A hibás teljesítésnek kiemelkedő jogi következményei vannak, ideértve a kellékszavatosságot és a jótállást. Ebben a cikkben különös figyelmet szentelünk a jótállásnak, amit köznyelvben gyakran garanciaként emlegetnek, és megválaszoljuk azt a fontos kérdést, hogy vállalkozásoknak kötelező-e jótállást vállalniuk.
Fontos megérteni, hogy a kellékszavatosság és a jótállás szabályai a fogyasztók esetében olyan rendelkezések, amelyektől nem lehet eltérni. Azonban a vállalkozások közötti szerződéseknél (B2B: business to business) van lehetőség a kellékszavatossági és jótállási szabályoktól eltérni vagy akár kizárni, kivéve, ha jogszabály kötelező jótállási kötelezettséget ír elő.
Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet alapján a Polgári Törvénykönyv szerinti fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott, a rendelet 1. mellékletben felsorolt új tartós fogyasztási cikkekre jótállási kötelezettség terjed ki.
Lényeges momentum tehát, hogy csak fogyasztói szerződésekre vonatkozik a jogszabály kiemelt védelme, vagyis az átlagfogyasztóknak biztosít többletjogosítványokat. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 8:1.§ 3. pontja alapján fogyasztó a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy. Vagyis gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó, egyéni cég jogilag nem természetes személy, így fogyasztónak sem minősülhet.
A Polgári Törvénykönyv alapján a jótállási kötelezettség keletkezhet jótállásra vonatkozó megállapodásból (általában a szerződés része), illetve jogszabályból is. Jogszabályok általában kormányrendeletek formájában rögzítik a kötelező jótállást bizonyos szolgáltatások vagy termékek (pl. új építésű ingatlanok) esetében. Az ilyen kötelező jótállást előíró jogszabályok közül néhány csak a fogyasztók és vállalkozások közötti szerződésekre vonatkozik, míg mások, például az új lakások jótállására vonatkozó rendelet, a vállalkozókra is kiterjed.
Tehát a vállalkozások közötti szerződések esetében általánosságban nincs kötelező jótállási kötelezettség (kivéve az új lakások megrendelése esetét). Ráadásul a Polgári Törvénykönyv lehetőséget biztosít a kellékszavatossági kötelezettség kizárására is vállalkozások között, és nem nyilvánítja semmissé azokat a szerződési rendelkezéseket, amelyek eltérnek a törvényi kellékszavatossági szabályoktól.
Fontos megjegyezni, hogy a legfontosabb különbség a kellékszavatosság és a jótállás között a bizonyítási teherben van. A kellékszavatosság esetében a jogosultnak kell bizonyítania, hogy a hiba már a szolgáltatás teljesítésekor fennállt. Ezzel szemben a jótállás esetében a bizonyítási teher a kötelezettre hárul, hogy igazolja, a hiba csak a teljesítést követően keletkezett. Ez azt jelenti, hogy a kötelezett (általában a vállalkozás) a kellékszavatosság esetén kedvezőtlenebb bizonyítási helyzetben van.
Összefoglalva tehát, vállalkozások közötti szerződések esetében általánosságban nincs kötelező jótállási kötelezettség (kivéve az új lakások). A Polgári Törvénykönyv lehetőséget biztosít a kellékszavatosság kizárására vállalkozások közötti szerződésekben, bár a szerződő partner ezt valószínűleg erősen kifogásolni fogja.