Távoltartás Magyarországon

A távoltartás intézménye komplex és sokrétű jogi kérdéseket vet fel mind polgári, mind büntetőjogi szempontból. Ebben a szakcikkben elemzően megvizsgáljuk a távoltartás fogalmát és alkalmazását a jogrendszer két fontos területén. A polgári jogi kontextusban a távoltartás a kapcsolati viszonyok szabályozásának középpontjában áll, míg a büntetőjogi értelemben az elkövetett bűncselekmények miatti szankciók és védelem megteremtésére szolgál. Célunk, hogy tisztázó és összehasonlító áttekintést nyújtsunk az olvasóknak, kiemelve a két jogterület közötti lényeges különbségeket és az alkalmazás gyakorlati aspektusait.

A hatályos magyar jog többféle távoltartást ismer. Megkülönböztetünk egyrészről büntetőjogi távoltartást, ami egy büntető eljárásjogi kényszerintézkedés, másrészről polgári jogban alkalmazott, hozzátartozók közötti erőszak visszaszorítását, megelőzését célzó intézkedést.

A távoltartást kizárólag bíróság, szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén rendelhet el, ha a letartóztatás elrendelése nem szükséges, de tartani lehet a sértett tanú befolyásolásától, megfélemlítésétől, illetve attól, hogy a terhelt a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy újabbat követne el a sértett sérelmére.

Büntetőjogi távoltartás

Sajnos igen elterjedt jelenség hazánkban is a családon belüli erőszak, vagy bántalmazás. Számos esetben a bántalmazott felek sokáig nem kérnek segítséget, nem fordulnak az illetékes hatósághoz, illetve nem tesznek büntető feljelentést. Családon belüli erőszak alkalmával a bántalmazó egy vagy akár több bűncselekményt is megvalósít. Fontos tudni, hogy a feljelentést követően nem jár automatikusan azonnali védelem a bántalmazottnak. Egy büntetőeljárásban a feltételezett bántalmazó, vagyis a gyanúsított kihallgatásáig több hét is eltelhet. Büntetőjogi értelemben vett távoltartás csak abban az esetben alkalmazható, ha a bántalmazó egy büntetőeljárás gyanúsítottja.

Arra az időre, amikor büntetőjogi értelemben véve nincs lehetőség távoltartás alkalmazására, megalkották az ideiglenes megelőző távoltartás, valamint a megelőző távoltartás jogintézményét. Ezen intézkedések a gyanúsított bántalmazó jogait korlátozzák.

Akivel szemben ideiglenes megelőző távoltartást, illetve megelőző távoltartást rendeltek el, a távoltartás hatálya alatt köteles 

1. a) magát távol tartani a bántalmazottól, 
2. b) magát távol tartani a bántalmazott életvitelszerű tartózkodására szolgáló ingatlantól, 
3. c) magát távol tartani az ideiglenes megelőző távoltartó határozatban, illetve a megelőző távoltartó határozatban megjelölt más személytől, és 
4. d) tartózkodni attól, hogy a bántalmazottal közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen.

Ezek az intézkedések átmenetileg korlátozza a bántalmazó tartózkodási szabadságát, a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogát, szülői felügyeleti jogát, valamint gyermekével való kapcsolattartási jogát.

Ideiglenes megelőző távoltartás

Az eljáró rendőrhatóság hozzátartozók közötti erőszakról érkezett bejelentés esetén, a helyszíni intézkedés során szerzett tapasztalataik, továbbá a szomszéd, iskola, orvos vagy éppen a védőnő által tett bejelentés alapján rendelhet el. AZ elrendelés során vizsgálni kell az összes releváns körülményt. Amennyiben a fenti körülményekből megalapozottan lehet következtetni arra, hogy hozzátartozók közötti erőszak követtek el a rendőrség elrendeli az ideiglenes megelőző távoltartást.

Ideiglenes megelőző távoltartásról szóló határozatot a rendőrség a helyszínen haladéktalanul meg kell hoznia. Amennyiben a bántalmazóval szemben a rendőrség előállítást alkalmaz akkor a határozatot legkésőbb az előállítás időtartamáig kell meghoznia. Ennek megfelelően kerül kiállításra a védelmi tanúsítvány is.A védelmi tanúsítványt, valamint a ideiglenes megelőző távoltartó határozatot megküldi az illetékes járásbíróságnak és kezdeményezi a megelőző távoltartás elrendelését. Az ideiglenes megelőző távoltartás 72 óráig tart. Ez alatt az idő alatt a bántalmazó köteles távoltartani magát a bántalmazottól.

