A kockázatokról
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a bevezetőben említett eset, vagy ahhoz nagyon hasonló szinte mindenkivel előfordult már, aki vezet. Csábító lehet az „oldjuk meg magunk között” megoldás, főleg, ha van egy ismerős vagy családtag, aki a piaci ár töredékéért kijavítja a keletkezett sérüléseket, vagy ha csak olyan esztétikai sérülésről van szó, ami annyira nem is zavar minket.
Fontos megemlíteni, hogy természetesen jogszabályi akadálya nincs annak, hogy károkozó és a károsult fél akár a helyszínen megegyezzen egy meghatározott összegben, aminek megfizetése után egymással szemben további követelésük nincs a balesetből eredően. Ám az már meglehetősen életszerűtlen, hogy a felek között a helyszínen erről írásbeli megállapodás jöjjön létre, hiszen éppen arra törekednek, hogy minél gyorsabban lezárják az egész ügyet. Írásbeli megállapodás hiányában azonban a károkozó számára jelentős nehézséget okozhat a későbbiek során annak bizonyítása, hogy ő a helyszínen pontosan milyen összeget és milyen feltételek mellett adott át a károsult számára. Így tehát a károkozó fél könnyen találhatja magát abban a helyzetben, hogy bár ő abban a hiszemben van, hogy a kárt rendezte, a károsult mégis bejelentéssel él a kötelező gépjármű-felelősségbiztosító felé vagy éppen szabálysértési eljárást indítanak a károkozóval szemben. Ehhez elegendő akár az is, hogyha a károsult megjegyzi a károkozó gépjármű rendszámát.
A károsult oldalán is jelentős kockázatokkal kell számolni abban az esetben, hogyha úgy döntenek, kihagyják az ügyből a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítót. Napjainkban a gépjárművek már rendkívül összetett, precíz szerkezetek, amelyekben számtalan elektronikai, informatikai megoldás segíti a vezetőt. Talán elmondhatjuk, hogy annak a korszaknak kezd leáldozni, amikor minden töréskárt ki lehetett javítani egy egyszerű autóműhelyben. Tolatóradar, parkolást segítő rendszer, sávtartó rendszer, automata fényszórók. Csak néhány példa azok közül, amelyeket az utcában található maszek autószerelő nem biztos, hogy szakszerűen meg tud javítani. Sőt, ezek hibájára lehet, hogy nem is derül fény a koccanást követően a helyszínen, hiszen annak működését ott és akkor nem ellenőrzik a felek. De számtalan egyéb sérülés is elképzelhető, amelyre a helyszínen nem derül fény, az csak az autó megbontásakor lesz észrevehető. Ezekben az esetekben, adatok hiányában sajnos igen könnyen előfordulhat, hogy a károsult vétlen fél nem tudja kártérítési igényét érvényesíteni.
A megoldás
A kockázatok elkerülésének legbiztosabb módja, hogyha a kárt a károkozó gépjármű kötelező felelősségbiztosításának terhére rendezzük. Ennek érdekében érdemes kitölteni az Európai Baleseti Bejelentő lapot. Amennyiben ez nem áll a felek rendelkezésére a helyszínen, úgy napjainkban már létezik olyan mobiltelefonos applikáció, amely azt ki tudja váltani. De annak sincs akadálya, hogy a felek egy papírlapon rögzítsék a felek adatait és a baleset lényeges körülményeit. Fontos, hogy a bejelentő lap kitöltése nem jelenti a felelősség elismerését egyik fél részéről sem, az pusztán az adatok rögzítésére szolgál. A bejelentő lap viszont akkor is meggyorsíthatja a biztosítási ügyintézést, hogyha a helyszínen rendőri intézkedés is történt.
Ezek után a károsult vételen félnek nincs más teendője, mint a károkozó fél felelősségbiztosítójához bejelenteni a káreseményt. A biztosítótársaság által megbízott kárszakértő ezután szemlét, szükség esetén pótszemlét tart, majd pedig ideális esetben a biztosítótársaság megtéríti a gépjármű javítási költségeit.
A következmények
A károkozó oldaláról sok minden indokolhatja, hogy felajánlja, a felek inkább rendezzék maguk között a károkat és abból hagyják ki a biztosítótársaságot. A leggyakrabban felhozott indok, hogy a károkozó tart a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjának emelkedésétől, ezért inkább az okozott kárt kifizeti saját maga. A legtöbb esetben azonban valójában anyagilag kevésbé megterhelő a biztosítási díjból eredő, ideiglenes díjemelkedés, mint maga a kártérítési összeg megfizetése.
A biztosítási díj emelkedését ugyanis alapvetően két tétel okozza. Az egyik, a bonus-malus besorolási rendszerben történő visszaesés. A bonus-malus rendszer egy nyilvántartás, ami a gépjármű üzembentartójához kötődik. Amennyiben egy adott biztosítási évben azzal a gépjárművel, amelynek az adott személy az üzembentartója, kárt okoznak, a besorolás kettővel csökken. A rendszerben azonban a besorolás minden kármentes év után eggyel nő. Így amennyiben kárt okozunk és két éven belül nincs további balesetünk, úgy a bonus-malus fokozat két biztosítási év után visszaáll a baleset előtti fokozatra.
A biztosítási díj emelkedését okozó másik tétel a biztosítótársaságok által alkalmazott úgynevezett károkozói pótdíj, amelyet beleépítenek a biztosítás éves összegébe. A károkozói pótdíj alkalmazása és mértéke nem egységes a hazai biztosítótársaságoknál, így az ebből eredő biztosítási díj növekedés akár biztosítóváltással is könnyen kiküszöbölhető.
Fontos továbbá megemlíteni, hogy a károkozó félnek mindig van lehetősége arra, hogy a kárrendezési eljárás végén megfizesse a biztosítótársaságnak a károsultnak kifizetett összeget és ezzel elkerülje a bonus-malus besorolásból eredő díjnövekedést. Ebben az esetben ugyanis az üzembentartó megőrzi eredeti besorolását.
Összefoglalás
A fentiek alapján kijelenthető, hogy sem károkozóként, sem károsultként nem éri meg kihagyni a kárrendezésből a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítót. A kár közvetlen megtérítésével kapcsolatos kockázatok ugyanis a legtöbb esetben jelentősen meghaladják azokat az előnyöket, amelyekkel ez az eljárás szolgálni tud számunkra. Amennyiben közlekedési balesetet szenvedünk, alaposan fontoljuk meg tehát, hogy egy ilyen ajánlatot elfogadunk-e vagy sem.
Vissza a hírekhez
