Gyerekek személyiségi jogai – rokonok egymás ellen

Ahogy a világ fejlődik és az online tér egyre nagyobb teret hódít, úgy kell alkalmazkodnunk a fejlődés generálta új élethelyzetekhez. Mostanában egyre több megkeresésünk érkezik a kiskorúak személyiségi jogaival kapcsolatban. Korábban már írtunk cikket a gyerekekről közétett képek előnyeiről, hátrányairól és veszélyeiről, jelen cikkünkben viszont arra helyeznénk a hangsúlyt, hogy ki dönthet arról, hogy a kiskorúak milyen platformokon jelenhetnek meg.

Alapvetően a gyermekek online térben való megjelenéséről a szülő dönt, méghozzá az a szülő a gyermek feletti felügyeleti jogot gyakorolja. Ideális esetben a gyermek feletti felügyeleti jogot a szülők közösen gyakorolják. Ilyen esetben a szülőknek közösen kell dönteniük arról, hogy kitesznek-e a Facebookra a gyerekekről képet vagy sem.

Mi történik, ha a szülők között nincsen egyetértés?

Ha a felügyeleti jogot kizárólag az egyik szülő jogosult gyakorolni, akkor ez a szülő lesz jogosult a döntést meghozni. Más kérdés, ha a felügyeleti jog közös, ugyanis ilyenkor mindkét szülőnek egyforma döntési joga van, tehát muszáj lesz megegyezniük. Ha az egyik szülő ellenzi a képek közzétételét, míg a másik szülő naponta osztana meg képeket, mindkét szülő eljárása jogszerű lesz, azonban a családi béke fenntartása érdekében célszerű kompromisszumra jutni.

Kell a szülő engedélye?

A kiskorúról alapvetően csak akkor készülhet kép- illetve hangfelvétel, ha ahhoz a törvényes képviselője (általában szülője) hozzájárul. Ez nemcsak a felvétel elkészítésére igaz, hanem annak közzétételére. Ez azt jelenti, hogy akármilyen jószándék vezérli a kedves rokont, aki a gyermekünkben gyönyörködve megosztja a képet a Instagramján, ezt csak úgy teheti meg, ha a szülők hozzájárulnak.

A social mediat tudatosan használó szülők általában pontosan meghatározzák, hogy a gyermekükről mikor és milyen képek kerülhetnek ki és erről tájékoztatják azokat a személyeket is, akik a gyermekről felvétellel rendelkezhetnek.

Ha tehát egy szülő jelzi a nagymama felé, hogy nyugodtan nézegesse az unokákról készült képet és büszkélkedjen is vele baráti körben, azonban a képeket ne töltse fel nyilvános platformokra, illetve ne küldje őket tovább, akkor a szülő ezirányú kérését tiszteletben kell tartani.

Egy idő után a gyerek nyilván kikerül a szülő közvetlen felügyelete alól és olyan környezetbe kerül, ahol a szülő nem látja, hogy a gyermekéről készülnek-e a felvételek. Gondolunk itt most a bölcsődére, óvodára vagy később az iskolára. Az ilyen és hasonló intézményeknek adatvédelmi szempontból fel kell készülniük arra, hogy a szülőket nyilatkoztassák, mit tehetnek a gyerekükkel és mit nem.

Tehát a szülő hozzájárulása (lehetőleg írábeli) kell ahhoz, hogy a gyermekről fényképeket, videókat készíthessenek, különösen pedig ahhoz kell a hozzájárulás, hogy ezeket a képeket megosszák, például az intézmény honlapján. Bármely szülő nyilatkozhat úgy, hogy nem szeretné, ha a gyermekéről fénykép készülne és ennek megosztásához sem szükséges hozzájárulni.

Mi történik, ha a szülők döntését más személy nem veszi figyelembe?

Elsőkörben a legfontosabb a kommunikáció, főleg családon belül. Sok probléma és vita elkerülhető azzal, ha a szülők már a gyermek születésétől kezdődően nyíltan és érthetően kommunikálják a családtagok felé a döntésüket.

Más személyek esetében is célszerű, bár egyes intézmények esetén alapvetés kellene, hogy legyen  szülői beleegyező nyilatkozat a felvételek elkészítése előtt.

Amennyiben az előzetes jelzés nem vezet eredményre és a szülői döntés ellenére a gyermek személyiségi joga sérül, akkor elsőkörben fel kell szólítani a másik felet a jogsértés abbahagyására. Ez jelentheti azt, hogy megkérjük, a képeket töröljék vagy ha tovább küldték más személyeknek akkor gondoskodjanak róla, hogy ezen személyek töröljék a gyermekről készült képeket.

Amennyiben ez sem vezet eredményre, akkor ugyanúgy kell eljárni, mintha a szülő személyiségi jogát sértették volna meg, tekintettel arra, hogy a gyermekek személyiségi jogai ugyanolyan védelem alatt állnak, mint a felnőtteké.

Akit személyiségi jogában megsértenek (illetve ha kiskorú a törvényes képviselője), a jogsértés ténye alapján – az elévülési időn belül – az eset körülményeihez képest követelheti:

1. a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
2. a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
3. azt, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt, és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot;
4. a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását és a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való megfosztását;
5. azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.

Ha tehát azt látjuk, hogy gyermekünk feje ott virít egy pelenkareklámban úgy, hogy mi ehhez nem járultunk hozzá, akkor lehet kérni annak eltávolítását, sőt még a jogsértéssel elért vagyoni előnyt is.

Mikor dönt a gyermek?

Sokszor teszik fel ezt a kérdést a szülők, hogy mikortól nincs beleszólásuk abba, hogy a gyermek milyen mértékben vesz részt a közösségi médiában. Sokan azzal érvelnek, hogy az egyes felületek felhasználási korhatára 12-14 év között kerül szabályozásra, tehát ehhez kötik a gyermekek döntési jogát.

Ez azonban nem így működik.

Attól, hogy például egy moziba 13 éves kortól már lehet menni szülői kísérő nélkül, még a szülő dönti el, hogy a gyerek elmehet-e a barátaival moziba vagy sem. Attól függetlenül, hogy a social media felületek korhatárát adott életkorban szabályozzák, az nem jelenti azt, hogy az előírt kor betöltésétől a szülő nem dönthetne arról, hogy a gyermek ezeket használhatja-e.

A konkrét válasz az, hogy elvileg a szülő 18 éves koráig megtilthatja a gyerekének ezeknek a felületeknek a használatát, ahogy azt is megtilthatja, hogy egyáltalán elmenjen otthonról.

Nyilván egyéni döntés, de általában a gyermeket nem úgy lehet megvédeni a leghatékonyabban az internet veszélyeitől, ha mindentől eltiltjuk, ahogy ez az élet minden területére igaz. A biztonságos felhasználás megtanítása és a korlátok közötti használat általában sokkal nagyobb védelmet nyújt hosszútávon, mint a social media felületek használatának teljes tiltása.