Mi fán terem a hamis vád és a hamis tanúzás?

A mindennapi jogi munka során nagyon sokszor olyan problémával keresnek meg az ügyfelek, miszerint őket egy másik személy hamisan vádolja, illetve ellene hamisan tanúzott egy ügy kapcsán. Alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás működése zavartalanul folyjon, csak olyan személlyel szemben folytassanak büntetőeljárást, aki valamilyen bűncselekményt követett el.

Sajnos az esetek zömében ilyenkor kiderül, hogy az ügyfelek ismeretei ezen két jogi fogalom vonatkozásában erősen hiányosak, illetve rengeteg fals információval is rendelkeznek. Foglalkoztunk már a témával, így az igazán érdeklődőknek ajánljuk előző írásunkat ebben a témakörben. A következő néhány bekezdésben kísérletet teszek arra, hogy tisztázzam a két fogalmat és gyakorlati példán keresztül mutassam be működésüket.

Hamis vád – tények és tévhitek

A hamis vád büntetőjogi tényállása így szól: „Aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” (Btk. 268. §)

Mi is az a vádolás? Gyakorlatilag egy olyan tényközlés, ami alkalmas arra, hogy az alapján büntetőeljárás induljon.

A szemfüles olvasóknak kitűnhet a törvényi tényállásból, hogy az követi el a hamis vád bűncselekményét, aki mást hatóság előtt vádol bűncselekmény elkövetésével. Tehát, amennyiben egy munkatársunk bemegy a főnökhöz és ott rólunk azt terjeszti, hogy loptunk a cégtől nem követ el hamis vádat (más bűncselekményt elkövet ezzel, de az nem cikkünk témája).

Fontos, hogy a megvádolt személynek élőnek és az elkövető által egyedileg beazonosított személynek kell lenni. Nem fontos, hogy pontosan név szerint megnevezze a hamisan vádolt személyt, az elkövetéshez elég, ha az elmondásából egyértelműen megállapítható a személy kiléte. Ha a hamis vádoláskor a vádolt személy már nem él, akkor nem hamis vád, hanem kegyeletsértés bűncselekménye valósul meg az elkövető által.

Érdekes módon, ha ismeretlen tettes ellen teszünk hamis feljelentést, akkor is megvalósítható a hamis vád, amennyiben egy egyedileg meghatározott személyre tartalmaz terhelő tényeket (BJD 2811., 2814.). Önmagunkat nem tudjuk hamisan vádolna, ha megtesszük, akkor a hatóság félrevezetése miatt fog büntetőeljárás indulni ellenünk (Btk. 271. §).

A legfontosabb tehát ebben a tényállásban,

hogy a hamis vádat hatóság, vagy bármely hivatalos személy előtt lehet csak elkövetni.

Például: Egy fiú elkéri a szüleitől azok vadonatúj autóját, hogy a barátnőjét elvigye vele a moziba. A fiatal fiú tapasztalatlanságából adódó módon a moziból hazafele a szűkös teremgarázsban összetöri az autót, amivel ezután hazamegy. Másnap mindent elmesél a szüleinek. A fiú apja kitalálja, hogy a rendőrségen feljelentést tesz a szomszéd fickó ellen, akivel évek óta paprikás a viszonya. A rendőrség a bejelentése hatására kisebb kárt okozó rongálás vétsége miatt indít büntetőeljárást a szomszéd ellen, akinek már volt hasonló ügye a családdal. A szakértői vizsgálat és nyomozás megállapítja, hogy nem a szomszéd volt a tettes, illetve az is kiderül, hogy a fiú apja bosszúból tett feljelentést a szomszéd ellen. Ezzel megvalósult a hamis vád bűncselekménye.

A vád akkor hamis, ha az elkövető valótlan tényállítást tesz a hatóság előtt, mely tényállítás kimeríti a Btk. különös részében meghatározott valamely bűncselekményt. Akkor is hamis a vád, ha a tényállítás objektíve hamis (eltér a valóságtól) és azért indul büntetőeljárás a megvádolt ellen, mert hamis tényeket tartalmazott a feljelentés.

Komoly különbség van a tényállítás és tényre utaló kifejezés között. Például, ha általánosságban utal a kifejezés egy meghatározott személy magatartására, akkor a konkrét terhelő tények megjelölése nélkül nem hamis vád valósul meg, hanem maximum becsület csorbítására alkalmas tényállítás vagy rágalmazás.

A bűncselekmény akkor válik befejezetté, ha a hamis vádat a hatóság előtt szóban előadják, vagy ha az ilyen vádat tartalmazó irat, illetve a koholt bizonyíték a hatóság tudomására jut, azaz a hamis vádolásnak mindig hatóság előtt kell megtörténnie, ellenkező esetben hamis vád bűncselekménye nem állapítható meg.

Érdekesség, hogy amennyiben egy tettenérés során a tolvaj magát hamisan egy valós személynek adja ki magát, akkor a tette mellett hamis vádért is felelnie kell majd, mivel ezt a személyt kitette büntetőeljárásnak (BH 1984.92.).

Amennyiben a hamis vád miatt valamilyen oknál fogva nem indul büntetőeljárás, vagy ha a hamis vád folytán (a megvádolt ellen) indult eljárást befejezték, a feljelentés az általános szabályok szerint bárki megteheti. Ha a hamis vád folytán eljárás indult, ennek az alapügynek a befejezéséig hamis vád miatt büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis vád büntethetőségének elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik.

