Munkabaleset vagy sem?

A Munka Törvénykönyve egyértelműen rögzíti, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. A munkáltató e kötelezettsége alól akkor mentesül, hogyha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Szintén mentesül a munkáltató, hogyha bizonyítja, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

A tényállás

A jelen cikkünkben vizsgált esetben a per egy viszonylag egyszerű tényálláson alapult, amire akár azt is mondhatnánk, hogy szerencsétlen egybeesések következménye a munkavállalót ért baleset. A tényállás alapján a felperes közalkalmazott határozott időre, 2015. június 2-től 2020. november 7-ig szociális gondozó munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban munkáltatójánál. 2017. február 1-jén reggel ónos eső esett, amikor a felperes felkereste az egyik gondozottat annak lakóhelyén. Az ingatlanon belül a gondozott lakrészének megközelítésére szolgáló terület annak ellenére csúszós, síkos volt, hogy használói azt mentesítő anyaggal felszórták. A felperes a gondozott ellátását követően az udvaron az utca felé haladva a járdán megcsúszott, elesett és a fejét egy virágtartóba ütötte be. A baleset következtében koponyatörést szenvedett, jobb oldali dobüregi bevérzése keletkezett, amely a belső fület károsította. Sérülései miatt két hét időtartamú kórházi ellátást kapott, elvesztette jobb oldali hallását és ugyanezen az oldalon a belső egyensúly szerve is sérült. A balesetet követően egy hónapig kettős látásban szenvedett, majd egy évig hányingerrel, hányással kísért erőteljes szédüléssel küzdött. Egy évig teljes ellátásra szorult, majd állapota fokozatosan javulni kezdett, azonban még a peres eljárás során is tapasztal tüneteket, például szédül, illetve időszakosan fáj a feje.

A hosszú ideig tartó kiszolgáltatott élethelyzet, a visszatérő rosszullétek miatt a felperes pszichés egészsége is megrendült, azt kevert szorongásos tünetek jellemzik. A bíróság megállapította, hogy felperes fizikai munkavégzésre való képessége erősen korlátozott, legfeljebb könnyű ülő munka végzésére alkalmas. A saját személye körüli teendőket el tudja látni, ápolásra, gondozásra jelenleg nem szorul, azonban a háztartási, ház körüli munkákat csak kisebb részben, a könnyű, fizikálisan nem megterhelő tevékenységeket tudja elvégezni. Az ezen felüli tevékenységekben, valamint a mentális és mozgásszervi fogyatékosságot okozó betegségben szenvedő kisebb gyermeke hétvégi ellátásában rendszeresen segítségre, kisegítő igénybevételére szorul.

A felperes balesetét a társadalombiztosítási kifizetőhely üzemi balesetnek ismerte el, amelyet követően kétéves időtartamban üzemi baleseti táppénzben részesült, majd a foglalkozás-egészségügyi orvos alkalmatlan minősítésére tekintettel közalkalmazotti jogviszonya 2019. február 28-án megszűnt.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

A fenti tényállás alapján a felperes elmaradt jövedelme, költsége, ápolással és gondozással felmerült költsége, háztartási kisegítő költsége, továbbá 6 000 000 forint sérelemdíj, ezen összegek késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Alperes ezzel szemben a kereset elutasítását kérte. álláspontja szerint felperes balesete más tulajdonában álló ingatlanon, azaz ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény miatt következett be, amellyel nem kellett számolnia és az sem volt tőle elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Másodlagosan alperes arra hivatkozott, hogy a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartása okozta a balesetet. E körben arra hivatkozott, hogy az ingatlan használójának figyelmeztetése ellenére felperes nem a legkisebb veszélyt jelentő bokros rész mellett közlekedett.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

Az elsőfokon eljáró törvényszék alapvetően a felperesi érvelést fogadta el, ítéletében pedig 1 265 193 forint jövedelempótló kártérítés, 1 104 148 forint költség és 4 millió forint sérelemdíj, valamint havi 13 900 forint és havi 153 667 forint jövedelempótló kártérítés megfizetésére kötelezte alperest.

A törvényszék álláspontja szerint egyértelmű, hogy a felperes kára a közalkalmazotti jogviszonyával okozati összefüggésben következett be, ezért a kártérítési felelősség alóli mentesülését az alperesnek kellett bizonyítania. Álláspontja szerint a kockázatértékelés, a veszélyek felmérése és lehetőség szerinti elhárítása a munkáltató feladata. A becsatolt kockázatértékelés a szociális ellátást tevékenységi körként tüntette fel, amely értelemszerűen az alperes telephelyein kívüli munkavégzést is feltételezett, ennek ellenére az időjárás és a közlekedés körében egyetlen veszélytényezőt sem tartalmaz, a csúszás és botlásveszélyt kizárólag az irodai munkavállalók esetén azonosította. A szélsőséges időjárás miatti veszélyek felmérését, e vonatkozásban a munkavállalók megfelelő oktatását, utasítással ellátását elmulasztotta, a csúszásmentes lábbeli viselését szóban ugyan előírta, azonban annak megfelelőségét ténylegesen nem vizsgálta. Mindezek miatt a törvényszék álláspontja szerint alperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem is volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje. A törvényszék álláspontja szerint továbbá a perben nem nyert bizonyítást, hogy amennyiben a felperes a bokrok mentén halad az udvaron az utca irányába, akkor az elcsúszás feltétlenül elkerülhető lett volna. A közlekedési útvonal csak egy rövid szakaszon vezethetett volna a sövény mellett, a sima, csúszós területre a felperesnek ebben az esetben is rá kellett volna lépnie.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, a másodfokon eljáró ítélőtábla pedig alapvetően azt vizsgálta, hogy a kárt az alperes az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta-e, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Az ítélőtábla ismételten rögzítette, hogy az alperesnek tisztában kellett lennie azzal, hogy a szociális gondozók feladatellátását, a gondozottak otthonaiban való felkeresését veszélyessé teheti a rendkívül időjárási helyzet. Ennek ellenére azonban sem a kockázatértékelésben, sem a balesetvédelmi oktatások során nem hívta fel a munkavállalók figyelmét az ebből keletkező veszélyekre, azokról nem adott tájékoztatást. Rögzítette továbbá azt is, hogy alperes nem adott sem általánosságban, sem a baleset napjára vonatkozóan utasítást arra, hogy a gondozottak felkeresését veszélyessé tevő időjárási körülmények esetén a konkrét munkafeladatokat halasszák el, ütemezzék át olyan időpontra, amikor azt fokozott veszély nélkül megtehetik. Az ítélőtábla rámutatott továbbá arra, hogy a munkáltatónak a gondozottak ingatlanain történő csúszásmentesítésre nincs közvetlen ráhatása, azonban az adott esetben a gondozottak lakhelyéül szolgálató ingatlanakon való közlekedés a munkáltató termelési kockázatába eső tényként értékelendő. Az ítélőtábla végezetül összességében megállapította, hogy a kárt a munkáltató ellenőrzési körébe eső körülmény okozta, így a törvényben előírt további feltételek vizsgálatát szükségtelennek ítélte meg.

