Szerződésmódosítás a felek akaratán kívül – valóban lehetséges?

A szerződés egy legalább két személy között, az akaratuknak megfelelően létrejövő kölcsönös jognyilatkozat. A felek szabadon kiköthetik maguk között, hogy a szerződést ki és mikor, milyen esetekben módosíthatja annak teljesítése előtt. Ezen kívül a Polgári Törvénykönyv is „súg a háttérből”. De vajon létezik-e olyan eset, hogy a felek akaratán kívül beavatkozik egy harmadik külső személy az ő szerződésükbe, és azt módosíthatja?

A választ már cikkünk elején el kell árulnunk ahhoz, hogy érthetően levezessük a jogi- és társadalmi hátterét ennek a jogintézménynek. A válasz igen, a jogrendszer lehetővé teszi azt, hogy függetlenül a felek tényleges akaratától, beleavatkozzon a szerződésbe egy harmadik személy. Ez a külső szereplő egy jogszabály lehet az abba foglalt kötelező érvényű magatartási szabály útján, a második lehetőség a bíróság.

Jogszabályi szerződésmódosítás

A tankönyvi példa arra, amikor a jogalkotó jogszabály útján avatkozott bele szerződésekbe, a 2013-14-es devizahitelek esete volt. A bankok és a velük szerződő személyek közötti szerződéseket módosították a devizában számított kölcsönösszegek kötelező átváltásával, forint követelésre. Érdemes megjegyezni, hogy az Alkotmánybíróság ennek kapcsán taglalta hosszasan a jogszabályi szerződésmódosítás különös esetét.

Egyöntetűen kijelentették többek között, hogy erre csak akkor van lehetőség, ha a szerződéskötést követően beállott, előre nem látható külső körülmény sérti valamelyik fél lényeges jogos érdekeit (ha mindkét fél érdekét sérti, akkor nem is kell külső személy, maguk is módosíthatják kölcsönösen a szerződést, ha egyébként másban nem állapodtak meg). Emellett a változás nem tekinthető „normális” jellegűnek, és nemcsak egyedi, hanem a szerződések nagy tömegét érintő körülményváltozásról kell hogy szó legyen.

Kétségtelen, hogy ez valamelyik, hanem mindkét fél részén jelentős külső beavatkozást jelent a felek közötti szerződésben. A törvény azonban garanciát hagy arra az esetre, ha az így megváltozott szerződés a fél lényeges jogi érdekét sérti, ez a fél ugyanis ekkor a bírósághoz fordulhat a szerződés módosítása érdekében, vagy akár el is állhat a szerződéstől.

Bírósági szerződésmódosítás

A cikk ezen szakaszában azért térjünk ki arra, hogy sem a jogszabályi, sem a bírósági szerződésmódosítás nem gyakori esetek. Nem érdeke ugyanis sem a jogalkotónak, sem a bíróságnak, hogy beleavatkozzon két fél már megkötött szerződésébe, mert ezzel a gazdasági és társadalmi folyamatok önműködő rendszerét boríthatja fel, függetlenül attól, hogy pozitívan vagy negatívan sül el az intervenció.

A bíróság nem gondolhat csak úgy egyet, hogy neki valamelyik szerződés nem tetszik, megváltoztatja hát’ a feltételeket. Ezt garantálja az a jogszabályi passzus, hogy a bíróság saját hatáskörből nem is kezdeményezheti a felek közötti szerződés módosítását. Még akkor sem, ha pl. peres eljárásról van szó, és adott esetben teljesen logikus lépés lenne a bíróságtól akárcsak javaslatot tenni a megkötött szerződés tartalmának módosítására.

A bírósági szerződésmódosítás tehát csak a felek kérelme esetén merülhet fel. Bármelyik fél kérheti, de csak a tartós jogviszonyt tartalmazó szerződés esetében. A hosszabb időre szóló szerződésbe nem kell külön beleírni, hogy azt hány évre kötik a felek. Mindig az adott szerződés konkrét körülményei fogják meghatározni azt, hogy a szerződéses jogviszony tartós jellegű-e. Nem kizárt, hogy pl. egy egyéves határozott időre kötött szerződés tartósnak bizonyuljon, ha a felek azt egyébként évek óta mindig „megújítják” és meghosszabbítják.

Hasonlóan a jogszabályi szerződésmódosításhoz, a bíróság általi szerződésmódosítás is csak abban az esetben jöhet szóba, ha a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése a fél lényeges jogi érdekét sértené. További három feltételnek kell még egyidejűleg fennállnia:

-a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható,

-a körülmények változását nem a fél idézte elő, és

-a körülmények változása nem tartozik a fél rendes üzleti kockázata körébe.

Ezen utolsó feltétel kapcsán érdekes kérdés az, hogy pl. az infláció, vagy a kereslet-kínálat görbéjének változása a rendes üzleti kockázat körébe tartoznak-e? Több bírósági határozat rendelkezett már úgy ebben a kérdésben Magyarországon, hogy igen, a kockázattal számolnia kell a félnek, és ezen példák nem tekinthetők vis maior jellegűnek.