Gépjárműre gazdasági totálkár – muszáj elfogadni?

A gépjárművet ért káreseményt követő biztosítói kárrendezés során sajnos az a kellemetlen hír is érheti az üzembentartót, hogy a jármű gazdaságosan nem javítható. Gazdasági totálkár esetén a roncsösszeget levonva téríti csak meg a jármű aktuális értékét a biztosító. Kérdés, hogy mit tud tenni az üzembentartó, a totálkár valóban ennyire rossz hír, vagy van lehetőség (érdemes-e) „meggyőzni” a biztosítót a gazdaságos javításról?

A magyar kártérítési jogban a teljes kártérítés elve érvényesül főszabály szerint: a károkozónak a károsult teljes kárát meg kell térítenie. A cél nyilván az, hogy a baleset előtti állapot kerüljön helyreállításra. Azt azonban le kell szögezni már a cikk elején, hogy egy jármű sérülése esetén a baleset következtében már sosem fog annyit érni az, mint a balesetet megelőzően (értékcsökkenés enyhítheti az állapotot, de az az előny közvetlenül az üzembentartónál keletkezik, és nem a jármű értékét növeli hosszútávon). Egy cserélt elem már önmagában lenyomhatja a jármű forgalmi értékét – ezért is fontos téma a hibás teljesítés is, azaz hogy az eladó számot adjon a járművet ért korábbi hibákról annak értékesítése esetén.

Totálkár nem minden esetben merül fel, a biztosító a kárrendezés során („gazdaságos javítás” esetén) a hibajegyzék alapján egyezségi ajánlatot ad a javításra az üzembentartó részére, ez törvény szerinti kötelezettsége. Az egyezségi összeget nem kötelező elfogadnia az üzembentartónak, dönthet úgy is, hogy számla bemutatása ellenében kerül javításra a jármű, és a tényleges anyag- és munkadíjak költségét téríti a biztosító. Ebben az esetben (is) szükséges a károsult üzembentartó és a biztosító közötti kommunikáció, a biztosító ugyanis nem fog belemenni egy olyan javításba, ahol

„a káresemény következtében károsult gépjármű megjavíttatása gazdaságilag nem indokolható, mivel annak javítási, valamint a kár elhárításával kapcsolatos egyéb költségei, illetve a javítást követően esetlegesen fennmaradó értékcsökkenés összege a gépjármű károsodás időpontjában fennálló forgalmi értékének maradványértékkel (roncsértékkel) csökkentett összegét meghaladja”.

Az üzembentartónak egyedileg kell mérlegelnie, hogy megéri-e elfogadni, ha a biztosító gazdasági totálkárosra veszi a járművet. Előfordulhat ugyanis, hogy a roncsérték levonásából kijövő maradványértékből az üzembentartó egyébként meg tudja javíttatni a járművet. De az is lehet, hogy rosszul jár a totálkárral az üzembentartó, találkoztunk ugyanis olyan esettel, ahol a javítási költségek aránya a kárkori értékhez képest 60% volt, ami relatíve szigorú elbírálás a biztosított üzembentartóra nézve.

Fontos, hogy a gazdasági totálkár elfogadása esetén a maradványérték kifizetését követően nem kell elszámolnia az üzembentartónak azzal, hogy mire költötte azt az értéket – lehet akár a javításra is fordítani, és ha kevesebből kijön a javítás, még akár nyerhet is az ügyön az üzembentartó. Nem kötelező elfogadni, ha a biztosító gazdasági totálkárosra veszi a járművet, de ebben az esetben maximalizálni fogja a biztosító azt az összeghatárt, amit még hajlandó a javításra kifizetni számla ellenében. A maradékot az üzembentartó saját maga kell hogy finanszírozza.

Összességében nem jó irány, ha egy egyébként „nem nagynak tűnő” baleset ellenére gazdasági totálkárra szeretné venni a biztosító a járművet, ebben az esetben mindenképpen megéri legalább egy felülvizsgálati kérelem a biztosító felé, hogy kalkulálják újra a jármű kárkori forgalmi értékét, akár a roncsértéket is!