, valamint egy foglalkozási rehabilitációs szakértő személyes interjúját, mely keretében az érintett személy egészségi állapotát, személyi adottságait, képzettségét, szakmai gyakorlatát, a rehabilitációját is befolyásoló szociális körülményeit tárják fel.

A vizsgálat rendkívül összetett, így sajnos lehetetlen egy cikk keretein belül áttekinteni az összes szempontot, de ha valakinek van igénye arra, hogy alaposan utánanézzen a vizsgált területeknek, akkor 7/2012. (II.14.) számú NEFMI rendelet végeláthatatlan mellékletei adnak ebben útmutatást.

A minősítés eredményeképpen a szakigazgatási szerv egy százalékos számot állapít meg, mely az össz-szervezeti egészségkárosodás százalékos mértékét fogja meghatározni. Tehát minél magasabb a százalékos szám, annál magasabb összegű ellátásra számíthatunk.

Rokkantsági ellátás – van-e jogorvoslati lehetőségem?

Természetesen mint minden közigazgatási eljárás során, itt sem egyfokú a döntési mechanizmus. Amennyiben az igénylő úgy érzi, hogy a minősítés során nem került minden feltárásra és emiatt téves eredmény született az ügyében, akkor fellebbezéssel élhet. Ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik, rehabilitációs hatóságként, rehabilitációs szakértői szervként és orvosszakértői szervként másodfokon, Budapest Főváros Kormányhivatala jár el. A Rehabilitációs Főosztály ebben az esetben országos hatáskörű, azonban a vizsgálati helyek regionális szinten is elérhetőek, tehát a vizsgálat miatt nem kell Budapestig utazni.

A másodfokú szerv áttekinti az elsőfokon kapott eredményeket, mérlegeli a korábbi orvosi dokumentációkat és szükség esetén akár saját maga is elrendelhet további vizsgálatokat. A másodfokon eljáró szervnek lehetősége van arra, hogy a döntést megváltoztassa, amennyiben azonban egyetért az elsőfok döntésével, helyben is hagyhatja.

A másodfokú szerv döntése ellen további fellebbezésnek nincsen helye.

Amennyiben az eljárás során jogszabálysértés történt, a másodfokú döntés közigazgatási per útján támadható. A perrel kapcsolatban viszonylag sok tévhit él az emberek fejében. A perben ugyanis a bíróság nem vizsgálja felül orvosszakmai szempontból a hozott döntést. A pernek olyan esetben van helye, ha az eljárás során a hatóságok eljárási szabályt vétettek, például nem vizsgálták az elsőfokú eljárásra beadott fellebbezést vagy a döntés során valamely releváns betegséget nem vettek figyelembe. Ha tehát a kérelmező igazolja, hogy epilepsziában szenved és a döntés meghozatala során ezt nem vették figyelembe, akkor érdemes pert indítani. Ha azonban csak azzal nem értünk egyet, hogy a feltárt betegséget milyen mértékű munkaerőképesség csökkenést eredményeztek, azt a bíróság nem fogja felülvizsgálni.

Jelen cikkünkben a rehabilitációs ellátás és rokkantsági ellátás, valamint az ahhoz vezető komplex minősítésről volt szó. Cikksorozatunk következő részeként górcső alá vesszük az egyes besorolási kategóriákat és a hozzájuk fűződő ellátások mértékét, valamint szót fogunk ejteni a munkavállalás támogatása és a keresőképtelenség követelményének ellentmondásáról is.