Csak egy kis szívesség?

Valószínűleg nem él olyan ember a Földön, aki életében legalább egyszer nem kért vagy kapott valamilyen apróbb segítséget barátaitól, ismerőseitől vagy családtagjaitól. Ilyen szívesség az, amikor a barátok hétvégén besegítenek a kerítés lefestésébe, amikor a teljes baráti kör pakol egy költözés során, vagy éppen a vidéki disznóvágás, amikor túlzás nélkül a fél utca besegít a munkálatokba. Általában természetesnek vesszük, hogy ezek olyan szívességi munkavégzések, amelyekkel jogi szempontból nem is nagyon kell foglalkoznunk. Érdemes azonban tisztában lenni a szívességi munkavégzés határaival annak érdekében, hogy a szabálytalan foglalkoztatást elkerüljük.

A szívességi munkavégzés jellemzői

A bevezetőben említett családi, baráti segítségnyújtásoknak vannak bizonyos magától értetődő, ám jogi szempontból mégis fontos jellemzői. Ezen munkavégzések segítségképpen zajlanak, rokoni, baráti, családi vagy jószomszédi kapcsolatokon alapul és éppen ezért ellenérték nélküliek. Az ilyen munkavégzés tipikusan egyszeri, alkalmi jellegű, néhány óráig vagy napig tart, tehát nem folyamatosan és nem ismétlődő jelleggel. Kifejezett munkakört a felek nem határoznak meg, a munkát végzők bármikor tarthatnak szünetet és gyakran sem érkezésük, sem távozásuk időpontja nincs szigorúan meghatározva.

Az ellenérték

Az ellenérték, mint fogalom értelmezésének rendkívül fontos szerepe van abban, hogy a szívességi munkavégzést, illetve a munkaviszonyt elhatároljuk egymástól. Nem minősíthető a munkavégzés a munkajog hatálya alá tartozónak, amennyiben ellenérték nem állapítható meg. Ha teljesen ingyen, ellenérték nélkül, segítségképpen történik a munkavégzés egyértelműen nem beszélhetünk arról, hogy a felek között bármilyen munkaviszony létrejött volna.

Fontos azonban, hogy az ellenérték nemcsak pénzbeli kifizetés lehet. A munkaviszony megállapítása szempontjából a pénzbeli juttatáson túl az úgynevezett természetbeni  juttatás is ellenérték lehet. Így „fizetésnek” tekintjük, ha a munkát végző szállást, élelmet, tűzifát stb. kap munkájáért. Ugyanakkor nem tekintjük munkabérnek, ha a jelenlévők pusztán valamilyen gesztus értékű a viszonzást kapnak, ami mindösszesen figyelmességnek tekinthető. Ha tehát egy egész napos szüret után a jelenlévő segítőknek ajándékba, hálánk kifejezéseként adunk egy tálca süteményt és egy szatyornyi szőlőt, attól még nem jön létre köztünk munkaviszony.

A nagyobb, előzetes megállapodás szerinti mennyiségű, a munkáért cserébe adott gyümölcs, alapanyag, építőanyag stb. is ellenértéknek minősül, mivel a munkát végző éppen ezért vállalja az adott tevékenység elvégzését. Szintén ellenértéknek (munkabérnek) minősül, ha tartozást dolgoznak le, hiszen pénzösszegben kifejezhető értéke van az elvégzett munkának.

Szívességi munkavégzés, ingyenes megbízási szerződés vagy munkaviszony?

Az ellenérték nélküliség azonban csak az egyik jellemzője a szívességi munkavégzésnek. Mi a helyzet akkor, hogyha egy családtagunk ugyan ingyen, ellenérték fizetése nélkül, azonban mégis rendszeresen segítségünkre van vállalkozásunkban? Nem ritka, hogy a családi vállalkozásban hétvégente, vagy alkalomszerűen valamely családtag végez munkát, például hétvégente ő árusít a boltban, vagy ellátja az adminisztrációs feladatokat. Ezekben az esetekben szívességi munkavégzésről nem beszélhetünk, hiszen a munkavégzés nem alkalomszerű, hanem rendszeres, tartós. Ilyen esetekben lehet különös jelentősége a munkaviszony és megbízási jogviszony elhatárolásának. Ezt pedig a munkaviszony és a megbízási jogviszony jellemzőinek összevetésével tudjuk megtenni.

A munkaviszonyra az jellemző, hogy a munkavállaló munkavégzése munkabér ellenében történik, a munkavállaló pedig a munkakörébe tartozó feladatokat látja el. Ezen túlmenően a munkavállaló a munkaszerződésben meghatározott helyen, előírt munkaidőben, személyesen, folyamatosan és rendszeresen végzi munkáját, a munkáltató széles körű ellenőrzési joga mellett. A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli, köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és ezt az állapotát a munkaidő végéig megőrizni. Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást a jogszabályi rendelkezések betartása mellett a munkáltató határozza meg.

A fentiekkel szemben a megbízási jogviszony esetében legfeljebb a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó, ám még ez is sokszor a felek közti megállapodás tárgyát képzik. A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által meg

Összefoglalás

kívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megbízó által meghatározott időpontban kell teljesíteni. Megbízási jogviszony esetében a legtöbb esetben a megbízott jogosult helyettest vagy éppen alvállalkozót is igénybe venni, őt nem feltétlenül személyes közreműködési kötelezettség terheli. Ezen túlmenően pedig egyértelmű, hogy a megbízott és a megbízó viszonyában nem érvényesül olyan alá-fölérendeltségi viszony, mint a munkáltató és a munkavállaló viszonyában.

Azt tehát kijelenthetjük, hogy amikor barátaink hétvégén besegítenek a kerítés lefestésében, szívességi munkavégzés lesz akkor is, hogyha utána őket cserébe elhívjuk fagyizni. Ha adunk a szomszédnak tízezer forintot, hogy vágja le nálunk a füvet, akkor megbízási jogviszonyról beszélhetünk. Abban az esetben viszont, hogyha élettársunk minden hétvégén eladóként maga szolgálja ki vevőinket a család által üzemeltetett boltban, munkaviszony jön létre. Ez utóbbi esetben érdemes figyelni rá, hogy bejelentési, illetve adó- és járulékfizetési kötelezettségünknek is megfelelően tegyünk eleget.