Hangos őszi kerti munkák

Nyilván mindenki tapasztalta már (főleg a kertvárosi, falusi környezetben élők) hogy tavasszal és ősszel minden hétvégén felzúgnak a láncfűrészek, elektromos sövénynyírók, a motoros a fűkaszák, és egyéb kerti eszközök. Míg nyáron általában a rendszeres fűnyírás lehet zavaró, ősszel előkerülnek a komolyabb gépek is a téli tűzifa aprításhoz, nagyobb fák, sövények ritkításához, kivágáshoz, földmunkákhoz. Állandó konfliktus forrás ez szomszédok között, még akkor is, ha a jogszabály egyértelműen rendezi, mit lehet és mit nem.

Hétköznap csak a legrosszabb viszonyban lévők vesznek össze ezen, de hétvégén… sok helyen elszabadul a pokol a szomszédok közt. Általában két táborra szakad ilyenkor az emberiség: „miért kell hétvégén zajongani, amikor más pihenne?” és a „mikor csináljam, ha nem hétvégén?”.  Sajnos ez a két álláspont változik is, függően attól persze, hogy az illető munkálkodik-e épp, vagy nem. Vagyis megfigyelhető egy olyan jelenség is (sajnos nem csak szomszédjogi jogvitákban) hogy ha én csinálok valamit, akkor elvárom a türelmet és a rugalmasságot másoktól, viszont mással szembe nem tanúsítok ilyen toleranciát. Általában ez abból adódik, hogy a saját teendőmet rendkívül fontosnak tartom, míg a másiké várhat. Ugyebár a szomszéd szerintem ráérne máskor csinálni. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a saját teendőnk kapcsán többlet információval rendelkezünk: tudjuk mennyire és miért fontos ezt most megcsinálni. Mert persze a barátok, családtagok csak ma értek rá, sajnos a gyerek ballagása miatt nem volt más időpont, szerdán pedig esett az eső stb. Míg a szomszéd ugyanilyen kálváriájáról keveset tudunk. Csak annyit érzékelünk, hogy „na tessék vasárnap reggel kezdi bőgetni a láncfűrészt!”

Mindig vannak szélsőséges esetek,

és nem meglepően az arany középút itt is célravezető. Az első szélsőség, aki semmilyen zavarást, hangoskodást nem visel el. Sajnos van, aki saját pihenését mindennél előbbre valónak tartja, és ha a szomszéd neki áll a beszakadt tetőjét javítani hétvégén, akkor is „feljelenti a tanácsnál”… Ismerjük ezt a típust. Az első zajra, zavarásra szalad átkiabál a kerítésen, szalad a jegyzőhöz, vagy a rendőrséget hívja ránk. Nem képes elviselni, hogy a kertvárosi élettel sajnos néha zajok, kellemetlenségek járnak, amiket egy normális mértékig tűrni vagyunk kötelesek. Általában ez a típus a saját teendőinél nincs tekintettel másokra, vagy pedig sokat van otthon így ráér megcsinálni mindent hétköznap.

Van a másik véglet, aki teljesen normálisnak tartja, hogy a saját feladata, teendője mindig minden esetben a legfontosabb, és nyugodtan zavarhat másokat. (Megfelelő érve is van rá, hiszen ő csak a saját otthonának szépítésén, rendben tartásán dolgozik). Ez a típus nem egyszer-egyszer, hanem mindig zajong, állandóan szól a láncfűrész, és a fűkasza, és ha a tizedik hétvége után megelégeljük, akkor azzal védekezik, hogy de hát ő csak teszi a dolgát, szépíti a kertjét stb.  Akár azt is a fejünkhöz vágja, hogy ő sokkal többet dolgozik, mint mi (nyilván ezt ő meg tudja ítélni) és ezért nincs ideje hétköznap megcsinálni ezeket.