Érdekesség, hogy gondatlanul is elkövethető a hamis vádolás. Ha az elkövető nem tudott a tényállítása valótlanságáról vagy a bizonyíték hamisságáról, és mindezekről saját gondatlansága által nem tudott, akkor nem mentesül a felelősségre vonás alól.

Hamis tanúzás – tények és tévhitek

A hamis tanúzás büntetőjogi tényállása így hangzik: „A tanú, aki hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.” (Btk. 272. § (1))

A legtöbb esetben az átlagemberek, akik a jog világában nem mozognak otthonosan, a sok hollywoodi alkotás mámorában könnyen azt gondolhatják, hogy hamis tanúvallomással egyszerű módon befolyásolni lehet egy bírósági ítéletet. Óvva intenék mindenkit attól, hogy megpróbálja, mivel ezen ténykedésekre a legtöbbször fény derül és a jogalkotó komoly jogkövetkezményeket rendelet ezen deliktum elkövetése mellé az igazságszolgáltatás épségének megtartása érdekében.

A Büntető Törvénykönyv alapján, „a tanú, aki hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.” Az említett jogszövegből nyilvánvalóan kitűnik, hogy a bűncselekmény kizárólag hatóság előtt valósulhat meg (csakúgy, mint a hamis vád). Az elkövetően pontosan tisztában kell lennie azzal, hogy az általa állított tényállítás valótlan. Ez azt jelenti, hogy valaki csakis úgy lehet hamis tanú, ha a hatóság felkérésére vagy utasítására részt vesz egy eljárásban. Itt pedig kötelezően felhívják a figyelmét a hamis tanúzás következményeire. Tehát pontosan tisztában kell lennie a hazugság vagy elhallgatás súlyával. A hamis tanúzás akkor számít büntetendő cselekménynek, ha az ügy lényeges körülményeit érinti.

Ez a bűncselekmény szándékos elkövetést igényel. Az, aki valótlan tanúvallomást tesz, olyan szándékkal teszi ezt, hogy tudja mondandója hamis, és tettével jogtalanul befolyásolja az eljárást. Amennyiben valaki ezt gondatlanságból teszi, akkor azt jelenti, hogy valaki azzal a nyugodt meggyőződéssel tesz hamis tanúvallomást, hogy a mondandója igaz. Ehhez az szükséges, hogy a tanú a tőle elvárható figyelmet és gondosságot elmulassza.

Fontos kiemelni,

hogy a tanúnak nem kell a tények valódiságát kutatnia vagy kiemelten nyomoznia. Az ő feladata pusztán az, hogy lehetőleg pontosan számoljon be arról, amit tud.

A törvény a bűncselekmény elkövetésének lehetőségét a tanúkon kívül kiterjeszti a szakértőkre, szaktanácsadókra, tolmácsokra és fordítókra. Ez azért fontos, mert a büntetőeljárás során gyakran támaszkodnak az ügyet érintő szakvéleményekre.

Amennyiben valakit hamis tanúzással gyanúsítanak, és ezt nem a hatóság észleli hivatalból az eljárás során, akkor meg kell várni az alapügy lezárását. Tehát ítéletnek kell születnie azon bűncselekményt illetően, amely miatt tanúként hallgatták meg az illetőt. Ha ez megtörtént, az elévülési időt szem előtt tartva újabb büntetőeljárás keretében történhet a bizonyítás.

A törvény a büntetések kiszabásánál megkülönbözteti a tárgyalt bűncselekmény súlyát. Tehát ha valaki büntető ügyben követi el a hamis tanúzást, 1-5 évig terjedő börtönt is kiszabhatnak. Ha viszont olyan bűncselekményre vonatkozik, amiért akár életfogytig tartó szabadságvesztést is megítélhetnek, 2-8 évig terjedő börtönnel jár. Érdemes tehát nagyon komolyan venni, ha tanúskodnunk kell egy ügyben.

A Btk. 275.§-a három esetben engedélyezi jogszerűen a büntetés mellőzését.

„Nem büntethető hamis tanúzásért,

1. a) aki a valóság feltárása esetén önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,
2. b) aki a vallomástételt egyéb okból megtagadhatja, de erre kihallgatása előtt nem figyelmeztették, vagy
3. c) akinek a kihallgatása törvény alapján kizárt.”

A büntetés korlátlanul enyhíthető azzal szemben, aki az alapügyben hozott ítéletet megelőzően, a tanúvallomás során előadott bizonyítékok valótlanságát bejelenti a hatóságoknak. Ezzel a rendelkezéssel a jogalkotó a hibát elkövető, hamisan tanúzóknak kíván lehetőséget biztosítani, hogy hibájukat belátva önként tárják fel a nyomozóhatóság, vagy vádhatóság előtt hamis tanúzásukat.

Összegzés

A szabályozás tehát ezen két jogi szakszó, törvényi tényállás esetén igen komplex és szerteágazó. Amennyiben Ön vagy hozzátartozója ilyen helyzetbe kerül, mindenképpen javasolt jogi szakvéleményt kérni, illetve egyeztetni jogásszal