A jogosulatlanul kifizetett munkabér visszakövetelésének szabályai

Időszakonként újabb és újabb olyan megkereséssekkel is találkozunk, amelyek a munkáltató által rosszul számfejtett és kifizetett munkabér visszakövetelésével vannak összefüggésben. Jellemzően ilyenkor a munkáltató támaszt követelést a munkavállalóval szemben. Ekkor merül fel joggal az a kérdés, hogy ilyen esetben vajon milyen szabályok vonatkoznak a többlet munkabér visszakövetelésére. Mostani cikkünkben ezeket a szabályokat elevenítjük fel.

A gyakorlatban valójában nem olyan gyakori eset, amikor a munkáltató akként számfejti és fizeti ki a munkabért, vagy az illetményt, hogy tévesen többet fizet az érintett munkavállaló részére. Ilyenkor a munkavállaló könnyen gondolhatná azt, hogy „megúszhatja a dolgot” és nem kell elszámolnia a munkáltatóval, mivel nem az ő hibája, hogy tévesen fizettek ki számára egy meghatározott összeget. Legalábbis jellemzően ezzel érvelnek a munkavállalók. Ez azonban nincs így. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez nem történhet meg csak úgy. Valójában a tévesen utalt munkabér visszakövetelésének részletszabályait, határidejét a Munka Törvénykönyve szigorúan szabályozza.

A munkabér kifizetésének módja

A Munka Törvénykönyvének 155. §-a alapján, a munkavállaló részére járó munkabért utólag, legalább havonta egy alkalommal kell elszámolni. Ettől a felek eltérően megállapodhatnak és kiköthetik azt, hogy nem egy, hanem például két alkalommal számolnak el egymással egy hónapban. Lényeges, hogy a kifizetett munkabér elszámolásáról a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig írásbeli tájékoztatást kell adni. Ezt nevezik bérelszámolásnak, melyet minden hónapban át kell adni munkavállaló részére. Ennek az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét is ellenőrizni tudja.

A jogalap nélkül kifizetett munkabérre vonatkozó szabályok

A Munka Törvénykönyvének 164.§-a alapján, a „jogalap nélkül kifizetett munkabér hatvan napon túl akkor követelhető vissza, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő.”

Ebből a rendelkezésből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészről azt, hogy a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésére nyitva álló 60 napos határidőnek különösen nagy jelentősége van. Ugyanis, ha a munkáltató a kifizetéstől számított 60 napon belül él a visszaköveteléssel, akkor ezt önmagában a jogalap nélküli kifizetés indokával megteheti. Itt csak azt kell a munkáltatónak bizonyítania, hogy valóban nem illeti meg a munkavállalót a kifizetett összeg. Ez – a bizonyítás szempontjából – igen egyszerű.

Ugyanakkor, ha a munkáltató késlekedik és teljesen mindegy, hogy milyen okból kifolyólag, de 60 napon túl tesz lépéseket az összeg visszakövetelése iránt, akkor nem elegendő csak azt bizonyítania, hogy jogalap nélküli volt a kifizetés. Itt már azt is igazolnia kell, hogy a munkavállalónak vagy fel kellett volna ismernie azt, hogy téves volt a plusz kifizetés, vagy egyenesen ezt a helyzetet, maga a munkavállaló idézte elő.

Lényeges szabály, hogy a kialakult bírósági gyakorlat legfeljebb a munkabér nettó összegének visszakövetelésére ad lehetőséget.

Fontos ugyanakkor az is, hogy a munkáltató nem teheti meg azt jogszerűen, hogy a követelését – csak úgy – a következő havi munkabérből levonja. Ez jogellenes, és munkaügyi bíróság előtt támadható lépés. A munkáltatónak vagy munkaügyi perben, vagy ha a követelés mértéke nem haladja meg a minimálbér háromszorosát, akkor fizetési felszólítás útján van lehetősége érvényesíteni az igényét.