Kukából szemetet kivenni tilos! De miért?

Sajnálatos módon mindennapos látvány – főleg a városokban – hogy ha elsétálunk egy köztéri kuka mellett, abban időről időre kutat valaki. Azok a honfitársaink, akik hajléktalanok, vagy bár an hol lakniuk, de szinte éheznek, gyakran kényszerülnek rá, hogy a mások által kidobott szemétből keressenek még hasznosítható dolgokat. Ez egy viszonylag közismert, bárki által látható, sajnos mindennapos jelenség, amely viszont jogi szempontból szabálysértésként értelmezhető. Ugyanis jogi értelemben ilyenkor más tulajdonában álló dolgot eltulajdonít az illető… De ugyan miért? Kinek kell a szemét, amit eldobtak? És kivel szemben követ el szabálysértést az, aki a mások által feleslegesnek ítélt, senkinek sem kellő, eldobott szemetet tulajdonítja el?

Ez a kérdés különösen aktuális azóta, hogy a visszaváltható palackok, és egyéb hulladékok megszerzése új bevételi forrást jelent a hajléktalanságban élőknek, sőt a visszaváltás megszervező társaság direkt kialakít repontokat hajléktalanszállók közelében. A szemétbe kerülő, de még újrahasznosítható palackok visszaváltása úgy tűnik, hogy hasznos is lehet a társadalomnak. De akkor mi a baj ezzel? Miért számít szabályértésnek?

Kezdjük kicsit távolabbról. Elhagyott, eldobott, talált dolgon ugyan tulajdont lehet szerezni, de nem azonnal. vagyis, ha találok egy eldobott telefont, és azonnal eladom, nem járok el helyesen. Találással ugyanis az alábbi módon lehet tulajdont szerezni a Ptk. szerint:

Ha valaki feltehetően más tulajdonában álló, elveszett dolgot talál és azt birtokba veszi, megszerzi annak tulajdonjogát, ha arra igényt tart feltéve, hogy megtett mindent annak érdekében, hogy a dolgot a tulajdonos visszakaphassa, és a dolog tulajdonosa vagy az átvételre jogosult más személy a találástól számított egy éven belül, élő állat esetén három hónapon belül, a dologért nem jelentkezik.

Érezni lehet, hogy a hulladék nem esik a fenti kategóriába, mert nem elveszett dologról van szó, hanem egy olyan tárgyról, amelyet a tulajdonosa a hulladékgyűjtő edényben (kuka) helyezett el.

Inkább arról van tehát szó, hogy a tulajdonosa felhagyott a tulajdonlással, vagyis elhagyta az adott dolgot. Tehát a dolog gazdátlan? Nem egészen…

Mi a helyzet a gazdátlan javakkal?

Gazdátlan ingó dolog tulajdonjogát megszerzi, aki a dolgot tulajdonszerzés szándékával birtokba veszi.

Gazdátlan az az ingó dolog, amely még senkinek sem volt a tulajdona vagy amelynek birtoklásával a tulajdonos a tulajdonról való lemondás szándékával felhagyott.

Ez a leírás már inkább illik a szemétre, és igaz is lenne, ha csak úgy eldobok valamit az utcán, de a szemetesbe dobott hulladék nem lesz gazdátlan.

A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény szerint ugyanis a közterületen kihelyezett gyűjtőedénybe dobott tárgyak (pl. a visszaváltható palack) nem egy gazdátlan tárgy, amit bárki összeszedhet, hanem az valakié. Vagyis a gyűjtőedénybe helyezett települési hulladék először a hulladéktermelő tulajdonát képezi, majd az átkerül a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási résztevékenységet ellátó koncessziós társaság tulajdonába. Ezzel a kérdéssel külön foglalkozott a rendőrség, mert tömegesen érintette a jelenség a hajléktalanokat a palackok visszaváltása miatt.

Az ORFK állásfoglalása nemrég megerősítette, hogy mennyiben a hulladékot a gyűjtőedényből az arra nem jogosult személy eltávolítja, úgy cselekménye alkalmas 2012. évi II. törvény 177. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szerinti tulajdon elleni szabálysértés elkövetésére.

Sajnos ilyen esetben egy feljelentés alapján az eljárás alá vont személlyel szemben szabálysértési eljárás indul, amelynek végén pénzbírsággal, közmunkával, de akár elzárással is büntethetik. A legmagasabb bírság 65.000,- Ft, amely ismételt elkövetés esetén 90.000,- Ft-ig terjedhet.  Fiatalkorú elkövető esetén a legmagasabb bírság 32.500,- Ft lehet. Amennyiben valaki nem tudja kifizetni a bírságot, úgy elzárással fogják büntetni. Valószínűleg ez gyakori jelenség lesz azok körében, akik a szemétben hagyott tárgyakból próbálnak megélhetésükhöz kiegészítést keresni, mert nem életszerű, hogy ki tudnak fizetni ekkora bírságot. Kérdés, hogy a gyakorlatban fognak-e bírságolni a rendőrök, és ha igen, milyen gyakran.

Felmerül a kérdés, nem kegyetlen-e ez a szabályozás? Hiszen hasznos dolgot tesznek, akik visszaváltják a palackokat, és mellesleg nem ártanak senkinek. Egyrészt, ha csak innen nézem, akkor felháborító, teljesen logikátlan, kegyetlennek tűnő szabályról van szó, másrészt viszont (sajnos) van benne ráció. Kezdjük azzal, hogy a hulladék koordinált összegyűjtése higiéniai és városképi szempontból is kiemelkedően fontos. Nem lehet vak a szabályozás arra, hogy bizonyos esetekben kidobálják a szemetet, mert ezzel az elkövetők saját és mások egészségét veszélyeztetik, és a települések összképét is rontják. Szintén nem lehet vak a szabályozás a hulladékgazdálkodással foglalkozó társaság érdekeire, és a hulladék összegyűjtésének, elszállításának megfelelően koordinált, költséghatékony és környezetbarát megszervezését segítenie kell, a teljes társadalom érdekében. Mindezeken felül a szegénység, és ezen belül a hajléktalanság felszámolása álláspontom szerint a probléma gyökerénél (össztársadalmi szinten) volna kezelendő, nem lehet elintézni azzal, hogy engedjük embertársainkat „kukázni”. Tehát álláspontom szerint a probléma keletkezésének okait, és a kialakulásával együtt járó egészségügyi, gazdasági, mentális és társadalmi problémákat kellene kezelni. Önmagában az nem jelent megoldást, ha a jogalkotó – csak azért, hogy emberségesebbnek tűnjön a szabályozás – hagyja az embereket a szemétben turkálni.

Összességében tehát egy logikus és társadalmi érdekeket megjelenítő szabályról van szó, de emellett ez a szabály egy nagyon groteszk, és gyakorlatban nem kivitelezhető helyzetet idéz elő.