Baleseti táppénz

Baleseti táppénzre az a személy tarthat igényt, aki a biztosítása fennállása során, továbbá a biztosítása megszűnését követő legkésőbb harmadik napon üzemi balesettel összefüggésben keresőképtelenné válik. Amennyiben a törvény eltérően nem rendelkezik, üzemi baleset alatt a foglalkozási megbetegedést is szükséges érteni, ennek megfelelően a foglalkozási megbetegedés esetén a baleseti táppénz annak számára is jár, aki foglalkozási megbetegedés miatt lesz keresőképtelen, valamint a baleseti táppénzre való jogosultság további feltételei fennállnak.

A baleseti táppénz összegének kikalkulálásánál jövedelemként csak a jogosultság kezdő napján meglévő biztosítási jogviszonyában elért, a személyi jövedelem-adóelőleg megállapításához, az állami adóhatósághoz bevallott, társadalombiztosítási járulékalapot alkotó jövedelmet lehetséges figyelembe venni.

Főszabály szerint a baleseti táppénz folyósításához szükséges kérelmet a munkáltatóhoz szükséges benyújtani, aki a kérelem, valamint az igazolások átvételét és beérkezését hitelt érdemlő módon köteles bizonyítani. Az üzemi balesetről a munkáltató köteles továbbá jegyzőkönyvet felvenni. A biztosítottnak, akit baleset ért be kell nyújtania a foglalkoztatóhoz a keresőképtelenségről szóló orvosi igazolásait egyaránt.

A baleseti táppénz összege megegyezik a baleseti táppénz alapjának naptári napi összegével, azaz 100%-ával. Úti baleset esetén ennek az összegnek 90%-ával.

A baleseti táppénz a keresőképtelenné válás első napjától kezdve folyósítható, illetve fontos, hogy ebben az esetben a kérelmező részére betegszabadság nem állapítható meg.

A baleseti táppénz jogosultságának időtartama nem függ attól, hogy a biztosított személy hány nap folyamatos, előzetes biztosítási idővel rendelkezik. Baleseti táppénz az előzetes biztosítási időtől függetlenül, a balesetből eredő keresőképtelenség időtartamára, azonban maximum egy éven át folyósítható, de a baleseti táppénz folyósítása az orvosszakértői szerv szakvéleménye alapján, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.