A büntető törvény visszaható hatálya?

Szinte köztudott, hogy a jogszabályoknak nem lehet visszaható hatálya, hiszen a jogbiztonság alapvető követelményeiből ez következik. Nem lehet jogbiztonságról beszélni akkor, ha nem tudom, hogy a jelen pillanatban jogszerűnek számító magatartásomat utólag szankcionálhatják egy jogszabályváltozás miatt. Az állampolgárok jogosan várják el a jogalkotótól, hogy kiszámítható, megismerhető legyen a jogrendszer. A megismerhetőség szinte évezredek óta adott (mindig is kihirdették, törvényoszlopokra vagy kőtáblákra, esetleg kódexekbe írták a jogszabályokat). A mai világban pedig pár kattintással hozzáférhetünk a jogszabályok teljes tartalmához. Hogy azokat mennyire tudja egy átlag állampolgár értelmezni, és mennyire van „túlszabályozva” az életünk, az más nézőpont kérdése.

Mai cikkünk inkább a kiszámíthatóság, kiismerhetőség dilemmájával foglalkozik. Jogos elvárás, hogy legyen egy jogrendszer kiismerhető, kiszámítható. Kiszámítható egyrészt azáltal, hogy a jogszabályok egyértelműek, tartósak és a jogszabályi változások esetén kellő időt hagynak a társadalomnak a felkészülésre. Másrészt azáltal, hogy amennyiben változik a jogszabály, az visszamenőlegesen nem szankcionál, addig büntetlen cselekményeket, nem bont fel jogviszonyokat, nem hoz létre kötelezettséget stb.

A polgári jogban viszonylag egyértelmű, hogy a felek az akkor ismert jogszabályok alapján szerződnek, vállalnak kötelességeket, vagy szereznek jogokat, így pl. a régi Ptk. alatt keletkezett követelésekre a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha az 2014 óta nincs hatályban.

De tényleg soha nem lehet helye visszamenőleges jogalkotásnak?

Azért az igazságérzetünk azt diktálja, hogy ha a jogalkotó felfedez valamilyen hibát, méltánytalanságot a jogrendszerben, akkor azt jogszabállyal javítsa ki, és az addig keletkezett esetleges sérelmeket valahogy orvosolja.

Előfordultak olyan bírói döntések, amik miatt tömegesen felül kellett vizsgálni korábbi szerződéseket, és a bíróságok által alkalmazottak szerint kellett azokat módosítani, vagy aszerint elszámolni. Emellett a közelmúltban volt olyan törvény is, amely a tisztességtelenül felszámított árfolyamnyereség miatt visszamenőleg elszámolásra kötelezte a bankokat az adósokkal szemben.

Amíg tehát a polgári jogban az új jogszabály hatása a korábbi szerződésekre ritka, kivételes és szinte mindig egy adott konkrét problémához kapcsolódik, addig viszont a büntetőjogban van egy alapvető rendelkezés, ami nem csak megengedi, de előírja, hogy az új törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni.

Miben más a büntetőjog?

A Büntető törvénykönyv (2012. évi C. törvény) időbeli hatálya kapcsán rendelkezik két esetről is, amikor az új törvény felülíja a régit. Meglepő lehet, de jogászok számára ez egy alapvető, teljesen elfogadott szabály a büntetőjogban, minden jogállamban. Amint az olvasó számára is egyértelmű lesz, szerencsére igazságos helyzetekről van szó.

A Btk. az időbeli hatálya kapcsán így rendelkezik:

2. § (1) A bűncselekményt – a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel – az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni.

(2) Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.

(3) Az új büntető törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha az az elkövetés idején a magyar büntető törvény szerint nem volt büntetendő.

A főszabály az, hogy az elkövetés idején hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, de ez alól van két kivétel. Tehát, ha valaki elkövet egy cselekményt, ami az elkövetés idején nem bűncselekmény, akkor főszabály szerint nem büntethető. Erre példa az, amikor a Btk. még csak az ittas járművezetést szankcionálta, és az ekkoriban drogok hatása alatt járművet vezető személyeket nem lehetett büntetni. Még akkor sem, ha később bekerült a Btk.-ba a bódult állapotban történő járművezetés szankcionálása. Tipikus példája ez annak, amikor a társadalmi változások indikálják a Btk. módosítását, felüti a fejét egy olyan új magatartás, ami veszélyes a társadalomra, de a büntetőjog még nem szankcionálja. Ilyenkor a jogalkotó reagál, de azokat a cselekményeket, amiket még a változás előtt követtek el, nem lehet büntetni. Hiszen az elkövetéskor az elkövető nem tudta, hogy amit tesz azzal bűncselekményt követ el. Az pedig alapvető szabály, hogy csak olyan cselekmény miatt lehet büntetést alkalmazni, amit a Btk. tartalmaz, és csak olyan büntetést lehet kiszabni, amit a törvény lehetővé tesz.

