Ceglédi focipályák – döntött a kúria

A sajtóban, illetve a közösségi médiában is nagy port kavart a ceglédi focipályák ügye. Mint ismeretes egy igen hosszú bírósági eljárás végén a másodfokon eljáró bíróság arra kötelezte az önkormányzatot, hogy a két labdázót zárja be, mert azok szükségtelenül zavarják a pert indító, környékek lakók nyugalmát. Az önkormányzat azonban a Kúriához fordult, a hat évig tartó bírósági eljárás végére pedig most került pont.

A tényállás

Az ügyben alapvetően két, társasházi övezetben található, önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan sorsa volt kérdéses, ahol az önkormányzat játszóteret, valamint fémszerkezetű kerítéssel körbekerített labdázót létesített. Az I. rendű felperes az egyik labdázóval szomszédos ingatlanon, a II. rendű felperes a másik labdázóval szomszédos társasház egyik harmadik emeleti lakásában lakik. Az önkormányzat korábban már mindkét labdázónál a nyitás és a zárás időpontját feltüntető táblát helyezett ki, amelyeken a nyitvatartási időt május 1-jétől augusztus 31-ig 9 órától 20 óráig, szeptember 1-jétől április 30-ig 9 órától 18 óráig jelölte meg, továbbá az egyik focipályánál megbízott egy személyt annak nyitásával és zárásával.

Az elsőfokú eljárás

A felperesek annak érdekében indítottak peres eljárást, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a labdázó területén folyó tevékenységből adódó folyamatos zajártalom szomszédként őket objektíve zavarja. Kérték, hogy a bíróság állapítsa meg a birtoksértés tényét, és kötelezze az alperest, hogy a 06 órától 22 óráig tartó időszakban 50 dB, a 22 órától 06 óráig tartó időszakban pedig 40 dB értékű zajszint alá csökkentse a kibocsátott zaj mértékét, és tiltsa el a további birtoksértéstől, ennek keretében kötelezze az alperest a zaj forrását képező vasrács elbontására. Kérték továbbá annak megállapítását is, hogy az alperes a birtokháborító magatartásával megsértette a testi épséghez, az egészséghez, a magánlakáshoz és a pihenéshez fűződő személyiségi jogaikat, továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására, és tiltsa el a további jogsértéstől.

Röviden összefoglalva a felperesek a keresetüket arra alapították, hogy a labdázókban folyó játékkal járó egészségügyi határértéket meghaladó hanghatások a megjelölt személyhez fűződő jogaikat sértik, és őket szükségtelenül zavarják.

Az alperesi önkormányzat az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az önkormányzat vitatta a zavarás szükségtelenségét. Arra hivatkozott, hogy törvényben előírt feladata a sportolás és a rendszeres testedzés támogatása, és a labdázók létesítésével e feladatának tett eleget. A labdázók nem családi házas, hanem sűrűn lakott lakótelepi övezetben helyezkednek el, ilyen környezetben pedig a sportoláshoz fűződő közösségi érdek erősebb, mint a felperesek méltányolható magánérdeke. Hivatkozott továbbá arra is, hogy korábban már szabályozta a labdázók nyitva tartását, biztosította az egyik labdázó zárhatóságát, és gondoskodott a kerítés megmagasításáról is.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában a perben beszerzett akusztikai szakvélemény alapján mindkét ingatlan esetében megállapíthatónak találta a megengedett határérték túllépését, és az azzal okozott birtokháborítás megvalósulását. Ugyanakkor sem a szakvélemény, sem a kihallgatott tanúk vallomása alapján nem találta bizonyítottnak a birtokháborítás folyamatosságát, emiatt alaptalannak találta a felperesek birtokháborítás, valamint személyhez fűződő jogaik megsértésének megállapítása, illetve a jogsértés jogkövetkezményeinek levonása iránti kereseti kérelmeit.

