Házastársi vagyonközösség: közös vagy sem?

Amikor még minden szép és jó, akkor persze minden közös. Ugye? Nincs olyan, hogy te meg én, csak mi… Egész más a helyzet, amikor a felek válnak. Akkor hirtelen minden az „enyém” lesz. Ezt én vettem, én kerestem többet, az én szüleim adtak bele többet stb. Ugye? Egy válás alkalmával nagyon nem mindegy, hogy mi számít közös vagyonnak (amit el kell osztani) és mi az ami, egyik vagy másik házastárs különvagyona.

Alapvetés,

hogy a házasság megkötése után szerzett vagyon közös vagyonnak számít. Tehát hiába keres az egyik házastárs jobban, mindkét házastársnak a házasság fennállása alatt megkapott fizetése közös vagyonnak számít. Ezért felesleges egymás szemére hányni, ki keres jobban. Ugyanígy az ilyen vagyontárgy terhei is közös vagyonnak számítanak (pl. egy közös lakáshitel). Logikus, de nehézség nem is ezzel szokott lenni. Általában azt nehéz megállapítani, hogy mi számít különvagyonnak.

A vagyonközösséghez tartozik egy vélelem is, amely szerint a vagyonközösség fennállása alatt a házastársak vagyonában meglévő vagyontárgyakról azt kell vélelmezni, hogy azok a közös vagyonhoz tartoznak, és a közös vagyonra vagy valamelyik házastárs különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell vélelmezni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt.

A házastárs különvagyonához tartozik a házastársi vagyonközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgy az örökölt ajándékként kapott juttatás. Ez logikus. Ha ajándékba kaptunk a szüleinktől egy balatoni nyaralót, vagy netán örökültünk egy távoli nagybácsitól, akkor az a különvagyonunkba tartozik. Ezen túl különvagyon a korábbi különvagyona helyébe lépő érték (pl. eladtuk a balatoni nyaralót és Ferrarit vettünk rajta…)

Szintén különvagyon az egyik házastárs személyét ért sérelemért kapott juttatás (pl. egy sajtóperben nyertünk). Különvagyon még a személyes használatára szolgáló szokásos mértékű vagyontárgy.

A különvagyonnak az a haszna,

amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezik közös vagyon – levonva belőle a tehreit és a költségeit.

Az a különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, ötévi házassági életközösség után közös vagyonná válik.

A házastárs különvagyonát terheli a törvényen alapuló tartás kivételével az a tartozás, amely a házassági életközösség megkezdése előtt keletkezett jogcímen alapul. A különvagyont terhelő tartozás sem lesz közös.

A vagyonközösséghez tartozó, de az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlásának céljára szolgáló vagyontárgyak használatának joga azt a házastársat illeti meg, aki a foglalkozást gyakorolja. Ennek feltétele, hogy a másik házastárs a jogok kizárólagos gyakorlásához hozzájárult. Hozzájárulásnak minősül, ha a másik házastárs tud vagy tudnia kell a foglalkozás gyakorlásáról és azt nem kifogásolja. (pl. egy asztalosnak az eszközei fölötti rendelkezési joga akkor is fennáll, ha az közös vagyonnak számít)

A vagyonközösség tárgyait a házastársak közösen jogosultak kezelni és használni, és azon egyenlő arányban osztoznak főszabály szerint.

A vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenntartásával és kezelésével járó költségeket, a közös háztartás költségeit, a házastársak és a közös gyermek megélhetéséhez és felneveléséhez szükséges kiadásokat elsősorban a közös vagyonból kell fedezni. Ha ez nem fedezi, akkor különvagyonuk azok arányában kötelesek fedezni ezen kiadásokat. (Tehát igen, akinek több van, az többet tesz bele ezekbe a kiadásokba).

A vagyonközösség fennállása alatt

a házastársak a közös vagyonra vonatkozó rendelkezést együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával tehetnek. Az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött szerződéshez a másik házastárs által megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve, és azt harmadik személlyel szemben vélelmezik.

Fontos, hogy a vagyonközösség nem feltétlenül a válás kimondásával szűnik meg. A vagyonközösség megszűnik, ha a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben a vagyonközösséget a jövőre nézve kizárják, a bíróság azt a házassági életközösség fennállása alatt megszünteti, vagy a házassági életközösség megszűnik. A vagyonjogi szerződés elég ritka hazánkban, és az sem gyakori, hogy a felek közt még teljes az életközösség, de a bíróság a vagyonközösséget megszünteti. Van arra mód, hogy a bíróság a vagyonközösséget valamelyik házastárs kérelmére a házassági életközösség fennállása alatt indokolt esetben megszüntetheti. (pl. amikor az egyik házastárs hatalmas adósságot halmoz fel a másik házastárs hozzájárulása nélkül)

Az előbb felsoroltak közül a legutolsó a leggyakoribb, vagyis amikor az életközösség előbb szűnik meg, mint ahogy a válást kimondják. Az életközösség nem csak egy érzelmi, hanem gazdasági közösség is. Amikor ez felbomlik, akkor a vagyonközösség is megszűnik. A régi jog úgy fogalmazta meg, hogy amikor megtörténik az „ágytól, asztaltól való elválás”. Ez akár közös lakcímen is megtörténhet, de könnyebb meghatározni a vagyonközösség megszűnésének dátumát, ha a felek külön költöztek.

Egy válás során általában az okozza a jogvita nehézségét, hogy a felek érzelmileg sokkal inkább érintettek, és kevésbé akarnak engedni az igazukból, mintha egy szerződéses jogvitáról volna szó. Tipikus (de azért nem általános) jelenség, hogy az egyik, vagy mindkét fél gyakorlatilag mindent akar, a másik felet szinte teljesen ki szeretné semmizni, még akkor is, ha erre jogilag nincs alapja. Ha nem is ennyire szélsőséges a helyzet, akkor is gyakori, hogy mindkét fél azt érzi, ő tett bele anyagilag többet ebbe  házasságba, és neki több jár, mint a másik félnek. Ilyenkor nem árt elgondolkozni azon, hogy a másik félnek is vannak jogos érdekei, vagyoni jogai, nem csak nekünk.