Állatvédelmi szervezetek
Sajnos sok esetben a minket zavaró, állattartáshoz kapcsolódó zajok vagy szagok arra vezethető vissza, hogy nem megfelelő körülmények között tartják a szomszédban az állatot vagy állatokat. Ha egy kutya indokolatlanul sokat ugat, vagy éppen vonyít, az akár annak a jele is lehet, hogy valami baja van az állatnak, vagy éppen elhanyagolják. A haszonállatok tartása pedig ugyan együtt jár bizonyos szaghatásokkal, annak mértéke azonban egyáltalán nem mindegy.
Hazánkban igen gyakori, hogyha valaki nem megfelelő állattartási körülményeket észlel lakókörnyezetében, akkor valamelyik aktív állatvédelmi szervezethez fordul. Rengeteg esetben ez valóban jó, hatékony és gyors megoldást tud jelenteni, azonban azt nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a szervezetek nem hatóságok. Mindez azt jelenti, hogy például egy rossz körülmények között tartott kutyát a gazdájától nem vehetnek el önszántukból. Erre csak akkor van lehetőségük, hogyha a gazda a tulajdonjogról lemond. Természetesen ezen szervezeteknek arra van lehetőségük, hogy a rendőrség közreműködését kérjék, a rendőrség pedig, mint hatósági szerv akár el is kobozhatja a rossz körülmények között tartott állatokat. Mindezen túlmenően pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen állatvédelmi civil szervezeteknek nincs eljárási kötelezettségük, tehát alapvetően maguk döntenek arról, hogy melyik, hozzájuk beérkezett jelzést vizsgálják meg.
Szerencsére hazánk egyes országrészein már igen jó kapcsolatot ápolnak a rendőrök az állatvédelemmel foglalkozó civil szervezetekkel, így egyre hatékonyabban és gördülékenyebben tudnak fellépni azokban az esetekben, amikor a problémát valóban a rossz tartási körülmények okozzák.
A jegyző
Jelenlegi jogrendszerünk alapján a bevezetőben említett probléma megoldásában a legnagyobb eszköztára talán a települési, kerületi jegyzőknek van. A jegyző ugyanis két szerepkörben is feltűnhet: egyrészt, mint állatvédelmi hatóság, másrészt, mint a birtokvédelmi ügyekben döntő hatóság.
Amennyiben tehát a zavaró hatásokat a szomszéd nem megfelelő állattartása okozza, úgy a jegyző, mint állatvédelmi hatóság jogosult megvizsgálni a tartási körülményeket. A jegyző jogosult feltárni, hogy van-e a szomszédnál olyan hiányosság, ami az állatvédelmi szabályok szemszögéből vizsgálva problémás lehet. Tipikusan ilyen hiányosság az, hogyha a szomszéd állandóan láncon tartja a kutyát vagy azt nem megfelelően táplálja. Az állatvédelmi törvény és a kedvtelésből tartott állatok tartásáról szóló kormányrendelet ugyanis előírja azokat a minimumokat, amelyeket minden gazdának be kell tartania.
Értelemszerűen, hogyha a vizsgálat eredményeként megállapításra kerül, hogy az állat tartásának körülményei nem megfelelőek, akkor jegyző, mint állatvédelmi hatóság előírhat olyan intézkedéseket, amelyekkel a megfelelő tartás biztosított. Ennek betartása pedig kötelező az állat tulajdonosa számára.
A fent említettek szerint a jegyző másik szerepköre a birtokvédelmi eljárásokban való döntés. Ennek alapjait a Polgári Törvénykönyvben találjuk. A Ptk. rögzíti ugyanis, hogy a birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtoklásában jogalap nélkül háborítják. A birtokos pedig egy éven belül a jegyzőtől is kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. Az ilyen jellegű birtokvédelmi eljárásokban azonban gyakran sok kritika éri a jegyzőket, sajnos sokszor alaptalanul. Az említettek szerint ugyanis a jegyzőnek arra van lehetősége, hogy elrendelje az eredeti birtokállapot helyreállítását. Egy szomszédban folyamatosan ugató kutya esetén azonban miként tudjuk meghatározni az eredeti birtokállapotot? Másként feltéve a kérdést, pontosan mely időpontot kell eredeti birtokállapotnak tekinteni? Azt, amikor a kutya még nem ugatott egyfolytában, vagy azt, amikor még nem is volt kutya a szomszédban? Vagy amikor még a szomszéd sem lakott ott? És ezt miként is lehet állami, jogi eszközökkel végrehajtani? A másik megoldása a jegyzőnek az lehet, hogy elrendeli a zavarás megszüntetését, például azzal, hogy elrendeli, hogy a kutyát hordják kutyaiskolába. Itt szintén felmerül kérdésként, hogyha ennek a gazda önként nem tesz eleget, akkor hogyan lehet ezt állami, jogi eszközökkel végrehajtani? Másik példa, amikor a jegyző a zavarás megszüntetése érdekében arról rendelkezik, hogy az eb kenneljét vagy kutyaházát a telken belül máshol helyezze el a gazda. Így lehet, hogy az eljárást indító szomszéd számára kevésbé lesz zavaró a kutyaugatás, ám egy másik szomszéd számára éppen ez ad alapot birtokvédelmi eljárás kezdeményezésére.
A bíróság
Végső esetben az sem példa nélküli, hogy a bíróságon köt ki a szomszédban folyamatosan ugató kutya ügye. Amint említettük ugyanis, a jegyző előtti birtokvédelmi eljárás csak akkor indítható meg, hogyha a zavarás kevesebb, mint egy éve áll fenn. Egy éven túl a birtokvédelmi eljárás már nem indítható meg, hanem bíróság előtt, birtokperben lehet érvényesíteni a birtokvédelmi igényt. Ezen kívül pedig a jegyzői út igénybevétele nem kötelező, az pusztán egy lehetőség, hogy a felek bírósági út igénybevétele nélkül, „helyben” oldják meg problémáikat. Mindezeken túlmenően pedig a sérelmesnek tartott jegyzői határozattal szemben is bírósághoz lehet fordulni.
Összefoglalás
Az állatvédelmi szervezetek, a rendőrség, a jegyző és bíróság is segítségünkre tud lenni a szomszéd folyamatosan ugató kutyájával szemben. Nem mindegy azonban, hogy mikor, melyik szervezethez vagy hatósághoz fordulunk, hiszen jogi eszköztáruk, lehetőségeik nagymértékben eltérnek egymástól. Az viszont sajnos minden ilyen ügyben kérdéses, hogy a konkrét ügyben hozott hatósági vagy bírósági döntés egyáltalán végrehajtható-e jogi eszközökkel.
Vissza a hírekhez