És az ügy innentől kezdve bonyolódott

Valószínűleg még mi jogászok sem hallottunk volna erről az ügyről akkor, hogyha az elsőfokú ítéletbe mindenki belenyugodott volna és elfogadta volna azt. De nem így történt, az ítélettel szemben a felperesek fellebbezést terjesztettek elő. A másodfokon eljáró bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokon meghozott ítéletet, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy a szakértői bizonyítás kiegészítésével tárja fel, hogy milyen műszaki megoldások állnak rendelkezésre a labdázók használatával járó zaj olyan mérséklésére, hogy az már ne zavarja szükségtelenül a felpereseket. Előírta továbbá, hogy a bíróság a bizonyítási teherről és a bizonyítandó tényekről tájékoztassa a felpereseket, majd megfelelő határidő tűzésével hívja fel őket bizonyítási indítványaik előterjesztésére. A szükséges bizonyítás eredményétől függően foglaljon állást az egészséghez, magánlakáshoz fűződő személyiségi joguk megsértésével kapcsolatos kereseti kérelmeik megalapozottságáról.

Jelen cikkünk kereteit jelentősen meghaladja, hogy az ez utáni eljárás minden részletét elemezzük jogi szempontból. A perben a felek számtalan nyilatkozatot tettek, a korábbi szakértői vélemény kiegészítésre került, a bíróság mérlegelte az ügy összes körülményét és végül meghozta döntését. A bíróság megállapította, hogy az alperes a tulajdonában lévő két ingatlanon folyó labdázó tevékenységből adódó zavaró zajártalommal birtokháborítást követett el, és megsértette az I. rendű felperes, illetve II. rendű felperes pihenéshez és magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi jogát. A bíróság az alperest mindkét ingatlan tekintetében kötelezte a jogsértés abbahagyására, és eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte továbbá az alperest a labdázók saját költségén történő elbontására és megszüntetésére oly módon, hogy labdázó tevékenység a jövőben ne legyen folytatható (pl. a terület parkosítása). Az ügyben eljáró másodfokú bíróság gyakorlatilag ezt az ítéletet helybenhagyta. Kimondta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, valamint az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és alapvetően annak indokaival is egyetértett.

A Kúria eljárása

Az ügy a másodfokú döntés meghozatala után kapott nagyobb sajtónyilvánosságot, hiszen ekkor már jogerős bírósági ítélet volt a felperesek kezében arról, hogy a labdázókat el kell bontani. Az önkormányzat azonban a Kúriához fordult, ahol számukra kedvező döntés született. A Kúria ugyanis a másodfokú bíróság ítéletének támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperesek teljes keresetét elutasította.

A Kúria döntésében kiemelte, hogy a tulajdonos és mások (a szomszédos ingatlan tulajdonosai) érdekeinek összemérése alapján foglalható állás abban a kérdésben, hogy a zavarás olyan mértékű-e, amelyet a sérelmet szenvedett fél még tűrni tartozik, vagy pedig mint szükségtelen zavarás birtokvédelmi igényt alapoz meg. A zavarás fennállása bizonyításra szoruló ténykérdés, a zavarás szükségtelenségének megállapítása a bíróság mérlegelési tevékenységét igénylő jogkérdés. Ebből következően minden esetben egyedileg, az összes körülmény vizsgálatával, és nem csupán a zajhatás mértéke alapján kell azt megítélni, hogy a lakóingatlanok közelében felállított sportlétesítmények használata sérti-e a lakóövezetben lakó tulajdonosoknak az ingatlanok zavartalan, a meglévő környezeti adottságok használatához fűződő érdekét olyan mértékben, hogy az általános tűrési küszöböt meghaladja.

A Kúria az ügyben úgy ítélte meg, hogy a sportpályák használata nem eredményezi a felperesek szükségtelen zavarását, ennek hiányában a felperesek által állított személyiségi jogok megsértése nem áll fenn.

Összefoglalás

Kijelenthetjük tehát, hogy az ügy az önkormányzat és a környéken lakó, sportolni, labdázni szerető emberek számára kedvezően zárult le. Sokáig ugyanakkor egészen kilátástalannak tűnt, hogy a sportpályák megmenekülnek, hiszen még a megismételt másodfokú eljárásban is a felperesek számára kedvező döntés született. Hat év kitartó pereskedése után azonban végre pont került ezen ügy végére is.