A legelső megjegyzése jelen cikk írójának nem jogi szakmai, hanem inkább konfliktuskezeléssel kapcsolatos volna. Mindig mérlegeljünk, hogy mennyire zavarunk másokat, és ahhoz képest mennyire fontos az adott munkát pont most elvégezni. Másik oldalról pedig mindig próbáljunk mérlegelni, mennyire zavar minket ez a zaj, és a szomszéd mennyire fontos dolgot csinál éppen. Ugyanis meglátásom szerint a konfliktusok nagy része (nem csak a szomszédjogi jogvitákban) a hibás jogérzetből, saját érdekeink felülértékeléséből származik. Vagyis abból, hogy az általunk végzett munkát mindig fontosabbnak érezzük, mint amit a szomszédnak kell csinálni. Sokszor saját érdekeink felülértékelése miatt, másokat hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni.

NA de nézzük, akkor lehet-e vasárnap füvet nyírni,

láncfűrésszel fát vágni, vagy körfűrésszel barkácsolni? A válasz településenként eltér. Ezért kezdtük a azzal, hogy mérlegeljük, mennyire, milyen gyakran, és milyen fontos okból zavarnak minket, illetve mi mennyire fontos munka miatt zavarunk másokat.

Alapvetően (és országosan) tilos a hangos tevékenységek végzése este 10 és reggel 6 óra között. De a cikkben részletezett probléma általában nem éjszakai jellegű. A probléma az, hogy általában pihenőnapokon, de tulajdonképpen napközben végzett munkák miatt fordul elő vita a szomszédok között.

Fontos tisztázni, hogy ezen időszakban sem lehet akármekkora zajjal járó tevékenységet végezni. Lakott területen (pl. kertvárosias övezetben) az 50 decibeles hanghatás számít zavarónak, fokozottan csendes településrészen ennél 5 decibellel kevesebb. Éjszaka 30-35 decibelnél hangosabb tevékenység nem végezhető, kivéve gazdasági övezetben (ott megengedett az 50 decibel is).

A települési önkormányzatok hatáskörétbe tartozik a füsttel vagy zajjal járó tevékenységek részletes szabályozása, így érdemes tájékozódni, hogy a mi településünkön (sőt adott esetben abban az övezetben, ahol lakunk) mikor lehet, és mikor tilos a zajjal járó tevékenység végzése. Minden önkormányzatnak van ún. csendrendelete, illetve olyan rendelete, amelyben a kerti munkákat, zajokat, füsttel járó tevékenységeket szabályozza, korlátozza.

Hogyan szoktak eljárni az önkormányzatok? Általában vagy teljesen megtiltják a vasárnapi zajongást, vagy reggel 8 és déli 12 közötti időszakra korlátozzák.

Ha a szomszédunk vasárnap délután zajong a láncfűrésszel, akkor feltehetően jogsértést követ el.

Hogyan védekezhetünk ezzel szemben?

Legjobb jelezni a szomszédnak, ha zavaró tevékenységet végez, különösen, ha a jogszabály adta kereteken túl teszi ezt. Ha nem érjük el a célunkat, és a zavarás rendszeres, és súlyos, akkor a jegyzőhöz fordulhatunk birtokvédelmi eljárásban.

Szóba jöhet még a csendháborítás miatti feljelentés, ezesetben a rendőrséghez kell fordulni. Tévhit az, hogy csendháborítást csak este 10 óra után lehet elkövetni, hiszen nappal 50 decibelnél, éjjel 30-35 decibelnél hangosabbak nem lehetünk, így nappal is zavarhatnak minket olyan módon, ami kimeríti a csendháborítás fogalmát.

Tisztázzuk tehát: aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetve a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja, szabálysértést követ el.

A zajkeltők egyébként súlyos bírságra számíthatnak, éppen ezért – ha meg akarjuk óvni a jószomszédi viszonyt – érdemes először megkérni a szomszédot, hogy ne zavarjon, vagy adott időpontban ne zavarjon minket.