Foglaló – Többet vissza nem adom… vagy mégis?

Ügyfelünk egy használt prémium gépjármű megvásárlásakor foglalót utalt át a kereskedőnek. A foglaló átadása után a járművet szakszervizben megvizsgáltatta, és kiderült, hogy számos hibával rendelkezik. Ügyfelünk visszakérte a foglalót, de a kereskedő ettől elzárkózott. Mivel nem hagytuk annyiban, ráfaragott, de ne szaladjunk ennyire előre.

Először nézzük meg, hogy mi a foglaló?

A foglaló egy szankció jellegű biztosíték. Mindkét fél szerződésszegését, variálását, inkorrektségét vagy sajnos akár a rossz helyzetfelismerését is szankcionálni tudja. Ha a szerződést teljesítik, a tartozás a foglaló összegével csökken. Ha a szerződés teljesítése olyan okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár.

A teljesítés meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.

Ha a felek nem kötik ki, hogy foglalónak tekintik az összeget, akkor az előlegnek számít. Az előleg pedig, bármilyen okból hiúsult is meg a jogügylet, mindenképp visszajár. Ezt fontos tisztázni, hogy a kereskedő későbbi logikai bukfenceit megértsük.

Mindkét típusú biztosíték általában a szerződéskötést megelőzően, vagy közvetlenül a szerződéskötéskor, de még a teljes összeg megfizetése előtt játszik szerepet. Tehát gyakran már a szerződéskötés előtt, pusztán átvételi elismervény ellenében átadásra kerül egy kisebb összeg.

Korábbi cikkünkben részletesen kifejtettük, hogy mi a foglaló és az előleg közti különbség, most vegyük át címszavakban. Részletes cikkünket a témában itt olvashatja: https://www.legitimo.hu/jogi-esetek-es-hirek/eloleg-vagy-foglalo-nagyon-nem-mindegy/

Nézzük a konkrét esetben mivel érvelt az eladó.

A kereskedő először azzal jött, hogy nem adhatja vissza a foglalót, mert nem ő a tulajdonos, ő csak egy bizományos. Hamar értésére adtuk, hogy a bizományos felelős a vevő irányába, aztán majd rendezze le a megbízójával. Jeleztük az eladónak, hogy most az átadott foglaló összegét kérjük, de ha nem adja vissza, akkor a foglaló természetéből adódóan, annak kétszeresét fogjuk visszakövetelni. Miért? Azért, mert a foglaló átadásakor ezekről a jelentős hibákról nem tudott az ügyfelünk, így a szerződés az eltitkolt hibák miatt nem jött létre. Sajnos nem törte meg a jeget egyetlen észérvünk sem, így pert kellett indítani.  Természetesen a pert a foglaló összegének kétszereséért indítottuk meg.

A perben előadtuk – okiratokkal bizonyítva – hogy a járműnek az átvizsgálás során milyen jelentős hibái merültek fel. Ezeket a hibákat márkaszervizben állapították meg. Becsatoltuk, hogy a felek közt írásban megállapodás született a foglaló átadásáról, hiszen az eladó emailben kérte, hogy ügyfelünk foglalót utaljon, ügyfelünk pedig a közleményben foglalót tüntetett fel.

Ekkor kezdődött az alperes logikai bukfenceinek sora. Persze vitatta a hibákat (ami még teljesen oké, hisz ez bizonyítási kérdés, bár márkaszervizben végzett átvizsgálással szemben nehéz beleállni). De képes volt azzal érvelni, hogy vitatja, hogy az átadott összeg foglaló lenne. Ez azért érdekes, mert fentebb tisztáztuk, hogy ha nem foglalóként adták át a felek az összeget, akkor a jogügylet meghiúsulása esetén egy az egyben vissza kellett volna adni.

