Amikor a gyermek okoz kárt az iskolának
Olívia és Zita fiainak esetében egyértelmű, hogy a gyermekek anyagi kárt okoztak az iskolának. A tornaterem ablakát pótolni kell, a falát pedig vagy erős vegyszeres takarításnak kell alávetni, vagy újra kell festeni. Vitán felül áll, hogy mindkét eset anyagi kárt jelent az iskola számára.
A két esetben azonban eltérő, hogy míg Olívia kisfia egyszerűen gondatlan volt, amikor a tornaterem ablakai alatt focizott a barátaival, Zita fia azonban szándékosan, előre eltervezetten rongálta meg az iskola épületének falát. A kártérítés meghatározása szempontjából pedig ez hatalmas különbség a két eset között.
A nemzeti köznevelésről szóló törvény kimondja, hogy ha a tanuló tanulmányi kötelezettségeinek teljesítésével összefüggésben a nevelési-oktatási intézménynek jogellenesen kárt okoz, a Polgári törvénykönyv szabályai szerint kell helytállnia. A kártérítés összegének meghatározása során azonban a nemzeti köznevelésről szóló törvény jelentős korlátozásokat tartalmaz.
Abban az esetben ugyanis, hogyha a tanuló a kárt gondatlanul okozta, akkor a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a kötelező legkisebb munkabér – a károkozás napján érvényes rendelkezések szerint megállapított – egyhavi összegének ötven százalékát. Amennyiben viszont a tanuló cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, úgy szándékos károkozás esetén köteles az okozott kár, legfeljebb azonban a kötelező legkisebb munkabér öthavi összegének megtérítésére. Cselekvőképes, nagykorú tanulók szándékos károkozásának esetében viszont már nincs a kártérítésnek felső határa.
Amikor a gyermeket éri baj az iskolában
Tény és való, hogy a gyermeket bárhol, bármilyen baleset érheti, nincs ez másképp az iskolákban sem. Tény ugyanakkor az is, hogy ameddig a gyermekek az iskolában tartózkodnak, addig a szülőknek gyakorlatilag semmilyen ráhatásuk nincs arra, hogy a gyermekek milyen magatartást tanúsítanak, mit csinálnak. Az iskolában való tartózkodás során alapvetően a pedagógusoknak van arra ráhatásuk, hogy a gyermekek milyen magatartást tanúsítanak. Éppen ez az oka annak, hogy iskolák felelőssége igen csak szigorú a gyermekek által elszenvedett károkkal összefüggésben.
Ez a szigorú felelősségi forma azt jelenti, hogy az iskola a gyermeknek, tanulónak a tanulói jogviszonnyal összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. Az iskola a felelősség alól csak akkor tud mentesülni, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Ezek kívül pedig nem kell megtérítenie azt a kárt, amit a károsult elháríthatatlan magatartása okozott.
Eltérő a szabályozása azonban az iskolai kirándulásoknak. Az iskolai kirándulások során elszenvedett károkkal kapcsolatosan az intézmények felelőssége enyhébb, mint a falaikon belül történtekkel összefüggésben. A szabályozás alapján az ilyen kirándulások alkalmával a gyermekek, tanulók által elszenvedett károkért az intézmény a kártérítési felelősség általános szabályai szerint felel. Ez azt jelenti, hogy a felelősség kérdésében vizsgálandó a vétkesség fennállása, valamint szélesebbek az iskola kimentési lehetőségei: mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható, az az sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli a bekövetkezett kárral kapcsolatosan.
Összefoglalás
Olívia és Zita gyermekeinek esetében tehát a kártérítése egy korlátozott formája merülhet fel, a gyermek vétkességének foka szerint differenciáltan. Olivér és Attila gyermekeinek esetében pedig az iskola szigorúbb, objektív felelőssége, illetve az iskolai kirándulásokra előírt enyhébb kártérítési kötelezettsége kerül előtérbe. És bár balesetek mindig előfordulnak, nem árt tudni, hogy ha bekövetkezett a baj, akkor azt melyik eset szerint kell megítélni.
Vissza a hírekhez