Megelőző távoltartás

Ilyen határozat meghozatalára polgári nemperes eljárás során az illetékes bíróság jogosult. Az ilyen nemperes eljárásokban az illetékes bíróság a bántalmazott életvitelszerű tartózkodási helye szerinti járásbíróság. Az eljárás lefolytatását a rendőrség hivatalból kezdeményezi, ha ideiglenes megelőző távoltartást rendelt el. Ha rendőrség ezt nem kezdeményezte, akkor kezdeményezheti bántalmazott vagy a bántalmazott közeli hozzátartozója.

A kérelmet elő lehet terjeszteni írásban és szóban a bíróságon is. A bíróság távoltartási végzése akár 60 napra is szólhat. Ennek az időnek elegendőnek kell lenni, hogy a büntetőeljárás meginduljon és akár a bántalmazott kezdeményezze kényszerintézkedés elrendelését a bántalmazóval szemben.

Távoltartás, mint kényszerintézkedés

Ha a bántalmazóval szemben megindult a büntetőeljárás, és már megtörtént a bántalmazó kihallgatása gyanúsítottként, lehetőség nyílik távoltartás kényszerintézkedés elrendelésére. Fontos megjegyezni, hogy büntetőeljárásban alkalmazható kényszerintézkedés elrendelését csak a sértett indítványozhatja. Távoltartás a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának, illetve – ha ez a sértett vonatkozásában állapítható meg – a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el.

A sértett távoltartás elrendelése iránti indítványát az ügyészségnél kell előterjeszteni. Az ügyészség a sértett indítványát az ügy irataival együtt haladéktalanul megküldi az illetékes bíróságnak. A bíróság az indítványt megvizsgálja, hogy a bűncselekmény jellegére, a nyomozás állására és érdekeire, a terhelt személyi és családi körülményeire, a bántalmazó és a bántalmazott személy viszonyára, valamint a terhelt magatartására tekintettel indokolt-e a távoltartás elrendelése. A bíróság távoltartás elrendelése tárgyában ülést tart.

A távoltartás a bíróság egy alkalommal négy hónap időtartamra rendelheti el. Ennek időtartamnak a lejárta előtt öt nappal a sértett indítványára, amennyiben annak feltételei továbbra is fennállnak meghosszabbítható. A távoltartás szabályainak megszegése csak akkor von maga után következményeket, ha az a hatóságok tudomására jut. Ha ilyet tapasztal célszerű bizonyítékokkal alátámasztani állításait, hiszen szabálysértés csak bizonyítékok esetén állapítható meg. Bizonyítékként szolgálhat akár egy szomszéd tanúvallomása, fénykép vagy videófelvétel is.

Zaklatás bűncselekmény

A zaklatás fogalmát a hétköznapokban is használjuk, de bizonyos élethelyzetekben a zaklatás büntetőjogi értelmet is nyerhet, és a hatóságokhoz fordulhatunk a zaklatóval szemben. Aki ugyanis abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen vagy tartósan mást háborgat, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, a zaklatás vétségét követi el, és emiatt akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.

Ez a zaklatás alapesete, az ún. háborgató zaklatás. Ez lényegében minden olyan magatartást magában foglal, amely a sértettre valamilyen pszichésen negatív hatást fejt ki, nyugtalanságot kelt, illetve erre alkalmas. A magatartásnak visszatérően ismétlődőnek vagy állandó jellegű aktív magatartásnak kell lennie.

A zaklatás magánindítványra büntetendő cselekmény. Bizonyos feltételek esetén – különösen, ha az elkövető a zaklató tevékenységet az ellene a feljelentést követően megindult büntetőeljárás alatt is tovább folytatja –, ún. személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésként távoltartás rendelhető el vele szemben.

Összefoglalás

A távoltartás olyan jogi eszköz, amit általában akkor alkalmaznak, ha valaki erőszakot alkalmaz a családjában. Az erőszak általában nem csak egy egyszeri esemény, hanem egy hosszabb időszakos bántalmazás. Az áldozatok többsége csak akkor fordul a hatóságokhoz, ha már többször bántalmazták és fenyegették őket. A magyar jogrendszer kétfajta távoltartást ismer. Az első, amikor családon belüli erőszakot kell megelőzni (ennek két alfajtája van), illetve amikor büntetőeljárásban alkalmazzák kényszerintézkedésként (pl.: zaklatás esetén).