Arra a kérdésünkre, hogy ha vitatja a foglaló jelleget, miért nem adja vissza a pénzt egy az egyben, nem tudott válaszolni. Nyilvánvalóan jobb érvet kellett találnia, mint hogy „bebebú, ha a fejed tetejére állsz, akkor sem adom vissza a pénzt” és ezt tudta előhúzni a kalapból.

Azzal is érvelt az alperes, hogy nem lehetett foglalót adni, hiszen a foglaló szerződés biztosítására adható, és a szerződés nem jött létre. Természetesen ez is olyan érv, amely nem állja meg a helyét, hiszen a felek megállapodása megtörtént, a foglalót pedig teljesen szokásos a szerződés aláírása előtt átadni. Már számos bírói döntés született arról, és a Ptk. kommentár is kifejti, hogy a foglaló átadása a szerződés aláírásának időpontjától elkülönülhet. Feltehetően ezt az alperes is tudta, ha másból nem abból, hogy gépjármű adásvétel esetén gyakori, hogy előbb foglalót adnak, és később szerződnek.

Ha már az autókereskedés gyakorlatáról beszélünk, a kereskedő egy még furcsább érvet szedett elő. Azt mondta, nem is tudja mi a foglaló, nem tudta, hogy kétszeresen jár vissza, neki ez csak egy szó. Nyilvánvaló, hogy egy cég nem hivatkozhat arra, hogy nem ismerte a foglaló jogi természetét, akkor sem, ha az alkalmazottja nem jogász. Ugyanis az volt a fő érvelés, hogy az alkalmazottak nem jogászok, így nem tudják a Ptk. mit mond a foglalótól. Az autókereskedő tehát azzal érvelt, nem tudja mit jelent a foglaló, nem ismeri a foglaló jogi természetét, és az a körülmény, hogy kifejezetten foglalót kért, nem jelent semmit. Szerinte a foglaló csak egy szó, olyan, mint az előleg, vagy a biztosíték.

A fentiek négy okból sem tűntek helytálló érvelésnek.

Egyrészt azért, mert egy cég alkalmazottjaként eljáró személy a céget képviseli, nem magánszemélyként (fogyasztóként) jár el, így nem hivatkozhat arra, hogy nem tudja mit tartalmaznak a jogszabályok. Másrészt az sem tűnik helytállónak, mert az szinte bárkitől elvárható, hogy ismerje a szavak jelentését, és tisztában legyen a foglaló természetével. Harmadrészt, tegyük a szívünkre a kezünket: milyen autókereskedő az, aki nem tudja mi a foglaló? Leírja, hogy foglalót kér, de amikor annak a következményeivel szembesül, egyszerűen úgy tesz, mint aki nem tudja miről van szó? Érdekes taktika.

A negyedik ok pedig már a korábban említett előleghez kapcsolódik. Tegyük fel, hogy a bíróság eltekint az előbb felsoroltaktól, és elhiszi, hogy egy autókereskedő tényleg nem tudta, hogy a foglaló mit jelent. Tegyük fel, hogy a kereskedő, foglalót írt, de előlegnek (vagy akármilyen más biztosítéknak gondolta) amelyhez semmi szankció nem kapcsolódik, akkor is vissza kéne adnia a pénzt, hiszen a jogügylet meghiúsult.

Végül a bíróság nekünk adott igazat, és kötelezte a kereskedőt a foglaló kétszeresének visszafizetésére, késedelmi kamatokkal együtt, és természetesen a peres eljárás költségeit is az alperesnek kell kifizetnie.

A fentiek azért tanulságosak, mert mint említettem, a legelején ügyfelünk annyit kért, adják vissza a pénzt és felejtsék el egymást. Ha akkor belátta volna a kereskedő, hogy ez a helyes döntés, jelentős összeget spórolt volna. Ehelyett beleállt egy olyan érvelésbe, amely első ránézésre is teljesen alaptalan, húzta az időt, halmozta a perköltséget (közben fizette a saját jogi képviselőjét is).

Tanulság: nem mindig vezet célra, ha beleállunk egy perbe, főleg, ha nincs igazunk…