A kegyes halál, avagy az eutanázia kérdésköre

Dr. Karsai Dániel ügyvéd, alkotmányjogász ügye az elmúlt hetekben szinte futótűzként terjedt a magyar médiában. A jogásznál tavaly augusztusban diagnosztizáltak ALS-t, motoneuron-betegséget, amelyben Stephen Hawking legendás fizikus is szenvedett. Ez egy jelenlegi ismereteink szerint gyógyíthatatlan betegség, amelynek következtében az izmokat mozgató idegsejtek elsorvadnak, így teljes bénuláshoz vezet. Mivel azonban a betegség a mentális képességeket nem értini, így a bénulást a betegek tiszta tudattal élik végig. A jogász jelenleg azért harcol az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, hogy legyen lehetősége Magyarországon méltósággal befejezni életét az értelmetlen szenvedés helyett.

Mi az eutanázia?

Az eutanázia szó görög eredetű, leginkább kellemes, vagy jó halálként lehet lefordítani. Maga a fogalom a gyógyíthatatlan beteg halálának előidézését vagy meggyorsítását jelenti, amelynek célja a beteg szenvedéseinek megrövidítése. Az eutanázia megvalósítható aktív, tevőleges magatartással vagy mulasztással, „nem tevéssel” is, közvetlen vagy közvetett módon, szándékoltan vagy  szándékolatlanul is. Ezen szempontok alapján az eutanázia négy formáját szokás megkülönböztetni.

1) Aktív, közvetlen, szándékolt eutanázia esetén egy személy valamilyen beavatkozással meggyorsítja vagy előidézi egy másik személy halálának bekövetkeztét.

2) Aktív, közvetett, szándékolt eutanázia esetén valójában az öngyilkosság elősegítéséről van szó, ekkor egy személy elősegíti, vagy lehetővé teszi, hogy valaki más öngyilkosságot hajtson végre.

3) Aktív, közvetlen, szándékolt eutanázia esetén a magatartást tanúsító személy célja alapvetően nem arra irányul, hogy egy másik személy halálát elősegítse, hanem a gyógyítás vagy a fájdalomcsillapítás. Ezen tevékenységének következménye vezet azonban a beteg halálához, avagy annak bekövetkezését felgyorsítja. Ezt az eljárást nem szándékolt jellege miatt sokan nem is sorolják az eutanázia körébe.

4) Passzív eutanázia esetén pedig arról van szó, hogy a beteg nem részesül bizonyos életfenntartó vagy életfunkciókat helyreállító eljárásokban, illetve azok végzését abbahagyják.

Mi az ami jelenleg engedélyezett Magyarországon?

A jelenlegi magyarországi szabályozás kizárólag a passzív eutanáziát ismeri el, míg az aktív eutanázia egyes formái emberölésnek vagy öngyilkosságban történő közreműködésnek minősülhet. A gyógyíthatatlan betegeket tehát jelenleg Magyarországon kizárólag az a jog illeti meg, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén visszautasítson egyes ellátásokat. Az egészségügyben érvényesülő önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg ugyanis szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza. A visszautasítás folyamata azonban egyáltalán nem mentes a különböző bürokratikus elemektől, illetve az nem is ad minden élethelyzetre, mindenki által elfogadható megoldást.

A magyar szabályozás értelmében életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. A visszautasításról  közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell nyilatkoznia a betegnek, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében teheti azt meg. A nyilatkozat érvényességéhez szükséges, hogy egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és egybehangzóan, írásban nyilatkozzon arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta meg, illetve, hogy az említett feltételek fennállnak. További feltétel, hogy a beteg az orvosi bizottság nyilatkozatát követő 3. napon – két tanú előtt – ismételten kinyilvánítsa a visszautasításra irányuló szándékát. Mindezeken túlmenően pedig az egészségügyi intézmény feladata, hogy a beteg döntése hátterében lévő okokat tárja fel és kísérelje meg elérni, hogy a beteg változtassa meg döntését. Ennek során a beteget részletesen tájékoztatni kell betegségéről, annak jellegéről, az igénybevehető kezelésekről, illetve a beavatkozás elmaradásának következményeiről.

A fentieken túlmenően a jelenlegi szabályozás lehetőséget ad arra is, hogy a cselekvőképes személy későbbi cselekvőképtelensége esetére megnevezze azt a cselekvőképes személyt, aki jogosult helyette a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni. Ettől azonban még a fenti, többlépcsős folyamat nem válik egyszerűbbé.

Miről szól az alkotmányjogász eljárása?

A fentiek után felmerülhet kérdésként, hogy akkor pontosan miért is folyik most eljárás az  Emberi Jogok Európai Bírósága előtt? Az alkotmányjogász alapvetően azt szeretné elérni, hogy a jogalkotó változtasson a magyarországi szabályozáson és tegye lehetővé számára azt, hogy amikor úgy dönt, hogy szeretné méltósággal befejezni életét, erre legyen lehetősége. Gyógyíthatatlan betegségéből eredően erre ugyanis egymaga minden bizonnyal nem lesz képes, így szinte biztos, hogy ahhoz más személy segítségét kéne igénybe vennie. Ebben az esetben ugyanakkor a neki segédkező személy ellen öngyilkosságban való közreműködés miatt akár büntetőeljárás is indulhat. Ennek pedig egyáltalán nem szeretné kitenni sem családtagjait, sem barátait. Dr. Karsai Dániel úgy véli, egy embernek joga van az értelmetlen szenvedés helyett méltósággal befejezni az életét, erre azonban Magyarországon jelenleg nincs lehetőség. Az alkotmányjogász tehát pusztán a választás lehetőségének megteremtését szeretné elérni, ami talán senki számára nem elfogadhatatlan.