Mik a kivételek és miért?

Amikor a büntetés enyhül, vagy amikor egy tényállás megszűnik a Btk.-ban

Két eset van tehát, amikor az új törvény felül tudja írni a régit. Az egyik az az eset, amikor a jogszabály valamiben enyhül, vagy egy bűncselekményt a jogalkotó kivesz a Btk.-ból. Ilyenkor az elbíráláskor már az új, enyhébb törvényt kell alkalmazni.

Példa: A közeljövőben változik a Büntető törvénykönyv, amely változás korlátozza, hogy újságírókkal szemben büntetőeljárás induljon rágalmazás, vagy becsületsértés miatt. Sokan felvonták a szemöldöküket azon, hogy ez a változás már a jelenleg folyamatban lévő eljárásokat is érinti. Sokan azt kérdezik: Miért? Hiszen az elkövetés időpontjában büntetendő volt a cselekmény, miért mentenék fel a vádlottat csak azért, mert azóta változott a jogszabály? Hiszen az elkövető tudta, tudnia kellett, hogy amit tesz az büntetendő.

Nos, mint azt fentebb láthatjuk, ez egy teljesen általános szabály a büntetőjogban. Ugyanis a jogalkotó akkor enyhít a szabályokon, vagy akkor vesz ki valamilyen tényállást a bűncselekmények közül, ha a társadalmi változások abba az irányba mutatnak, hogy túl szigorúan járt el, vagy olyan tetteket kriminalizált, amik nem veszélyesek a társadalomra. Ilyenkor pedig orvosolni akarja azokat az igazságtalan helyzeteket, amikor az állampolgárokat olyan bűncselekmény miatt vonják eljárás alá, amely már az utóbbi időben nem is volt társadalomra veszélyes.

Mindenkinek az igazságérzete azt súgná, hogy azok, akikkel szemben ilyen cselekmény miatt volt éppen folyamatban eljárás, azokkal szemben már az új törvényt alkalmazzák, és ne ítéljék el őket olyan cselekmény miatt, ami a jogalkotó szerint nem is veszélyes a társadalomra.

Emberiesség elleni bűncselekmények, népírtás, háborús bűncselekmények

A másik eset, amikor a Btk.-t visszaható hatállyal kell alkalmazni, amikor egy olyan cselekményről van szó, ami a nemzetközi jog alapján büntető, de a magyar jog szerint az elkövetéskor nem volt az. Tipikusan ilyen bűncselekmények az emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűncselekmények.

Miért hozták ezt a szabályt? Azért, mert a második világháború alatt elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények, és háborús bűncselekmények jórészt az akkori nemzeti szabályok szerint nem számítottak bűncselekménynek.

Voltak nemzetközi egyezmények az elvárt háborús magatartásokra, de a legtöbb nemzeti büntető törvény nem kriminalizálta a civil lakosság ellen elkövetett agresszív cselekményeket, a népírtást és egyéb szörnyűségeket.

Éppen ezért az elkövetők gyakran arra hivatkoztak, hogy saját jogrendszerük szerint nem követtek el bűncselekményt, saját törvényeiket betartva, törvényesen jártak el (gondoljunk csak a Nürnbergi perre). Ennek hatására keletkezett az a szabály, miszerint a nemzetközi jogban büntetendőnek számító cselekmények annyira bestiálisak, igazságtalanok, és szembe mennek az alapvető emberiességgel, igazságérzettel, hogy nem adhat alóluk felmentést az, hogy az akkori törvények nem szankcionálták.

Úgy vélem mindkét kivétel az alapvető igazságérzetünk, jogérzetünk következménye, és egy meglévő társadalmi igény, egy valódi konszenzus miatt része a büntetőjognak.