Joga van hallgatni, de beszélni is? Jelnyelvi tolmács a perben

Ha nem az anyanyelveden folyik egy eljárás, jogod van tolmácsot kérni, több okból is. Nem csak azért, hogy megértsd, mi zajlik körülötted, hanem azért is, hogy amit te mondasz, azt megfelelő tartalommal adják át a bíróságnak. De mi van akkor, ha valakinek az anyanyelvén folyik az eljárás, csak éppen nem hallja azt. A siketek részvétele a perben felvet egy sor emberi jogi kérdést, de emellett számomra olyan terület, amelyhez alapvető igazságossággal, jogérzettel, igazságérzettel kellene közelítenünk a száraz jogszabályi kereteken túl.

A polgári perrendtartás (2016. évi CXXX. tv. – ismertebb nevén Pp.) úgy fogalmaz, hogy a bírósági eljárásban a hallássérült vagy siket-vak személy jogosult jelnyelvet, vagy az általa ismert más, törvényben meghatározott speciális kommunikációs rendszert használni. A hallássérült vagy beszédfogyatékos személy kérésére a meghallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.

Fontos: Miért siket, és nem süket? Miért nem süketnéma?

Tisztázzuk először, hogy mit jelent az, hogy valaki siket, siket-néma, illetve siket-vak. Ezek nem ugyanazt jelentik, és nem biztos, hogy aki hallássérült, azt siket, pláne nem siket-néma. Felhívom az olvasó figyelmét, hogy a süket szó használata rendkívül sértő a siket közösségre nézve, így javasolt ennek mellőzése a témában. A süketnéma szó pedig amellett, hogy sértő, még pontatlan is. Tehát a helyes kifejezés a siket, és egyáltalán nem biztos, hogy aki siket, az néma is egyben. A hallássérültek nagyobb csoportján belül vannak olyan személyek, akik csak bizonyos mértékű hallásvesztésben szenvednek (pl. nagyothalló) és vannak olyanok, akiket már siketnek nevezhetünk, olyan mértékű a hallásvesztésük. Ugyanakkor, mint említettem, nem helyes a siket-néma szó általános használata, mivel aki siket, az nem feltétlenül néma is. Az esetek többségében a beszédközpontnak semmi problémája nincs, a legtöbb siket tud beszélni, vagy legalább bizonyos hangokkal kommunikálni. Az, hogy a siketek egy része nem mer beszélni, mivel nem hallja a saját hangját, és fél, hogy a halló közösségben nevetség tárgyát képezi majd a hanglejtése, az nem jelenti azt, hogy néma. Mi hallók, és a halló közösségünk gúnyolódása tett sok siketet még némává is. Ezen érdemes lenne elgondolkozni.

Fontos tisztázni, hogy egy siket számára gyakran (nem minden esetben) a jelnyelv az a kommunikációs forma, amelyen a legjobban ki tudja fejezni magát, és amelyben a legjobban megérti, amit neki mondanak. Egy ilyen siket ember számára egyébként a jelnyelv az anyanyelvet jelenti, vagyis ugyanúgy joga van az anyanyelvén részt venni az eljárásban, mint mindenki másnak. Sajnos sok esetben olyan későn kezdik el a jelnyelvi oktatást, hogy nem alakul ki ez a jelnyelvi szókincs, de ez már másik cikk témája lenne…

Na de vissza a jogi részhez:

A bíróság tolmácsot, jelnyelvi tolmácsot, illetve fordítót rendel ki, ha a törvénynek a nyelvhasználattal kapcsolatos rendelkezése értelmében szükséges.

Lehetséges, hogy a siket vagy nagyothalló személy a perben csak tanú, vagy szemletárgy birtokosa, de lehet perben érdekelt fél is. És bizony, ha az érdekeit szeretné érvényesíteni (mondjuk felperesként vagy alperesként) már eleve nehéz helyzetben van. Egy siket vagy nagyothalló személy amiatt, hogy jelnyelvi tolmácsra van szüksége, eleve hátrányos helyzetben indul egy perben. A Pp. szerint a kirendelt tolmácsnak a bizonyítással nem összefüggő alkalmazásával járó költséget az a fél előlegezi, akinek a személye miatt a tolmács alkalmazása szükségessé vált.

Vagyis, ha a felperes kér egy siket tanút meghallgatni, akkor nyilván nem a siket tanú, hanem a felperes előlegezi a tolmács kirendelésével járó költségeket.

Jeltolmács költségei – peres fél érdekei

A jogszabály szerint csak a bizonyítással nem összefüggő költségek kapcsán merül fel a költség megelőlegezésének kötelezettsége. De mi van akkor, ha a siket peres félnek ahhoz is jelnyelvi tolmácsra van szüksége, hogy az ügyvédjétől megfelelő tájékoztatást kapjon? Ez esetben egyértelműen felmerül, hogy egy nem siket résztvevővel szemben a siket résztvevő hátrányos helyzetben van/volna. Jelen sorok írója, aki beszéli a jelnyelvet, személyesen is tapasztalta, hogy a siketek milyen hátrányban vannak a halló társaikkal szemben.

Ugyanis egy siket vagy nagyothalló peres fél általában tolmáccsal érkezik már a jogi tanácsadásra is, tehát már a pert megelőzően órákra igénybe kell vennie tolmács szolgáltatásait. A per során pedig nem csak a tárgyalások alatt van szüksége tolmácsra.

Ezen a helyzeten sokat segít a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény, amely bizonyos feltételek mellett térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatást biztosít a hallássérültek számára. Ugyanakkor ez személyenként legfeljebb évi 120 óra időkeretben biztosítható.  (Kivételes esetekben, pl. tanulói jogviszony esetén további 120 óra). Erre utaltunk azzal, hogy sajnos hátrányos helyzetben lehet egy siket személy, aki perben kíván érvényt szerezni az igazának.

Amennyiben a peres félnek érdekében áll jelnyelvi tolmács kirendelése, de annak költségeit anyagi helyzetéből adódóan nem tudja megelőlegezni, úgy természetesen a Pp. szabályai szerint költségmentesség, vagy költségfeljegyzés iránti kérelmet terjeszthet elő. Mint fentebb láthattuk, ha a tolmácsnak a tárgyaláson való megjelenését nem is kell megelőlegezni, akkor is felmerülhetnek tolmáccsal összefüggő költségek, ha az érdekelt kimerítette a 120 órás keretét.

Ezeket a költségeket természetesen elő kell terjeszteni a perben, és egy esetleges pernyertesség esetén a bíróság kötelezi a pervesztes felet ezen költségek megtérítésére.

A fentiek alapján láthatjuk, hogy a korrekt jogszabályi rendelkezések ellenére, hallássérült, és főleg a siket, siket-vak, siket-néma honfitársaink rendkívül nehezített pályán kénytelenek küzdeni, amennyiben perben szeretnék érvényesíteni az érdekeiket. Ami nekünk hallóknak egy rövid telefonos beszélgetés az ügyvédünkkel, az egy siketnek egy komplett megszervezendő program is lehet, és még plusz költségekbe is kerülhet számára.