A családi vállalkozások jogi szabályozottsága

Betéti társaság, kis- és középvállalkozás, családi vállalkozás. Gyakran szinonimaként használjuk őket a mindennapokban, jogi szempontból azonban igenis nagy különbségek vannak az egyes megnevezések között. Cikkünkben a magyar családi vállalkozások helyzetét és jogi leszabályozottságát vizsgáljuk.

Tipikusan a kis- és középvállalkozásoknak (ún. KKV szektornak) feleltethető meg a leggyakorlatiasabban a családi vállalkozás fogalma. Cikkünkben ugyan nem végzünk statisztikai elemzést, a hozzánk eljutó megkeresésekből és jogesetekből azonban alá tudjuk támasztani azt, hogy a KKV szektor nagy részét a családtagokból álló kis tömörülések teszik ki.

Nemzetközi példák kopírozása?

A téma már hosszú ideje elgondolkodtatja a gazdasági, politikai és a jogi szakembereket is – nemcsak Magyarországon, de egész Európában. Az Európai Unió előtt is régóta porondon van a téma, az európai gazdaságok igen nagy részét képezik ugyanis a családi vállalkozásnak megfeleltethető gazdasági formák. Kötelező érvényű – rendeleti – szabályozás meghozatala talán nem is cél uniós szinten, de egy keretrendszer kialakításából bizonyára a magyar jogrendszer is merítene hosszú távon.

A magyar jogszabályok között ugyanis nem találjuk meg a családi vállalkozást mint önálló fogalmat és jogi személy formációt. Tegyük hozzá, csak nagyon kevés európai országban tették pontos keretek közé azt, hogy milyen feltételek beteljesülésekor beszélhetünk egy jogi személy esetén családi vállalkozásról.

A fogalom meghatározása esetén nem érdemes figyelmen kívül hagyni az Európai Bizottság 2016/C 013/03 számú saját kezdeményezésű véleményét, amely szerint akkor beszélünk családi vállalkozásról, ha:

– a döntéshozatali jogok többsége a vállalkozást alapító családtag vagy leszármazója kezében van,

-a cég irányításában és igazgatásában legalább egy családtag vesz részt,

-tőzsdén jegyzett vállalkozás esetében részesedésük van, vagy a döntéshozatali jogok legalább 25%-ával rendelkeznek a családtagok.

Mindenki nyerhet

A mostani gazdasági- és cégjogi helyzetükből önmagában talán még nem is következik a külön fogalom megalkotásának szükségessége, vannak azonban egyéb szempontok is, amelyekkel mindenki nyerhet a családi vállalkozások elismerése esetén: munkajogi, számviteli, vagy akár adójogi szabályok módosításával. A pozitív társadalmi-szociológiai hatásokról nem is beszélve, ezek vizsgálatáról már számos kutatás zajlott.

Buktatóként el kell ismerni, hogy a hazai fogalom megalkotásakor meríteni tud már meglévő jogrendszerekből vagy az uniós ajánlásból a jogalkotó. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy minden országnak más a jogrendszere, a jog máshogy követi le az adott gazdasági és társadalmi folyamatokat, ez pedig a családi vállalkozásként működő személyeket is nagyban érinti. Szabályozás esetén meg kell pl. határozni azt is, hogy ki minősül családtagnak, külföldi elem esetén felmerülnek-e külön finomságok?

Egy még nem létező jogi fogalom bevezetésekor a jogalkotónak arra is gondolnia kell, hogy ne éljenek vissza a majdan meghozott vállalkozási formával. Ki kell továbbá jelölni, hogy melyik államigazgatási vagy bírósági szerv fog felelni a családi vállalkozások nyilvántartásáért, ellenőrzéséért, vagy éppen szankcionálásáért szabálytalanság felfedezése esetén.

Már létező jogintézmények

Cikkünkben arra keresünk érveket, hogy miért lehet fontos a családi vállalkozás mint önálló jogi személy, önálló vállalkozási forma bevezetése a magyar jogrendszerben. Emellett említést kell tennünk azokról a formációkról, amiket a magyar jogrendszer már ismer. A 2014-es Polgári Törvénykönyv módosítással kerültek bevezetésre az ún. bizalmi vagyonkezelés, illetve a vagyonkezelő alapítványok (családi alapítványok).

Mindkettő célja az, hogy a – relatíve – nagy tőkével rendelkező magánszemélyek ÉS családok vagyonát hosszú távon kezelje annak érdekében, hogy a hatékony működés folyamatosan fennmaradjon, illetve egy generációváltás is sikeres legyen.

A családi vállalkozás egyik célja ugyanis pontosan az, hogy generációkon átívelően működjön a vállalkozás, beleértve a mindennapi döntéshozatalt is. További fontos szempont az, hogy megfelelő adózási keretrendszer biztosításával a vagyonmozgások legalább kedvezményes, hanem teljesen semleges adózással menjenek végbe.

A két jogintézmény megléte a családi vállalkozásként működő jogi személyek esetében biztosan nem hátrány, ettől függetlenül nem célszerű ennyivel rendezettnek tekinteni a témát. Vagyonkezelő alapítványt ugyanis legalább 600 millió forint vagyonrendeléssel lehet létesíteni, a bizalmi vagyonkezelés pedig minden költséget egybevetve kis vagyonnal nem feltétlenül éri meg. Kérdés, hogy vajon megmarad-e a törekvés arra, hogy átfogó, de legalább kereteket adó szabályozás menjen végbe a jövőben a családi vállalkozásokat illetően?