Mivel sok ügyfelünk fordul hozzánk az iskolai bántalmazással összefüggésben, jelen cikkünket annak tisztázására írjuk, hogy hol lehet relevanciája a jognak az iskola/óvoda falaink belül történt esetek során.
Az alaptörvényünk XVI. cikkének leglényegesebb mondata alapjogként tartja nyilván, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ezeket körülményeket pedig nemcsak családi szinten kell megvalósítani, hanem a gyermek nevelésének teljes egészében meg kell felelnie ennek az alapelvnek.
Mivel gyermek az idejét a családján kívül a legtöbbet nevelési/oktatási intézményben tölti, ezért a fenti a követelménynek itt is meg kell felelni.
Hol kezdődik a bántalmazás?
A bántalmazásnak nincsen törvényi fogalma, nagy vonalakban úgy tudnánk összefoglalni, hogy olyan fizikai vagy verbális cselekmény vagy mulasztás, amely az áldozat testi lelki sérüléséhez vezet.
Az én szép megfogalmazásom alapján tehát gyakorlatilag minden bántalmazásnak számít, az is, ha egy gyereket kétnaponta bezárnak az iskolai szekrénybe órákra, meg az is, ha valakinek egyszer a padtársa meghúzza a haját.
Azt, hogy milyen mértékű bántalmazásról van szó, azt a szülő és a pedagógus feladata felderíteni.
Fontos, hogy a gyermekek közötti konfliktusok megoldásában segítségükre legyenek a felnőttek a gyerekeknek, mivel a gyermekek sokszor nem rendelkeznek a szükséges eszköztárral a problémák megoldásához. Ettől függetlenül természetesen meg kell tanítani arra a őket, hogy a mindennapi életben felmerülő problémáikat saját maguk tudják megoldani. Mindemellett nyitottnak kell lenni arra, ha a gyermek segítséget kér és ki kell alakítani egy olyan otthoni bizalmi kört, amelyben a gyermek mer hozzánk fordulni a problémáival.
Tehát a felnőttek feladata felmérni a helyzet súlyosságát.
Mi az, amit sose csináljunk?
Szülőként sosem mehetünk be önbíráskodni az intézménybe és olyan módon a kezünkbe venni a helyzet megoldását, hogy attól a bántalmazó gyermek is sérüljön.
Miután mostanában rendkívül sok újságcikk jelenik meg az iskolai bántalmazásokról, a kommentszekcióban általában összeül a rögtönítélő törvényszék, amelyben sokszor súlyos testi sértést helyeznének kilátásba, általában kiskorúakkal szemben, mint problémamegoldási javaslatot.
Tehát nem jutunk előrébb, ha szülőként bemegyünk és elővesszük a másik gyerekét.
Szintén nem megoldás, ha azt mondjuk a gyerekünknek, hogy legközelebb üssön vissza, mert bár remek megoldásnak tűnhet, de általában csak további és súlyosabb problémákat generál, ráadásul azt tanítjuk a gyerekünknek, hogy ha az életben konfliktusba kerül, akkor az erőszak a megoldás.
Mit tehetünk?
Elsőkörben mérjük fel a probléma súlyát.
Más az, ha a gyermekünk rendszeres verbális zaklatásnak van kitéve az osztályban, mintha épp az adott napon egy osztálytársa kinevette a rajzát, ami rosszul esett neki.
Koruknak megfelelően kell felmérni, hogy milyen jellegű szülői segítségre van szükségük. Van, hogy csak útmutatásra a probléma megoldásában, van, hogy szülői közbelépés szükséges.
Fontos, hogy a szülők, a pedagógusok és szükség esetén az igazgató össze tudjon dolgozni a probléma megoldásában. Lényeges, hogy a gyermekeket se rekesszék ki a megbeszélésből, hiszen végérvényben csak ők tudnak változtatni a kialakult helyzeten.
Sajnos nincs olyan jogszabály, amely kimondottan szabályozná azt, hogy hogyan kell az iskolai bántalmazások során eljárni, tehát konkrét jogi eljárás megindítására nincsen lehetőség.
Ettől függetlenül az egyes iskoláknak lehet belső szabályzatuk arra, hogy az ilyen esetekben milyen konkrét protokollt kell követni. Ezt érdemes ellenőrizni, mielőtt az első lépéseket megtennénk.
Bár ennek egyértelműnek kellene lennie, viszont szülőként nehéz szembenézni azzal, ha esetleg a mi gyermekünk hibázott vagy a látszólag bántalmazott gyermekünk is hozzáadott a konfliktus kialakulásához, csak gyengébbnek bizonyult. Fontos, hogy mind a két vagy több felet meghallgassuk.
A pedagógusok szakemberek, több évig tanulják, hogyan kell az ilyen és hasonló helyzeteket megoldani, bízzunk a tanácsaikban!
Szükség esetén bevonásra kerülhet az iskolapszichológus vagy a pedagógiai szakszolgálat pszichológusa is.
Mi legyen, ha semmi nem történik?
Sajnos sokszor érkezik hozzánk olyan visszajelzés, hogy vagy az iskola nem partner a probléma megoldásában vagy a személyes találkozón megbeszéltekből nem valósul meg semmi.
Ha úgy érezzük, hogy a probléma „házon belül” nem megoldható, akkor az iskola fenntartójához kell fordulni segítségért.
A fenntartó ennek körében utasíthatja az iskolát/óvodát a szülő által kért lépések megtételére.
Mind a személyes egyeztetés, mind pedig a fenntartónak tett panasz során lehetősége van arra a szülőknek, hogy jogi képviselő igénybevételével járjon el.
Vannak azonban olyan esetek, amikor az egyeztetés és a fenntartóhoz fordulás már nem elegendő a fennálló helyzet súlyára tekintettel. Amikor a bántalmazás (általában fizikai) olyan méreteket ölt, amely bűncselekményi tényállást merít ki, elkerülhetetlen lehet a rendőrség bevonása az ügybe. Ennek során a 14. életév betöltése a meghatározó, de meghatározott bűncselekmények elkövetéséhez elegendő a betöltött 12. életév. A gyermekek egymás közötti bántalmazása során, a rablás, a kifosztás súlyosabban minősülő esetei és az életveszélyt vagy halált okozó súlyos testi sértés, ahol már a 12. életévét betöltött kiskorú is büntethető.
A fenti esetekben feljelentéssel kell élni a kiskorú személlyel szemben és kezdeményezni kell a büntetőeljárás keretein belül való felelősségre vonását.
Vissza a hírekhez
