Jogi szakkifejezések, amiket TE is rosszul használsz

Minden szakmának megvan a maga szakszókészlete, és ezek időnként átszivárognak a köznyelvbe, hol helyesen, hol helytelenül. Az orvosok biztos mindennap találkoznak olyan szakkifejezésekkel, amiket a köznyelvben használunk, és gyanítom kilencven százalékban rosszul. Ugyanakkor nem csak az orvosi kifejezések mennek át a köznyelvbe, hanem jogi, közgazdasági, mérnöki, és egyéb kifejezések is. Tekintettel arra, hogy szerencsére ma már az alapvető oktatás mindenki számára elérhető, nagyon jó, hogy ezeket a szavakat mi is ismerjük, és naponta használjuk. Gondoljunk csak bele, hogy az olyan szavak, mint antibiotikum, röntgen, paragrafus, GDP, reaktor és még hosszan lehetne sorolni, ma már mindenki számára érthető kifejezések, és ez nagyon jól van így. Viszont nem minden szakkifejezés megy át pontosan a köztudatba. Soknak kicsit torzul, vagy teljesen megváltozik a jelentése, és itt jönnek azok a pillanatok, amikor egy szakmabéli csak a fejét fogja.

Nyilván egy orvos számára sem jó hallgatni,

amikor valaki összekeveri a vírust a baktériummal, ahogy nekünk jogászoknak kellemes azt, hogy ártatlanság „védelme” – az ártatlanság vélelme(!) helyett. De mondhatok másik példát is. Jogászként fogalmam sincs a villanyszerelésről, és bizony a nálunk dolgozó villanyszerelő is kitért a hitéből, amikor a kapcsolószekrényt és a kötődobozt összekevertem.

Ha már itt tartunk régen büntetőjogban használatos volt az üzletszerű kéjelgés fogalom, amelyen biztos, hogy a nyelvészek és magyartanárok húzták fel a szemöldöküket, mondván, a jogászok nem tudnak fogalmazni. Ugyanis az üzletszerű kéjelgést ugyebár a büntetőjogászok szerint a szolgáltatást nyújtó utcalány követte el, nem a kuncsaftja. Márpedig az „elkövető” számára az aktus egyáltalán nem biztos, hogy kéjelgést jelentett, ellentétben a kuncsaftjával. A cselekmény során tehát inkább a kuncsaft kéjelgett, az elkövető pedig tűrte, vagy inkább mondjuk úgy, segítséget nyújtott ebben. Így a kifejezés nyelvtani szempontból helytelen volt akkor is, amikor még használták a büntetőjogban.

Jogi szakkifejezésekkel bővelkednek a mindennapjaink, még akkor is, ha nem jogászként dolgozunk, biztosan találkozunk velük. Vegyünk át pár egyszerű jogi szakkifejezést, amit a köznyelv gyakran rosszul használ. Csalás, zaklatás, lopás, zsarolás, rágalmazás, emberiesség elleni bűncselekmény és rengeteg más bűncselekmény került át helytelenül, vagy túl tágan értelmezve a köznyelvbe. Hogy ezek büntetőjogi értelemben mit jelentenek, hamarosan megnézzük. Polgári jog területéről az albérlet, a sérelemdíj, a személyiségi jog megsértése azok, amiket legtöbbször kevernek, vagy büntetőjogi elemekkel vegyítenek (pl. perindítás helyett feljelentés szó használata gyakori). Ezek pontatlan, vagy túlzottan nagyvonalú használata még nem is olyan nagy hiba, ugyanakkor vannak olyan szituációk, amire abszolút nem illenek, egy laikus mégis ezt használja. Pl. valaki hibás terméket kapott a boltban és azonnal csalást emleget.

De vannak olyan kifejezések, amik már beszakítják a jogászok dobhártyáját.

Sajnos bekerültek olyan, nem létező kreálmányok, mint a „cserbenhagyásos gázolás” „közös megegyezéses felmondás” „letöltendő börtönbüntetés” vagy a „leütéses lopás”. Ezek jogi szakkifejezéseknek látszó, de valójában nem létező, vagy helytelenül összerakott jogi kifejezések.

Kezdjük az izgalmasabbakkal, a teljesen tévesen használt kifejezésekkel:

Közös megegyezéses felmondás nem létezik. Valami vagy felmondás, vagy közös megegyezés, a kettő keveréke nem értelmezhető jogilag. Anélkül, hogy részletesen belemennénk a különbségekbe: Azért alakult ki ez a kifejezés, mert gyakran a munkáltató felmondás helyett egy közös megegyezést tesz le a munkavállaló elé, ezzel védi magát egy esetleges pertől. Miért? Azért, mert a „közös megegyezés” azt jelenti, hogy a munkaviszonyt a két fél közös megegyezésével szüntetik meg. Ez pedig kétoldalú jognyilatkozat. Vagyis én is, ő is azt akarjuk, hogy ez és ez történjen. Ellenben a felmondás az egyik fél egyoldalú nyilatkozata arról, hogy felmond. Tehát ha a másik fél felmond, azt könnyedén megtámadhatom, míg, ha mindketten akarjuk a munkaviszony megszüntetését, már nem lehetek ilyen könnyű helyzetben.