Az ítélőtábla egyebekben azon érvelés alapján sem látta megalapozottnak a fellebbezést, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis nem eshet a munkavállaló terhére, hogy egy előre nem látható, váratlan helyzetben a lehetséges magatartások közül nem a legelőnyösebbet választja. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem is volt levonható arra következtetés, hogy amennyiben a sövény tövében közlekedett volna felperes, úgy a balesetre nem került volna sor. Egy tanúvallomás szerint ugyanis az utcára történő kijutás érdekében ebben az esetben is rá kellett volna lépnie az ónos esőtől nem védett, lebetonozott területre.

Az ítélőtáblai döntés tehát alaptalannak ítélete meg az alperes fellebbezését, azzal szemben ugyanakkor az alperes felülvizsgálat iránti kérelmet terjesztett elő.

A Kúria döntése

A kúria elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a baleset az alperes ellenőrzési körén kívül következett-e be. Erről az első- és másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes munkavégzést követő, az ingatlan elhagyása során, vagyis közlekedésével összefüggésben bekövetkezett balesete a munkáltató ellenőrzési körébe eső körülmény volt. A Kúria azonban ezzel az állásponttal nem értett egyet. Álláspontja (illetve egy KMK vélemény szerint) a közlekedéssel összefüggő körülmények általában nem tartoznak a munkáltató ellenőrzési körébe. Megállapított, hogy a felperes a sérülést a munkafeladatának ellátását követően, a további munkavégzés helyszínének megközelítése közben, közlekedésével összefüggésben szenvedte el, amely nem minősült a munkáltató ellenőrzési körébe eső körülménynek. Az alperest az ellátott személy ingatlanának, udvarának tisztántartására, síkosságmentesítésére jogszabály nem kötelezte és nem is jogosította fel, így fizikailag nem volt lehetősége a balesetet okozó csúszásveszély megelőzésére, vagy annak elhárítására.

A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy a szociális gondozók munkavégzésének helye a feladat jellegéből következően nem egy adott központi hely vagy telephely, hanem a gondozottak különböző lakó- és tartózkodási helye. A munkavégzés során az érintett személynek az egyes gondozási helyszíneket gyalog, vagy közlekedési eszközzel kell megközelíteni, így a kockázatértékelés során nem lett volna mellőzhető a helyváltoztatásból eredő egészséget veszélyeztető kockázatok azonosítása és ezzel összefüggésben a munkavállalók kioktatása. Mivel a gondozási feladatok ellátását az időjárás aktuális helyzete nem befolyásolhatta, a munkáltatónak a szélsőséges hőmérsékleti avagy csapadékhelyzet esetére is világos iránymutatást kellett volna adni a veszélyhelyzetek elkerülésére. Az alperes kockázatértékelése és a munkavállalók balesetvédelmi oktatása azonban bizonyítottan e körülményekre nem terjedt ki, így nem állapítható meg, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a károkozó körülményt elkerülje. Az oktatáson kívül a munkáltatótól az adott esetben elvárható magatartás az lett volna, ha az ismert időjárási helyzetre figyelemmel lehetőséget ad a feladatellátás átütemezésére vagy legalább figyelemfelhívással él a munkavállalók irányába. Az alperesnek ezentúl lehetősége lett volna arra is, hogy a szociális gondozók részére csúszásmentes lábbeli biztosít, ami lehetővé tette volna a balesetmentes közlekedést. A kockázatértékelés, a balesetvédelmi oktatás a károkozó körülmény bekövetkezése, míg a munkavédelmi cipő biztosítása a kár elhárítása körében értékelendő körülmény.

A fenti körülmények mérlegelésével tehát a Kúria ugyan eltérő jogi indokolással, de az ítélőtábla jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.

Összefoglalás

A fenti eset leginkább a munkáltatók számára lehet érdekes, illetve hasznos. Nem elég ugyanis, hogy a munkáltatók felmérjék, hogy mik azok a kockázatok, amelyek ellenőrzési körükbe tartoznak és amikre kiemelt figyelmet kell fordítaniuk kockázatelemzésük megalkotása során. Ezen túlmenően ugyanis figyelembe kell venniük azokat a kockázatokat is, amelyek ellenőrzési körükön kívül merülnek fel, ám oktatással, tájékoztatással vagy megfelelő munkaeszköz, védőeszköz biztosításával kiküszöbölhetőek.