Lakcímadatok megismerése

Különböző élethelyzetekben gyakorta előfordul, hogy szükséges megismernünk egy másik személy lakcímét, tartózkodási helyét. Egyrészt a kapcsolatteremtésnek, az érdemi párbeszédnek ez sokszor feltétele, másfelől pedig különböző jogi igények érvényesítéséhez is kell. Vegyük csak példának, hogy van egy követelésünk egy magánszeméllyel szemben. Nem tudjuk máshogyan jogilag érvényesíteni, csak ha ismerjünk hozzá nyilvántartott címet. Nem lehet ugyanis fizetési meghagyást, vagy keresetlevelet kézbesíteni cím a hiányában. Sőt, egy végrehajtási kérelemhez még a születési adatok és a kötelezett édesanyja neve is szükséges.

Ilyenkor tehát a lakcímnyilvántartó hatósághoz kell fordulnunk. A hatóság a kormányhivatali szervezetrendszer keretein belül működik. A lakcím megismerése azonban nem automatikus, szigorú szabályok vonatkoznak rá. Nézzük meg ezeket a szabályokat és a felmerülő értelmezési kérdéseket!

Jogszabályi háttér  

Az alapvető szabályokat az 1992. évi LXVI. törvény (Nyvtv.) tartalmazza. Eszerint a természetes személyazonosító adatok, valamint a lakcím adatok (illetőleg bizonyos egyéb adatok) szolgáltatását bármely polgár, illetve jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása mellett jogosult kérni:

• jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében,
• tudományos kutatás céljából,
• közvélemény-kutatás és piackutatás megkezdéséhez szükséges minta céljából.

Fontos további előírás, hogy bizonyos adatok (például valakinek a lakcíméről való felvilágosítás megadása) tekintetében a kérelmező az adatok felhasználásához fűződő jogát vagy jogos érdekét okirattal köteles igazolni.

A törvény tehát jogot ad számunkra arra az esetre, ha jogunk, jogos érdekünk érvényesítése okán kérjük ki ezeket az adatokat. Fontos, hogy a célt és a jogalapot viszont a kérelemben a kérelmező köteles igazolni. Ha ezt nem teszi meg, az hiánypótláshoz és végső esetben az adatszolgáltatás megtagadásához vezethet.

A jogszabály szerint a kérelem teljesítését meg kell tagadni, ha

• az adatok kiadását a polgár letiltotta, kivéve, ha az adat kiszolgáltatására eseti engedélyt adott;
• a kérelmező az adat felhasználásának célját, illetőleg jogalapját nem vagy nem megfelelően igazolta;
• a megjelölt cél a kérelmező jogát, illetve jogos érdekét nem érinti, vagy az adattal érintett polgár személyiségi jogát sérti;
• az újszülött adatainak nyilvántartásba vételét követően kilencven nap még nem telt el.

Fontos, hogy a hatóság kizárólag ezekben az esetekben tagadhatja meg az adatszolgáltatást. Ezekben az esetekben azonban köteles megtagadni. Ezek a látszólag egyszerű rendelkezések azonban a gyakorlatban sokszor bírói jogértelmezést igénylő kérdéseket vethetnek fel.

Esetjog

Egy megtörtént jogvita során a kérelmező egy chat applikáción keresztül kötött szerződéses megállapodást egy ingó dolog adásvételére vonatkozóan. A szerződést hibásan teljesítette a kötelezett, azonban a lakcíme nem volt ismeretes. A hivatal nem adta ki az adatokat, mert nem fogadta el okirati igazolásképpen a chat applikációból kinyert képernyőképeket. Tekintve, hogy nem volt más bizonyíték, igazságtalan helyzet alakult volna ki, amennyiben a lakcímre vonatkozó adatokat így nem ismerhette volna meg a kérelmező.

Kérelmező ezért pert indított, a Fővárosi Törvényszék pedig ítélettel állapította meg, hogy a kérelmező jogosult volt az adatok megismerésére. A vonatkozó jogszabályok ugyanis nem definiálják az okirat fogalmát. Az okirat a joghatás kiváltására alkalmas irat, függetlenül annak rögzítési módjától.