A szakszervezet jogai

Hazánkban a szakszervezetek egyesület jogi formájában folytatják tevékenységüket, méghozzá annak egy különös fajtájaként, ennek megfelelően elismerésükhöz először az egyesületi „minőség” jogi feltételeit kell teljesíteniük.

Fontos szempont, hogy nem a megnevezésétől válik egy társadalmi szervezet szakszervezetté, hanem alapszabályában rögzített célja miatt, mely a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és védelme. Magára a szakszervezet alapítására, működésére, annak változásaira, tehát a jogállására az egyesületre irányuló szabályok alkalmazandóak, melyeket a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény tartalmaz.

A szakszervezeteknek a munkáltatókkal szembeni jogait alapjában véve a Munka Törvénykönyve szabályozza. A jogok gyakorlása szempontjából a törvény kétféle szakszervezetet különböztet meg: a munkáltatónál képviselettel rendelkező és kollektív tárgyalásra és kollektív szerződéskötésére is jogosult szakszervezetet.

A szakszervezetet megillető jogosítványok:

– kollektív szerződés megkötése;

– munkavállalók tájékoztatása, ennek közzététele a munkakapcsolatokról, a munkaviszonnyal összefüggő kérdésekről;

– a munkáltató intézkedéséről kialakított vélemény közlésének joga a munkáltatóval, konzultáció kezdeményezése;

– szakszervezeti tagok képviselete meghatalmazás alapján;

– munkáltató helyiségének használata célhoz kötötten (érdek-képviseleti tevékenység) megállapodás szerint munkaidőn túl, vagy munkaidőben;

– a szakszervezeti tagdíj levonásáért és átutalásáért a munkáltató nem követelhet ellenértéket.

A szakszervezet törvényi jogait az Mt. 271-275 § tartalmazza.

A munkajogi koalíciónak az egyik fogalmi eleme az önkéntesség. Ez kimondásra kerül az Mt. 271. § tartalmában. Az (1) bekezdés szerint ugyanis a munkáltató nem követelheti, hogy a munkavállaló szakszervezethez való tartozásáról nyilatkozzon. A (2) bekezdésből kifolyólag nem lehet a munkavállaló alkalmazását függővé tenni attól, hogy tagja-e valamely szakszervezetnek, megszünteti-e korábbi szakszervezeti tagságát vagy vállalja-e a munkáltató által megjelölt szakszervezetbe való belépését (closed shop). A (3) bekezdés szerint tilos megszüntetni a munkaviszonyt is a szakszervezeti tagság vagy tevékenység miatt, illetve nem lehet semmilyen jogosultságot vagy juttatást függővé tenni a szakszervezeti hovatartozás vagy tevékenység, illetve ennek hiánya miatt. A (4) bekezdés értelmében nem lehet jogosultságot vagy juttatást valamely szakszervezethez való tartozástól vagy az attól való távolmaradástól függővé tenni.^[1] Amennyiben a fent említettekkel összefüggésben a diszkrimináció gyanúja felmerül, a bizonyítási teher úgymond „megfordul”, így a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy intézkedése mögött nem volt diszkriminatív szándék.

A szakszervezet egyik legfontosabb jogosultsága a kollektívszerződés megkötése: Mt. 272. § (1) A szakszervezet az e törvényben meghatározott szabályok szerint jogosult kollektív szerződést kötni. Az Európai Unió Alapjogi Chartája kiemeli ezt jogot a 28. cikkében, amelyben kimondja, hogy a munkavállalóknak és a munkaadóknak, illetőleg szakszervezeteiknek az uniós joggal, továbbá a nemzetközi szabályokkal és gyakorlattal összhangban joguk van megfelelő szinten kollektív tárgyalások folytatására és kollektív szerződés kötésére.

[1] Kiss György: Munkajog, Dialóg Campus Budapest, 2020, 390-391. o.