Jegyajándék jogi helyzete

Életünk egyik meghatározó pillanata, amikor rátalálunk az igaz szerelemre. Képzeljük el a pillanatot, amikor minden bátorságunkat összeszedve, térdet hajtunk választottunk előtt, és egy zsebünkből előrángatott gyűrűt izzadt, remegő kézzel szorongatva feltesszük a nagy kérdést: Hozzám jössz feleségül? Csodálatos, romantikus pillanat, életre szóló élmény.

Nem ennyire romantikus pillanat, de ugyanilyen emlékezetes lehet, amikor a felek felbontják a jegyességet, és a vőlegény esetleg visszakéri a gyűrűt. Előfordulhat, hogy a hölgy a jegyesség felbontásakor már nem egy határozott igennel, hanem egy: „na azt lesheted!” felkiáltással válaszol.  Pedig jogi értelemben egy ajándékról van szó, ami visszakövetelhető.

Mi is pontosan az ajándékozás? Jogilag mikor keletkezik kötelezettsége a feleknek?

A Ptk. úgy fogalmaz, hogy amennyiben van ajándékozási szerződés, akkor az ajándékozó dolog tulajdonjogának ingyenes átruházására, a megajándékozott a dolog átvételére köteles. Ugyanakkor ez nem teljesen az, amire köznapi értelemben gondolni szoktunk.

Az ajándékozó az ajándékozási szerződés megkötésével kötelezettséget vállal az ajándék átadására, és a megajándékozott annak elfogadására. Ugyanakkor vannak a hétköznapi viszonyok között szokásos mértékűnek tekintett ajándékozások. Ilyen az, amikor viszünk egy porosodó bonbonos dobozt. Szerelmes párok között ilyen lehet egy cipő, fülbevaló, karácsonyi ajándék vagy akármi. De a jegygyűrű nem tartozik ebbe a mindennapi kategóriába.

Az ajándékozás tehát a tulajdon átruházásának egy ingyenes módja. Visszterhes tulajdonátruházási mód a csere vagy az adásvétel.

Nem véletlenül írja a Ptk. azt, hogy ajándékozási szerződés alapján történik a jogügylet. A szerződés ugyanis kötelmet keletkeztet a felek közt. Az ajándékozó felajánlott valamit, aminek a tulajdonjogát át akarja rám ruházni, és én kifejeztem, hogy nekem arra tulajdoni igényem van, és elfogadom. Itt már van egy megállapodás a felek közt, hogy az ajándékozó megválik a dologtól, míg a megajándékozott birtokba akarja venni azt, és rendelkezni akar fölötte. Gyakorlatilag ez történik szóban, másodpercek alatt akkor is, amikor megajándékozzuk egymást egy könyvvel karácsonykor. Csakhogy az szokásos mértékű ajándéknak számít, de erről majd később

A fentiekből is érezhetjük, hogy a jog által szabályozott ajándékozás, akár írásbeli szerződés, akár szóbeli megállapodás alapján került rá sor, egy komoly jogügylet, hiszen tulajdonjog átruházása történik. Éppen ezért komoly, évekig tartó, elmérgesedő jogvitát is okozhat, ha valaki az ajándékozáskor kötött megállapodást vissza akarja csinálni.

Ajándékot tehát kivételes esetben lehet csak visszakövetelni (pl. az ajándékozó létfenntartása érdekében) erről szóló cikkünket az alábbi linken olvashatja.

Egy nagyon ritka és különleges visszakövetelési ok, ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor.

Ilyen alapon követelhető vissza a jegyajándék is.

Erre tipikus példa lehet, ha a házastársunk, vagy élettársunk gyermekének ajándékozunk, akit közösen nevelünk, és később az életközösségnek vége szakad. Ilyenkor az ajándékozóról feltételezhető, hogy ő erre a szerelmi kapcsolatra alapozta azt, hogy segíti partnere gyermekét (pl. egy autóval, ingatlannal) de akkor az volt a feltevés, hogy ez a kapcsolat fennmarad. Nyilvánvalóan nem ok az ajándék visszakövetelésére, ha házastársunkkal közös, azaz saját gyermekünknek ajándékoztunk, és a házasság tönkrement.

A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye. Ajándék visszakövetelése iránt indított perben a bíró vizsgálni fogja, hogy a felek anyagi helyzete, és a köztük lévő személyes viszony alapján milyen összegű lehet ez a szokásos mérték. Pl. ha a felek rendszeresen közösen mentek luxusnyaralásokra, évente többször, amit mindig az egyik fél fizetett, és ez számukra (anyagi helyzetükből adódóan) természetes dolog volt, akkor egy ilyen nyaralás árát nem követelheti vissza az a fél, aki a nyaralást fizette. Adott esetben akkor sem, ha a nyaralás milliós összegekbe került.

Ha a kapcsolat során a felek rendszeresen ajándékoztak egymásnak többmilliós ékszereket, órákat, ruhákat, akkor ez olyannak fog minősülni, mintha egy szokásos karácsonyi, névnapi, szülinapi ajándékot követelnénk vissza. Erre nem lesz mód. Ha ez a felek közt nem volt szokásos, akkor igenis visszakövetelhető egy nagyobb értékű ékszer, óra, vagy nyaralás ára is, ha azt a kapcsolat tartósságára tekintettel adta egyik fél a másiknak.

Reméljük, hogy a kedves olvasó sosem kerül abba a helyzetbe, hogy neki, vagy tőle vissza kelljen követelni a jegygyűrűt.