Tények és tévhitek: az ügyvédekről 1. rész

Aki sok amerikai filmet nézett, az tudhatja, hogy az ügyvédek magas, sportos, jóképű, elegáns nőcsábászok, akik rengeteg pénzt keresnek, mindig úton vannak, sosem alszanak, szarkasztikusak és nagyképűek, de nem véletlen, hiszen minden jogszabályt tudnak fejből. Az ügyfelek képviselete során nyomoznak, kutatnak, autós üldözésekbe és lövöldözésekbe keverednek, és szinte mindig a nyomozóhatóság helyett oldják meg a bűnügyeket. Emellett a tárgyalóteremben asztalt csapkodnak, kiabálnak, lenyűgözik az esküdteket, visszabeszélnek a bírónak, és a per végén a koronatanút összezavarják villámkérdéseikkel, amíg egy katartikus pillanatban ki nem bukik az igazság. Na fentiek közül csak annyi igaz, hogy lehet, hogy vannak sportos, jóképű ügyvédek, és igen, tényleg vannak, akik sokat keresnek, sőt vannak köztük nagyképűek is, de a többi, amit a filmeken látunk, bizony nagyon távol van a valóságtól.

1.Tévhit: a jogász meg az ügyvéd egymás szinonimája

Nem minden jogász ügyvéd, de minden ügyvéd jogász. Vagyis az ügyvéd a jogászok egy altípusa. Azt nevezzük jogásznak, aki elvégezte a jogi egyetemet, vagyis sikeres államvizsga, diplomavédés után jogi diplomát, doktori címet kapott. Ezt követően – szakiránytól és szereptől függően – ügyvédjelöltként (régen ügyvédbojtár), jogi előadóként, bírósági fogalmazóként, ügyészségi fogalmazóként stb. dolgozhatnak. A legalább hároméves gyakorlati idő, és a sikeres jogi szakvizsga után lesz a jogászból ügyvéd (ha volt ügyvédjelölt, felvették a kamarába stb.).

2.Tévhit: az ügyvédjelölt egy egyetemista, aki ingyen gürcöl az ügyvéd mellett

Ekörben fontos kihangsúlyozni, hogy az ügyvédjelölt nem egyetemista, nem gyakornok, hanem végzett jogász (doktori címmel rendelkezik) csak éppen még nem szakvizsgázott. Egy ügyvéd felügyelete mellett gyakorlatot szerez. Kicsit olyan a helyzete, mint egy rezidens orvosnak, aki még nem sebész, vagy belgyógyász, de már végzett orvosként dolgozik. Az sajnos igaz, hogy az ügyvédjelöltek nem keresnek valami jól, de az hogy ingyen dolgoznának, már nagyon régen nem jellemző a szakmára, és ha ilyen gyakorlattal találkozunk, az jogellenes.

3.Tévhit: Ügyvédek csak védőügyvédek lehetnek

Nos, nem éppen. Az életünk számos területén lehet szükség ügyvédre, az ingatlan adásvételtől, a végrendelet megírásán át, felszólító levelek küldésén keresztül, az egyszerű jogi tanácsig. Ügyvédek járnak el polgári és közigazgatási perekben is, valamint munkajogi jogvitákban. Az ügyvédeknek csak egy része foglalkozik büntető ügyekkel, és ennek során látnak el védői feladatokat, de emellett sokszor a sértettet is ügyvéd képviseli, hogy a sértett jogai megfelelően érvényre jussanak, vagy kárigénye kielégítését nyerjen.

4.Tévhit: Az ügyvédek nyomoznak, kutatnak, aktívan részt vesznek az ügy megoldásában

Ez csak a filmekben van így. A való életben egy külső szemlélő számára unalmas lenne, ahogy egy ügyvéd napokon át ül egy akta fölött, vagy a számítógépén pötyög, majd bemegy a bíróságra, ahol elmondja mire jutott. A filmekben azért vannak feldobva a tárgyalótermi drámák autós üldözésekkel, iratok ki-be csempészésével, utolsó pillanatos drámai vallomásokkal, mert kell valami izgalom. De egy ügyvéd sosem nyomoz, nem tör be senkihez, nem szerez titokban bizonyítékot stb. Az ügyvédek nem meglepő módon ügyvédi tevékenységet végeznek, amelyet részletesen az ügyvédi tevékenységről szóló külön törvény szabályoz. Van a nyomozás során jogászi közreműködés, de azok a jogászok, akik nyomoznak azok nem ügyvédek, hanem ügyészek, akik a vádat képviselik, a nyomozást felügyelik.

5.Tévhit: ügyvéd semmiért nem vállal felelősséget

Van olyan eredmény amiért nem vállalhatnak előre garanciát (pl. egy per megnyerésére) és nem is lenne reális elvárás, hiszen nem csak az ő munkájától függ az eredmény.  Az ügyvéd a munkáját azonban gondosan köteles ellátni (pl. megjelenni a tárgyaláson, a megfelelő eljárási cselekményeket kell meglépnie, határidőben, szakszerűen) és ezekért tényleges felelősséggel tartozik.

Sőt egy szerződés elkészítése során igenis köteles az ügyvéd olyan okiratot létrehozni, ami a felek által kívánt joghatás elérésére (pl. egy adásvételre) alkalmas. Ha ennek kapcsán hibázik, azért szintén felelősséggel tartozik. Ha pedig a felek olyan jogügyletet akarnának létrehozni, ami lehetetlen, olyan joghatást várnak, aminek kiváltására az ügyvéd nem tud okiratot szerkeszteni, akkor arra köteles felhívni a figyelmüket.

6.Tévhit: az ügyvéd mindig azonosul az ügyfelével, sőt falaz is neki

Újabb népszerű elképzelés, ami nem igaz, hogy az ügyvéd nem minden esetben köteles egyetérteni az ügyfelével, sőt szinte falaznia kell az ügyfele disznóságaihoz. Ez nem igaz. Sőt köteles felhívni az ügyfele figyelmét (ügyfele érdekében) hogy amit tesz az jogszerűtlen, jogi kockázatokkal jár. Egy jó ügyvéd egyébként is tájékoztatja az ügyfelét, hogy miben van igaza, miben nincs, mit köteles megtenni az adott körülmények között, és mi a következménye annak, ha a kötelezettségét nem teszi meg. (pl. szerződésből eredő kötelezettség, vagy büntetőeljárás során elvárt magatartás stb.)

Kifejezetten tilos az ügyvédnek olyan magatartást tanúsítania, ami etikátlan pl. hazugságra rávenni az ügyfelet, vagy az ügyfél nyilvánvaló hazugságához asszisztálni. Ezt egy perben rendbírsággal is sújthatják. (érthető kivétel: büntetőeljárásban a vádlott nem köteles magára terhelő vallomást tenni, és ekörben hazudhat is).  Ennél is súlyosabb, már konkrétan bűncselekmény, ha az ügyvéd olyan magatartást tanúsít, amivel bűncselekmény nyomait eltüntetné, jogsértést leplezne.  Egyébként sem köteles az ügyvéd azonosulni a védencével egy büntetőügyben, vagy felmentést elérni egy nyilvánvalóan bűnös vádlott esetében. Ezek a sztereotípiák a filmek hatására alakultak ki a társadalomban.