Tények és tévhitek: jogos védelem

A fizikai támadástól, megsemmisüléstől, sérüléstől való félelem egyidős lehet az értelmes élet megjelenésével. Mindenki ösztönösen védi saját maga és rokonai, szerettei életét, testi épségét. Mindenkinek természetes alapjoga megvédeni magát, szeretteit, és ezen jogunkat a magyar büntetőjog is elismeri. Ugyanakkor az önvédelemnek vannak keretei. Saját agresszivitásunkat, támadásunkat nem palástolhatjuk vele, és nem léphetünk túl a szükséges mértékű védekezés keretein. (Legfeljebb ijedtségből.) A jogos védelem kapcsán rengeteg tévhit és mítosz kering, melyek egy része kifejezetten káros. Oszlassuk el ezeket.

A jogos védelem büntetőtörvényi tényállásáról és a gyakorlatáról az alábbi cikkünkben írtunk:

Az arányos védekezés azt jelenti, hogy ugyanazzal védekezhetek, mint amivel megtámadnak

A legfontosabb talán, hogy az arányosság követelménye már nem található meg a törvényszövegben, hanem a támadás elhárításához szükséges mértékben kell védekeznünk. De az arányosság régen sem azt jelentette, ha 10 cm pengéjű késsel akarnak megölni, akkor nekem is ugyanakkorával kell védekeznem. Pláne nem azt jelenti, hogy ha a támadónál kés van, nálam meg lőfegyver, akkor hagynom kell, hogy halálra szúrjon. Ez azt jelenti (jelentette) hogy a támadó által támadott értékkel kell arányosnak lennie a támadás elhárítása során okozott sérülésnek (nem mindegy, hogy a tulajdon, testi épség, vagy élet az, ami ellen irányul a támadás). Vagyis, ha az elkövető az életedre tört, régen is most is védekezhettél akár az életének kioltásával is.

Éjjel ki kell kérdeznem a betörőt, meg akar-e ölni…

Dehogy kell. Ha személy elleni támadás éjjel, vagy fegyveresen, vagy csoportosan, vagy felfegyverkezve történik, akkor a megtámadottnak nem kell mérlegelnie, hogy a támadókkal szemben milyen módon védekezhet. És fontos, hogy vagy – vagy, tehát egyetlen körülmény megvalósulása is elég hozzá. Szintén ez a helyzet, ha lakásba éjjel, vagy fegyveresen, vagy felfegyverkezve, vagy csoportosan hatolnak be. Vagy akkor, ha a kertbe fegyveresen hatol be valaki. Ilyen esetekben a törvényhozó vélelmezi, hogy az életemre törtek, legalább is azt hittem, és eszerint léptem fel.

Amerikában bárkit lelőhetek, aki a kertembe téved, itt pedig engem vesznek elő, ha a rablógyilkost megütöm…

A fenti pontban tisztáztuk, hogy ha éjjel bejön hozzánk valaki, vagy csoportosan megtámadnak, akár ölhetünk is. Amerikában sem lehet bárkit lelőni, aki betéved hozzánk, és Magyarországon sem fognak elítélni azért, mert megvédjük magunkat.

Ha megtámadtak, vagy éjjel bejött a tolvaj, akármikor megölhetem

Ez így azért nem igaz. A jogos védelem a támadás elhárításáig tart, (ha az elhárításhoz szükséges az élet kioltása, akkor jogosan ölhet a védekező fél, ha nem akkor nem). Ha a támadó már harcképtelen, nem bánthatom tovább. Ijedtségből, vagy menthető felindulásból túl lehet lépni az elhárításhoz szükséges mértéket (pl. már harcképtelen, de még szúrunk vagy ütünk). Ugyanakkor ezt a körülményt igenis vizsgálni fogják, és kell is.

Ugyanez igaz a vélelmezett helyzetre is. Ha éjjel bejön valaki, és vélelmezik, hogy az életünkre tört, elfogadható az emberölés a védekezés során. Ugyanakkor, ha már tudom, hogy nem akar bántani (pl. már megzavartam és menekülni kezd) akkor nem olthatom ki az életét. Logikus, és egyszerű erkölcsi érzékkel megérthető, hogy ha valakiről tudva tudom, hogy nem tört az életemre, nem ölhetem meg.

Ki kell térnem a támadás elől.

Nem, nem kell. Ezt nem követeli meg a jogalkotó. Sőt, üthetsz is először, hiszen a támadással fenyegető közvetlen helyzet is elegendő a jogos védelemhez. Persze, hogy miért ütöttél, azt megkérdezhetik tőled, és ekörben lehet szükség bizonyításra.

A büntetőjog a bűnözőt védi velem szemben

Ez nem így van. Jogod van megvédeni magad, mint látható még egy támadás megkezdése előtt is, egy közvetlen fenyegetés esetén. Ugyanakkor, a rendőrség, mikor később a helyszínre ér, azt látja, hogy ott egy sérült, akit te jól helyben hagytál, vagy esetleg meg is öltél…  és nem biztos, hogy kamerafelvétel rögíztette az esetet. Azt azért hadd vizsgálják meg, hogy milyen támadás ért, milyen módon védekeztél, ki ütött először, mivel lett volna módod megállítani stb. Gondoljunk csak bele, ha ez nem így lenne, bárkinek bemondásra elhinnék, hogy védekezésből ölt. Nem lenne jó világ.

Halálos csapdát telepítek, és a tolvaj meghal: minek ment oda?

Ez nem egészen így van. Beszéltünk már róla, hogy ha tudom, hogy valaki nem akar az életemre törni, nem vehetem el az életét (kivéve, ha a támadás elhárításához ez feltétlenül szükséges). Ha valaki bemászik a kertembe, hogy lopjon, (tehát a tulajdonom ellen intéz támadást) és én egy halálos csapdával kioltom az életét, akkor nem járok el jogszerűen. Olyan erősségű áram bevezetése a kerítésbe, ami halálos áramütésre képes, már nem felel meg a megelőző jogos védelem szabályainak.

Régen rendesen megvédhetted magad, ma már puhányok a szabályok

Hát már bizony évszázadokkal ezelőtt is megfogalmazott elv volt, „marhánk védelmében nem lehet ölni”. Már az 1800-as években először megalkotott büntető kódex is különbséget tett abban, hogy az életünket védtük, vagy a vagyonunkat óvtuk meg a támadóval szemben. Azért, hogy a tulajdonomat védjem, nem ölhetek.

Ismétlem, egy eset van, amikor mégis elfogadható, ha a támadást másképp nem tudom elhárítani. Pl. egy 50 kilós embert megtámad egy 120 kilós izomkolosszus harcművész és bár csak ki akarja rabolni, mégis a támadását csak a támadó életének kioltásával tudja megfékezni a hátrányban lévő sértett.