A közös megegyezés és a felmondás esetén hatalmas eltérések lehetnek a későbbi jogérvényesítésben, így az erről szóló részletes cikkünket itt olvashatja: https://www.legitimo.hu/jogi-esetek-es-hirek/munkaviszony-megszuntetese-kozos-megegyezes-i/

„Leütéses lopás” nincs. Az rablás!

A rablás ugyanis egy összetett bűncselekmény, ami áll egy lopási cselekményből, és egy erőszakos, vagy azzal fenyegető cselekményből. Tehát mintha a lopást, és a testi sértést (élet testi épség elleni fenyegetéssel karöltve) összevegyítenénk. Tehát, ha valakit leütök, és elveszem a cuccát, az nem lehet lopás, mivel a lopás csak az idegen dolog elvételét jelenti, olyan céllal, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsam. A különbség az, hogy a rabló a dolog elvétele érdekében erőszakot (vagy fenyegetést) alkalmaz, míg a tolvaj csak simán elvesz valamit enélkül. Szóval nincs a lopásnak olyan verziója, hogy leütök valakit, és meglopom, mert az már rablás lesz, ami a lopásnál sokkal súlyosabb bűncselekmény. (Lehet szó még testi sértés és kifosztás megállapításáról, de ne menjünk ennyire bele.)

Letöltendő börtönbüntetés nincs a jogi szaknyelvben, csak végrehajtandó szabadságvesztés van. Nem nagy hiba így használni, mert a köznyelvben mindenki tudja, mire gondolunk, ha ezt a kifejezést említjük. Ugyanez igaz a feltételes szabadlábra helyezésre, amely szintén nem létező jogi kifejezés.

Cserbenhagyásos gázolás egy köznyelvben viszonylag egyértelmű helyzetre használt fogalom. Akkor használjuk, ha valakit elütnek, és a gázoló tovább hajt. Nincs semmi probléma ennek a használatával, mindenki érti, mire gondolunk, de jogilag helytelen. A cserbenhagyás akkor valósulhat meg, ha valaki nem győződik meg arról, hogy segítséget kell-e nyújtania és tovább hajt. Ha valakit elgázolnak, a gázoló tudja, hogy segítséget kellene nyújtania, mégsem teszi, így egy sokkal súlyosabb bűncselekményt valósít meg, a segítségnyújtás elmulasztását. Hogy a kettő közt mi a különbség, arról itt írtunk: https://www.legitimo.hu/jogi-esetek-es-hirek/cserbenhagyas-vagy-segitsegnyujtas-elmulasztasa/

Korábbi cikkünkben írtunk már arról, hogy vannak olyan kifejezések, amik olyannyira átmentek a köznyelvbe, hogy a jogászok is gyakran így emlegetik, ilyen az albérlet. Ez egy létező fogalom, de nem jókor szoktuk használni. Az albérlet igazából akkor helytálló jogilag, ha a bérlőtől vesszük albérletbe a kéglit. Ilyenkor van főbérlő és albérlő, és amiben lakunk az albérlet. Legtöbb esetben azonban a tulajdonostól bérlik a lakást, és a bérlő egy bérleményben lakik.

Vannak azok a helyzetek,

amikor egy teljesen átlagos polgári jogi jogvitára a köznyelvben egyből bűncselekményt kiáltunk. A csalás, zsarolás, önbíráskodás, zaklatás, rágalmazás fogalmak köznyelvi használatával általában az a probléma, hogy túlságosan tágan értelmezzük őket, így büntetőjogi szempontból nem megfelelő helyzetekre is használjuk. Csak akkor valósul meg egy bűncselekmény, ha az elkövető minden törvényi tényállási elemet megvalósított. Tehát lehet, hogy valakire azt mondjuk zaklat minket, vagy csaló, de büntetőjogi értelemben nem következett be zaklatás, vagy csalás.

Példa: Az követi el a zaklatás alapesetét, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja. Namármost, ha valaki hetente felszólít, hogy fizessem ki a tartozásom, nem követ el zaklatást, hiszen egyértelműen hiányzik az a célzat, hogy megfélemlítsen, vagy az életvitelembe önkényesen beavatkozzon.

Másik példához szögezzük le, hogy a Btk. így fogalmaz a csalás kapcsán: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” Szeretünk a köznyelvben csalást kiáltani, ha valaki szerződést szeg, vagy hibásan teljesít, de ezek szinte mindig polgári jogi jogviták, és nem valósul meg a büntetőjogi értelemben vett csalás.

Előfordulnak olyan fogalmak, amiket egyszerűen félreértettek, és rosszul használnak a köznyelvben.

szorgalmi jog – helyesen szolgalmi jog vagy telki szolgalom (az egyik telek szolgál a másiknak)

ártatlanság védelme – helyesen ártatlanság vélelme (vélelmezzük, hogy ártatlan, nem a szüzességét óvjuk)

emberiség elleni bűncselekmény – helyesen emberiesség elleni bűncselekmény (az emberiességet tiporják lábbal ezekben a cselekményekben, tehát az alapvető emberiesség ellen törnek az elkövetők)