Na a fenti párbeszéd után garantálható, hogy az első félreértés, nézeteltérés után egy parttalan, eldönthetetlen veszekedés lesz. Mindenki másképp emlékszik majd, és egyik fél szava áll szemben a másikéval. És akkor el lehet kezdeni felgöngyölíteni: Ki mit mondott? Mit ígért? Kinek mit, mikor kell teljesíteni? Ezt utólag nem lehet majd kihámozni, mert egyik ezt mondja másik pedig másképp emlékszik.
Sokan azt gondolják, hogy a szerződés a bizalmatlanság jele, de ez nem így van. Egy jó szerződés pont, hogy megelőzi, megakadályozza a jogvitákat, és bizony mindkét fél érdekeit védi. Az tény, hogy egy rossz szerződés (ami egyoldalú, félreérthető, szinonimákat használ stb.) inkább generálja a vitás helyzeteket, mint megoldja, de egy jól megfogalmazott, egyértelmű (akár rövid) szerződés elképesztő hasznos lehet, és sok stressztől, költségtől, vitától megóvhat minket. A „csapj bele” csak addig működik, amíg a felek közt nincs nézeteltérés. Magyarán, amíg béke van, és mindenki teszi, amit kell, addig működhet, de utána már gond van.
Ha azt gondolod, hogy a szerződés csak egy hosszú, bonyolult jogi szakszavakat tartalmazó latin szöveg, akkor tévedsz. Nem arról van ám szó, hogy valami több ezer oldalas, latin kódexet kell papírra vetni, de már egy rövid, alapvető adatokat tartalmazó szerződés is jobb, mint a semmi. Ha legalább annyit összeírunk, hogy ki, kivel, milyen szolgáltatásra és mennyiért, már sokkal előrébb vagyunk. Ez nem tűnik bonyolultnak, ugye? Ha egy szerződés tartalmazza a felek adatait, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás alapvető elemeit, már érvényes és sokkal könnyebb bizonyítani, hogy a felek miben állapodtak meg egymással.
Ha tehát szerződést akarunk írni, nem biztos, hogy költségekbe kell magunkat verni, pláne, ha valami alapvető dologról akarunk megállapodni. Hiszen egyszerűbb vállalkozási, megbízási, adásvételi szerződésekhez találunk jó sablonokat az interneten. Ha nem akarunk semmit bonyolítani, akkor elég, ha egy ilyet használunk, és ha esetleg valamiben bizonytalanok vagyunk, eseti jogi tanácsot kérünk egy hozzáértőtől. Sokat spórolhatunk egy jogi tanácsadással, mert megelőzhet egy későbbi költséges jogvitát.
Ha semmiképp nem akarunk külön szerződést írni, már az is segít, ha egy átvételi elismervényt írunk az átadott összegről, kérünk egy árajánlatot a vállalt munkákról stb. Ez már segít abban, hogyha később jogvitába keveredünk, bizonyítani tudjuk, hogy kinek, mire, mennyi pénzt adtunk át, és ha van árajánlat, már azt is bizonyítani tudjuk, hogy mit vállalt a másik fél.
Jól jegyezzük meg: ha a másik fél nem hajlandó írásba adni, amit szóban vállalt, nem hajlandó annyira sem, hogy egy átvételi elismervényt, vagy árajánlatot aláírjon, akkor nem biztos, hogy szavahihető ember, és jobb nem is üzleti ügybe keveredni vele. Tapasztalataim szerint, ha egy tök egyszerű dologban megállapodunk, és ezt egy mondat erejéig nem hajlandó írásba adni, már inkább kapcsoljon be a vészcsengő.
Mint említettem, egy szerződésnek nem kell feltétlenül hosszúnak, érthetetlenül bonyolultnak, latin szavakkal teletűzdeltnek lennie. Sőt! Egy egyszerű, könnyen érthető, rövid szerződés sokkal jobban passzol egy egyszerű jogügylethez. Ha túlbonyolítjuk, túlszabályozzuk, minden másodpercet, mozzanatot le akarunk vezetni, akkor megint problémákba ütköztünk. Ugyanis, ha egy szerződés túlságosan részletekbe menően akarja megszabni, melyik pillanatban mit kell csinálni, akkor nagyon könnyű akarva-akaratlanul is megszegni azt, és megint csak jogvitákat generálunk vele.
Vagyis a kevesebb, néha több. Ha nem akarjuk túlszabályozni a dolgot, akkor könnyebben eligazodunk abban, kinek, mikor, mit kell tennie.
Fontos, hogy mielőtt aláírunk egy szerződést, ellenőrizzük le, hogy arról szól-e, amiben megállapodtunk, pontosan tartalmazza-e az adatokat, összegeket, dátumokat, és van-e olyan pontja, amit nem értünk. Ha szerepel benne olyan kifejezés, vagy olyan rendelkezés, amit nem, vagy nem pontosan értünk, kérdezzünk rá, és inkább ne írjuk alá, vagy kérjük a módosítását.
Rendkívül fontos, hogy minden olyan jogi szakkifejezéssel, amit a szerződés tartalmaz (pl. kötbér, bánatpénz, foglaló) pontosan tisztában legyünk, mert ha nem értjük mit vállalunk azzal, hogy az adott kifejezés szerepel a szerződésben, akkor már bajba kerülhetünk. Ne habozzunk ilyenkor kérdezni, és ha a másik fél sem érti pontosan, miről van szó, inkább hagyjuk ki, vagy forduljunk jogászhoz, aki tanácsadással, szerződés véleményezéssel tud segíteni, és sokat spórolhat nekünk, ha megelőz egy jogvitát ezzel.
Fontos, hogy egy szerződésben ne használjunk ugyanarra a dologra szinonimaként külön szavakat. Ha valamit többféleképpen hívunk, az csak félreértésekhez, vitákhoz vezet. Amit te egy jogi szakkifejezés szinonimájának gondolsz, feltehetően jogi szempontból mást jelent. Nem mindegy, hogy foglaló vagy előleg, kamat vagy késedelmi kamat, kötbér vagy bánatpénz stb. Szóval, ha a szerződésben egyszer egy dolgot egy kifejezéssel elláttunk, akkor azt a kifejezést használjuk rá, mert különben csak vita lesz belőle. Sok olyan kifejezés van, amit a köznyelvben szinonimának gondolnak, de jogi értelemben nem az. Erről szóló cikkünket alábbi linken olvashatod.
Mindent összevetve javasoljuk, hogy mindenképp foglaljuk írásba a legfontosabb, legalapvetőbb dolgokat, hogy egy későbbi jogvita során védve legyenek saját érdekeink, és megkíméljük magunkat egy parttalan vitától.
Vissza a hírekhez
