„Tényleges” és „nem tényleges” életfogytig tartó a szabadságvesztés
Elsőként azt szükséges tisztázni, hogy mi a különbség az életfogytig tartó szabadságvesztések közül a tényleges és a nem tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés között. A hatályos Büntető Törvénykönyv vonatkozó passzusai szerint életfogytig tartó szabadságvesztés esetén az ítélőbíró ügydöntő határozatában meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy kizárja azt. Utóbbi esetben beszélhetünk tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről, hiszen ilyenkor a bíró kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Tehát a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés azt jelenti, hogy a feltételes szabadságra bocsátást kizárja az ítélőbíró.
Hangsúlyos tény, hogy a feltételes szabadságra bocsátás nem alanyi jog. Ezért, ha az ítélőbíró nem zárja ki, akkor sem kötelező feltételes szabadságra bocsátásról rendelkezni. Amennyiben nem zárják ki a feltételes szabadságra bocsátást, akkor a legkorábbi időpontját életfogytig tartó szabadságvesztés esetén legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítják meg. Ilyenkor a meghatározott időpont elteltekor a büntetés-végrehajtási bíró dönt arról, hogy az elítélt feltételesen szabadságra bocsátható-e. Nem kötelező ezt engedélyeznie. A BV bíró megvizsgálja az elítélt büntetés-végrehajtás során tanúsított magatartását, meghallgatja az elítéltet és szükséges esetben pártfogó felügyelői véleményt/szakvéleményt szerezhet be. Amennyiben nem engedélyezi a BV bíró a feltételes szabadságra bocsátást, akkor ezt később kötelező felülvizsgálni életfogytig tartó szabadságvesztés esetén.
Mikor zárható ki a feltételes szabadságra bocsátás?
Alapvetően életfogytig tartó szabadságvesztést csak rendkívül súlyos bűncselekmények és rendkívül veszélyes elkövetők esetében lehetséges kiszabni. Arra pedig még szűkebb körben van lehetőség, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárják életfogytig tartó szabadságvesztés esetén.
- A feltételes szabadságra bocsátás kizárásának fakultatív esetkörei: A Btk. szerint meghatározott bűncselekmények esetén zárható ki a feltételes szabadságra bocsátás. Ilyenek a teljesség igénye nélkül:
- népirtás
- emberiesség elleni bűncselekmény
- emberölés súlyosabban minősülő esete
- emberrablás súlyosabban minősülő esete
- emberkereskedelem és kényszermunka súlyosabban minősülő esete
- terrorcselekmény…
- A feltételes szabadságra bocsátás kizárásának kötelező esetkörei: A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető erőszakos többszörös visszaeső, vagy a fenti bűncselekmények valamelyikét bűnszervezetben követte el.
A feltételes szabadságra bocsátás kizárásának kötelező esetkörei – azaz a kötelező tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés – kapcsán érdemes röviden kitérni a három csapás néven elhíresült szabályra.
A három csapás lényege, hogy az erőszakos többszörös visszaesőket háromszorosan sújtja a törvény szigora az alábbiak szerint.
- Az erőszakos többszörös visszaesők büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik.
- Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.
- A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető erőszakos többszörös visszaeső.
Van-e remény a szabadságra?
A vonatkozó emberi jogi szabályozás alapján a szabadság reménytől nem szabad megfosztani egy embert sem. A Strasbourgi bíróság az emberi méltósághoz való joggal csak abban az esetben tartotta összeegyeztethetőnek a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, ha a reális lehetőség a szabadulásra nem szűnik meg teljesen.
A hatályos büntetés-végrehajtási kódex ennek biztosítása érdekében tartalmazza a kötelező kegyelmi eljárást. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a büntetésből 40 év kitöltését követően kötelező kegyelmi eljárást lefolytatni. Ennek során a BV intézet értesíti az igazságügyért felelős minisztert, aki beszerzi az elítéltre vonatkozó részletes adatokat. Ezt követően a Kúria kegyelmi bizottsága vizsgálja meg az ügyet és a bizottság javaslata alapján kerül a köztársasági elnök elé döntésre. Amennyiben az elítélt magatartása, vallomása, valamint a szakvélemények és egyéb dokumentumok alapján kegyelmet kap, akkor az elítélt szabadulhat. Fontos felhívni a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a kegyelem megadása nem kötelező. Ezért a kegyelem hiányában az elítélt akár élete végéig is a szabadságvesztés büntetését töltheti. A kegyelmi eljárást nemleges döntés esetén kétévente meg kell ismételni.
Összegzésképpen tehát kijelenthetjük, hogy Magyarországon létezik tényleges „életfogytiglan”, ugyanakkor az elítéltek nincsenek véglegesen megfosztva a szabadulás reményétől.