Fiatalkorúság büntető és polgári jogi értelemben

Gyermekkorú, kiskorú, fiatalkorú? Nos ezek jogi szempontól nem egymás szinonimái. Tipikus jogászos szőrszálhasogatásnak tűnik, de higgyük el, egyik tudomány sem használ szinonimákat. Amit másként hívnak, az mást is jelent. Elég nagy baj lenne, ha egy jogszabályban szakkifejezésnek több jelentése volna, vagy több kifejezés jelölné ugyanazt. Így is nehéz időnként a jogszabályt értelmezni, és a szabály alapján egyértelmű joggyakorlatot kialakítani. Képzeljük el milyen bizonytalanságot okozna, ha a jogszabályban szinonimákat használnánk.

Korábbi cikkünkben összeszedtünk pár olyan kifejezést, amit sokan szinonimaként használnak, pedig jogi értelmemben különböző fogalmakról van szó.

Ha érdekel néhány kifejezetten tévesen használt kifejezés, ajánlom alábbi cikkünket.

A fiatalkorú a tágabb fogalom, azon belül pedig vannak gyermekkorúak. De a gyermekkor szót a Polgári törvénykönyv nem használja, ellenben a Büntető törvénykönyv igen. Hogy is van ez? Igaz, hogy a fiatalkorúak nem büntethetőek? Köthetnek szerződést? Ha nem, akkor nem is örökölhetnek? Létesíthetnek szexuális kapcsolatot, és ha igen hány éves kortól?

Nézzük csak, mit jelent az, hogy valaki fiatalkorú:

Polgári jogi szempontból kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. Ezen belül lehet valaki cselekvőképtelen kiskorú (14 év alatti) és korlátozottan cselekvőképes kiskorú. Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét betöltötte és nem cselekvőképtelen.

Miért mondjuk, hogy korlátozottan cselekvőképes? Nos amíg, egy 10 éves gyermek érvényesen semmilyen jognyilatkozatot nem tud tenni, addig egy 14 évnél idősebb kiskorú már bizonyos dolgokban önállóan dönthet.

Főszabály szerint a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges. Amikor a korlátozottan cselekvőképes kiskorú később cselekvőképessé válik, maga dönt függő jognyilatkozatainak érvényességéről.

Vannak ugyanakkor kivételek, amikor a korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül dönthet, vagyis tehet érvényes jognyilatkozatot. Ezek az alábbi esetek:

• megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket (pl. vehet egy cipőt, rendelhet online stb. de mondjuk egy tőzsdei ügyletbe nem kezdhet bele)
• rendelkezhet munkával szerzett jövedelmével, annak erejéig kötelezettséget vállalhat (pl. diákmunkával szerzett pénzét elköltheti amire csak akarja… bizony)
• köthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez (pl. elfogadhat ajándékot)
• ő maga is ajándékozhat a szokásos mértékben (magyarán adhat egy ékszert vagy csokit ajándékba, de mondjuk a nevén lévő házat nem ajándékozhatja el)
• köthet olyan szerződést, amelyre egyéb jogszabály feljogosítja (pl. sportolóként)

A korlátozottan cselekvőképes kiskorú a házasságkötéssel (mivel erre 16 éves kora után joga van) nagykorúvá válik.

Oszlassuk el a tévhitet, miszerint akkor 14 éves kor alatt senki nem vehet házat, nem örökölhet stb. De igen, sőt már méhmagzati korban is örökölhet valaki (feltéve, hogy később élveszületés történik).

Nyugodtan örökölhet akárhány éves kiskorú, de az előfordulhat, hogy ha adósságok terhelik az örökséget, akkor a törvényes képviselő nyilatkozata mellett a gyámhatóságot is bevonják a döntésbe (pl. egy visszautasítás érvényessége esetén). Az is előfordulhat, hogy egy kiskorú tehermentes ingatlant nem öröklés útján szerez (pl. egy tehermentes ingatlant ajándékba kap).

És akkor mi a helyzet a büntetőjoggal?

Nos büntetőjogi értelemben kicsit más a helyzet. A Btk. szerint ugyanis büntethetőséget kizáró ok a gyermekkor, ami 14 éves kor alatt áll fenn. Ez azt jelenti, hogy nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be. Viszont, ez alól vannak ám kivételek, és igazából a büntethetőség alsó határa több esetben 12 év. Természetesen 12 év alatti gyermekeknél büntetőjogi értelemben hiányzik mindenfajta cselekvőképesség, így nem tudnak bűncselekményt elkövetni, sem pedig bármibe beleegyezni, ez pl. egy szexuális cselekménynél fontos szerepet kaphat.

Viszont bizonyos súlyos bűncselekmények esetén az elkövető 12 éves kor betöltése után büntethető, feltéve (és ezt mindig külön vizsgálják) az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

Milyen bűncselekményekről van szó?

Emberölés, testi sértés bizonyos minősített esetei, hivatalos személy elleni erőszak és annak különböző fajtái, terrorcselekmény, rablás, kifosztás. Ezek a bűncselekmények annyira súlyosak, hogy ezek jogellenességét egy átlagos 12-13 éves is fel tudja mérni, így ezen bűncselekmények esetében a büntethetőség 12 éves kor felett már fennállhat. A kiskorúság a büntetési tételek szempontjából sem mellékes, ugyanis a kiskorúra a büntetés kiszabása (pl. évek száma) és végrehajtása során is enyhébb szabályok vonatkoznak.

Szintén jelentősége van az életkornak a szexuális élet szempontjából. Az nem igaz, legfeljebb tévhit, hogy kiskorú egyáltalán nem végezhet szexuális cselekményt nagykorúval, ugyanis ezt nem tiltja a Btk. Létezik ugyanis beleegyezési korhatár. Szexuális visszaélést követ el az a nagykorú, aki 14 évet be nem töltött személlyel szexuális cselekvényt végez. Vagyis 14 évnél idősebb kiskorú jogszerűen beleegyezhet nagykorúval történő szexuális cselekménybe. Van viszont egy ennél is erősebb határvonal. Az, aki 12 évnél fiatalabb kiskorúval végez szexuális cselekményt, akkor is szexuális erőszakot követ el, ha a kiskorú beleegyezésével történt. Megbeszéltük ugyanis, hogy 12 év alatt egy kiskorúnak teljesen hiányzik büntetőjogi értelemben a cselekvőképessége, így nem csak ők nem tudnak bűncselekményt elkövetni, de beleegyezni sem tudnak semmibe érvényesen. Ezért 12 év alattival végzett bármilyen szexuális cselekmény erőszaknak minősül.

A fentiek alapján látható, hogy nem mindegy, hogy fiatalkorúról vagy gyermekkorúról beszélünk, és az sem, hogy 12,14 vagy akár 16 életévét betöltött kiskorúról van szó.