Az elévülés az idő hatása a jogviszonyokra, ismert fogalom tehát a polgári jogban is, ahol az általános elévülési idő öt év, de vannak ez alól kivételek (pl. telekommunikációs szerződések esetén 1 év).
Nézzük meg, hogyan alakul az elévülés a büntetőjogban, és mi okozza az eltérést a fiatalkorú elkövető esetében.
A büntethetőség – bizonyos el nem évülő bűncselekmények kivételével – elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével. Tehát az a főszabály, hogy az elévülési idő a büntetési tétel felső határához igazodik, de nem lehet kevesebb öt évnél. Például egy kettőtől nyolcévig terjedő büntetési tétel esetében nyolc év.
Ugyanakkor az életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények esetében az elévülés kizárt. Ilyen volna a különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett emberölés is, hiszen két minősítő körülmény is fennáll, így nagykorú esetében ez a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, tehát el sem évülhet. Viszont – és itt jön a vita lényege – a fiatalkorúak esetében nem beszélhetünk életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményről, mert a fiatalkorúakra kiszabható legsúlyosabb szabadságvesztés időtartama tizenöt év. Tehát a fiatalkorúak esetében ehhez a tizenöt évet jelentő felső határhoz kell igazítani az elévülési időt. Ezért a büntetőjogászok jelentős része azt mondja, hogy mivel a fiatalkorúak esetében a legsúlyosabb bűncselekmények sem fenyegetettek életfogytig tartó szabadságvesztéssel, ezért nem vonatkozik erre az esetre az a főszabály, hogy az ilyen bűncselekmények elévülése kizárt, hanem a büntetési tétel felső határát kell alapul venni. Az ügyészség szerint – legalább is az első kiadott közlemény alapján – fogalmilag kizárt az elévülés ennél a bűncselekménynél, így szerintük az elévülés nem következett be. A vitában még nem született döntés, ugyanakkor az a körülmény, hogy a Btk. módosítására kerül sor, előre vetíti, hogy mi lesz a helyes megoldás. Ugyanis, ha a jelenlegi szabály szerint a bűncselekmény büntethetősége elévült, és ez a megoldás nem találkozik a társadalmi igényekkel, akkor szükséges a törvényt módosítani. Tehát az, hogy kezdeményezték ezt a módosítást, jelzi, hogy a jogalkotó hogyan látja a vitatott kérdést, és a jövőben hogyan kívánja ezt a társadalmi igazságosságnak megfelelően megváltoztatni.
Vannak olyan bűncselekmények, amelyek büntethetősége soha nem évül el, ilyenek például a háborús bűncselekmények, a népírtás, az emberiesség elleni bűncselekmény stb.
Szintén nem évülnek el a kiskorú sérelmére elkövetett bizonyos bűncselekmények (pl. szexuális bűncselekmények), de csak akkor, ha az elkövető a bűncselekmény elkövetésekor nagykorú volt.
Egyébként például, ha a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam, amíg a huszonegyedik életévét be nem tölti vagy be nem töltötte volna. Ez azért szükséges, hogy amikor a kiskorú sértett felnő, és kikerül a kiszolgáltatott helyzetéből, még büntethető legyen az elkövető.
Ha a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy kóros elmeállapotú lett, továbbá ha a szabadlábon lévő terhelt külföldön ismert helyen tartózkodik és a büntetőeljárás a távollétében nem folytatható le.
Az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam, amely alatt a mentelmi jogon alapuló mentesség folytán a büntetőeljárás azért nem volt megindítható vagy folytatható, mert a törvényben biztosított mentelmi jogot a döntésre jogosult nem függesztette fel.
Vissza a hírekhez
