A rendkívül elterjedt internetes csalások megelőzése miatt, korábbi cikkünkben összeszedtünk pár ismert módszert, amikkel a csalók az utóbbi időben próbálkoznak.
A sikeres csalás lényege, hogy az áldozat nem jön rá a csalásra, egészen addig, amikorra már túl késő. Legtöbb esetben vannak ugyan figyelmeztető jelek arra, hogy itt valami nem oké, de a csalók bizalmat ébresztenek, vagy gyors, érzelmi alapú döntésre késztetnek, ezért nem vesszük észre a jeleket. A csalás egyik alapvető mozzanata a megtévesztés, tévedésbe ejtés, ami az elkövetőnek egy aktív, és egyértelműen szándékos magatartása. Ezt helyettesítheti a tévedés kihasználása, vagyis amikor a tévedést nem az elkövető idézi elő, de felismeri, hogy az áldozat tévedésben van, és ezt a helyzetet használja ki. De mielőtt belemennénk a csalás büntetőjogi értelmezésébe, emeljük ki, hogy nem minden csalás, ami annak tűik.
Vannak azok a helyzetek, amikor egy teljesen átlagos polgári jogi jogvitára a köznyelvben egyből bűncselekményt kiáltunk. A csalás, zsarolás, önbíráskodás, zaklatás, rágalmazás fogalmak köznyelvi használatával általában az a probléma, hogy túlságosan tágan értelmezzük őket, így büntetőjogi szempontból nem megfelelő helyzetekre is használjuk. Csak akkor valósul meg egy bűncselekmény, ha az elkövető minden törvényi tényállási elemet megvalósított. Tehát lehet, hogy valakire azt mondjuk zaklat minket, vagy csaló, de büntetőjogi értelemben nem következett be zaklatás, vagy csalás.
Önmagában az, hogy valaki egy hibás terméket ad el nekünk, vagy nem tudja teljesíteni a vállalt szolgáltatást, esetleg nem adja vissza pénzünket, még nem csalás. A hibás teljesítést, vagy a szerződésszegést nem szabad összekeverni a csalással. Ha csalónak bélyegzünk valakit, aki nem teljesít valamilyen szerződésben vállalt kötelességet, tévútra vetődünk. Szeretünk tehát a köznyelvben csalást kiáltani, ha valaki szerződést szeg, vagy hibásan teljesít, de ezek szinte mindig polgári jogi jogviták, és nem valósul meg a büntetőjogi értelemben vett csalás.
Mi a büntetőjogi értelemben vett csalás?
„Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.”
A fenti mondat minden elemének meg kell valósulnia, hogy csalásról beszélhessünk, vagyis az elkövetőnek ki kell, hogy terjedjen a szándéka arra, hogy minket tévedésbe ejtsen, vagy tévedésben tartson, és ezzel célzatosan valamilyen jogtalan előny elérésére kell törekednie. Csalás tehát nem akkor valósul meg, ha valaki nem teljesít, vagy hibásan teljesít, hanem ha eleve nem is akart teljesíteni, vagy eleve tudta, hogy hibásan fog teljesíteni, és ezt leplezte, eltitkolta.
Honnan tudjuk, hogy a csalónak mire terjedt ki a szándéka? Hát ezt nem mi tudjuk, hanem a büntetőeljárásban a nyomozók vizsgálják majd meg, de vannak erre utaló jelek. Példák:
Azért, mert egy vállalkozó nem végzi el a munkát, vagy nem ad vissza egy általunk jogosan követelt pénzt, még nem lesz csaló. De ha egy vállalkozó egyszerre, egy időpontra elvállal több munkát, mindegyikben felveszi az előleget, majd egyiket sem végzi el, és eltűnik a pénzzel, az már inkább arra enged következtetni, hogy eleve nem is állt szándékában teljesíteni.
Ugyanez igaz arra az esetre, ha valaki egyáltalán nem is ért valamilyen munkához, amit elvállal, majd lelép az előleggel. Mintha én jogászként elvállalnék egy cirkó cserét valakinél, előre elkérném a pénzt, majd nem adnám vissza. Ez inkább csalásra utal, sem mint szerződésszegésre, hiszen eleve nem az volt a célom, hogy teljesítsek, mert be sem tudok kapcsolni egy cirkót, nem hogy kicserélni.
Hasonló a helyzet a hibás teljesítésnél is. Azért, mert valaki hibás autót ad el nekünk az nem csaló, egyszerű hibás teljesítésről van szó. Viszont, ha valaki, egy idős, demenciával küzdő embernek, egy nyilvánvalóan működésképtelen autót ad el, az már inkább a csalás kategóriája.
És akkor itt érdemes beszélni a csalás minősítő körülményeiről. Ugyanis súlyosabban bünteti a törvény, ha valaki a csalást különböző aljas módokon (pl. jótékony adományozást színlelve, közveszély színhelyén) vagy rendszeres haszonszerzésre törekedve, vagyis üzletszerűen követik el. Szintén súlyosabb az eset, ha a csalást a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el. Emeli a büntetési tételt még az a körülmény, hogy a csaló mekkora kárt okozott, illetve a fentiek kombinációja is.
A csalás egyik formáját a Btk. külön bűncselekményként, gazdasági csalásként szabályozza. Ennek az az oka, hogy gazdasági tevékenység színlelésével még hatékonyabban, még nagyobb kárt okozva lehet csalni, és a jogalkotó meg akarta különböztetni ezt a fajta elkövetési módot. Ezért aki jogtalan haszonszerzés végett színlelt gazdasági tevékenységet végez, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, gazdasági csalást követ el.
Mielőtt szerződnénk egy céggel, rendelnénk a netről, szolgáltatásra fizetnénk elő, vagy kedvező ajánlatokra mondanánk igent, mindig ellenőrizzük le, hogy létező cégről van-e szó, vagy és ha igen, akkor valóban az képviseli-e akivel mi megállapodtunk, nincs-e valamilyen eljárás (pl. felszámolás) alatt, van-e árbevétele stb.
A fentiek kapcsán elmondható, hogy résen kell lennünk, mert ha valami túl szép, vagy túl ijesztő, vagy túl könnyű, túl egyszerű vagy túl gyors ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem igaz. Figyeljünk oda, hogy ne könnyítsük meg a csalók dolgát.
Vissza a hírekhez
