Felmondási indokolás követelményei a munkajogban II. – Világos felmondási indok

A világosság követelménye meglehetősen lényeges garanciális szabály, amely gyakorlati jelentősége, hogy már a felmondás közlésekor egyértelművé váljon a munkavállaló számára, hogy pontosan mivel indokolja a munkáltató a munkaviszonya megszüntetését, valamint ezáltal átgondolhassa, hogy kíván-e ezzel szemben jogorvoslattal élni. Az aktuális bírói gyakorlat szerint a felmondás indokolásának lehetősége a felmondó nyilatkozat írásbeli közlésével véglegesen lezárul, utólag egy esetleges peres eljárásban az indokok nem bővíthetőek, kizárólag részletezhetőek a már megjelölt indokok.

A munkáltató által közölt felmondó jognyilatkozat, abban az esetben minősül világosnak, ha a munkavállalót pontosan tájékoztatja arról, miért bocsátották el. A világosság követelményének vizsgálata logikai sorrendben megelőzi a valószerűség és az okszerűség elemzését, tekintettel arra, hogy kétséget kizáróan csak abban az esetben vizsgálható egy adott felmondási indok valósága és okszerűsége, ha az indok önmagában jól körül határolható, világos. Mindazonáltal amennyiben a felmondás indokolása már a világosság kritériumának sem felel meg, ebből egyenesen következik, hogy hiába valós és okszerű a jognyilatkozat, a világosság hiánya miatt az jogellenes lesz.

A bírói gyakorlat nem várja el, hogy a munkáltató hiánytalanul felsorolja azon eseményeket és körülményeket, amelyek megalapozták a munkáltatói felmondást. Amennyiben egy plázában alkalmazott biztonsági őrrel szemben az volt a kiváltó ok, hogy egy nap tíz alkalommal kiszökött a parkolóba cigarettázni, úgy a munkáltatónak nem szükséges a felmondásban részletesen (dátum, óra, perc pontossággal) megjelölni az önkényes szünetek időpontját, elégséges kizárólag annyit feltüntetni a felmondásban, hogy: a munkavállaló „napjában számos alkalommal” vagy „rendszeresen, engedély nélkül eltávozott a munkavégzésre kijelölt helyről”. Elfogadottnak minősülnek mindezek alapján az ilyen jellegű összefoglaló indokolások. Egy esetleges jogvita kibontakozásakor viszont már elvárható a munkáltatótól, hogy részletesen ismertesse, továbbá támassza alá az összefoglaló jelleggel közölt indok mögöttes, tényszerű tartalmát. A fenti példában egy-két alkalomnál több igazolása és részletezése szükséges, amikor is a munkavállaló a munkavégzésre kijelölt helyet engedély nélkül elhagyta. Ennek igazolása lehetséges a parkolóba felszerelt kamerák felvétele révén vagy a munkavállalóval együtt dohányzó személyek tanúskodása által.

Amennyiben a fentiek szerint van mód a részletezésre, úgy az összefoglaló indokolás megfelel a világosság követelményének, azonban az nem lehet túlzottan általánosító jellegű: a túlzottan általános, közhelyszerű, tartalom nélküli megfogalmazások már nem akceptálhatóak. A gyakorlatban számos esetben meglehetősen nehézkes meghúzni a határt az összefoglaló jellegű, azonban egyben még világosnak tekinthető, valamint a túl általánosan megfogalmazott indokolások között. Elsősorban a bírói gyakorlat formálja a világosság követelményrendszerét. A bírói joggyakorlat nyújt segítséget a tekintetben is, hogy tulajdonképpen mely fél viszonylatában kell, hogy a világosság követelménye teljesüljön. Tulajdonképpen szükséges-e olyan módon egyértelművé tenni a felmondás okát, hogy azt egy, a munkáltató belső működését nem ismerő, laikus, külső szemlélő is kétségtelenül beazonosíthassa, vagy elégséges, ha a címzett munkavállaló tekintetében válik egyértelművé a felmondás indoka? A vonatkozó bírói gyakorlat alapján elmondható, hogy a világosság követelményének nem általában kell teljesülnie, hanem a munkáltatói jognyilatkozat címzettje, azaz a felmondással érintett munkavállaló tudomásának oldaláról szükséges vizsgálni.