Mindkét fogalom, tehát a cserbenhagyás és a segítségnyújtás elmulasztása is a Büntető Törvénykönyvben szabályozott bűncselekmény. Gyakran azonban szinonimaként használjuk őket a köznyelvben.
Bűncselekmények lévén a törvényben meghatározott pontos tényállást – annak minden elemét – kell kimerítenie az elkövetőnek ahhoz, hogy büntetőjogi szankciókkal számolhasson. Mindkét fogalom kapcsán elengedhetetlen feltétel továbbá egy veszélyhelyzet megléte.
Ami különbözik: a cserbenhagyás
A bűncselekmény objektív feltétele egy közlekedési szituáció, a közlekedési baleset bekövetkezése. Közlekedési baleseten nem csupán a testi sérülést vagy halált eredményező helyzetet kell érteni: a járművek koccanását, a legkisebb anyagi károsodást is balesetnek tekintjük, amelyben elengedhetetlen, hogy a baleset hatókörében egy vagy több személy tartózkodjon.
A bűncselekményt akkor követi el a járművezető, ha egyáltalán nem áll meg a baleset helyszínén. A megállási kötelezettségének olyan helyen kell eleget tennie, amit még a baleset hatókörében lévőnek tekinthetünk. Ez éppen lehet akár pár száz méterrel arrébb is a konkrét baleseti helyszínhez képest.
Elköveti ugyanakkor a bűncselekményt az is, aki ugyan megáll a baleset helyszínén, onnan azonban még azelőtt eltávozik, hogy meggyőződne arról, valaki segítségnyújtásra szorul-e, vagy megsérült-e. A kötelezettség magában foglalja a baleset helyszínének megtekintését, a jelenlévő személyek megkérdezését, a segítségnyújtás felajánlását.
Megjegyezzük, hogy amennyiben az adott körülmények alapján egyértelműen látszik az, hogy helyszíni intézkedésre már sor került (pl. több járműből kiszálltak már és segítenek a helyszínen, mentő vagy rendőrautó megérkezett, a helyszínt a balesetben érintett személyek megfelelően biztosították stb.), a megállási kötelezettség nem teljesítése nem valósít meg bűncselekményt. A meggyőződés, körültekintés azonban ebben az esetben is terheli a járművezetőt!
Ami különbözik: a segítségnyújtás elmulasztása
A bűncselekmény elkövetésének „előfeltétele” az, hogy legyen egy sérült vagy olyan személy, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van. Itt nem feltétel a közlekedési baleset, bármilyen élethelyzetben előfordulhat. Az egyik tankönyvi példa a téli időszakban az utcán meglátott személy (sértett), aki mellett szó nélkül elhalad a tettes, reggelre azonban a sértett megfagy. A felelősségre vonás súlyosabb pl. ebben az esetben, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna. A társadalmi együttélési szabályok alapján lehet eldönteni, hogy kit tekinthetünk segítségnyújtásra szoruló személynek.
Mivel teljesítjük a segítségnyújtási kötelezettségünket? A bírói gyakorlat szerint ezen bűncselekmény elkövetésének elmaradásához is szükséges a megállási és meggyőződési kötelezettség, valamint a segítségnyújtást fel kell ajánlani. Amennyiben közvetlen veszélyt, sérülést észlelünk, a személyes adottságainknak megfelelően, a törvény szóhasználata szerint „tőle elvárhatóan” ténylegesen segítséget kell nyújtanunk az arra szoruló személynek.
A segítségnyújtás során természetesen saját életünket, egészségünket és testi épségünket nem vagyunk kötelesek veszélynek kitenni (ne is tegyünk így). A tőle elvárhatóság mércéje pedig minden esetben külön vizsgálandó, az adott körülmények gondos mérlegelését követően.